Ma Mátyás névnap van.
E név két leghíresebb viselőjének egyikéről tudjuk, hogy nagyszerű és igazságos volt – a másikról meg azt tudjuk, hogy, hogy gonosz gazember.
Őket nem abajgatom – bár a jobbikukról a képek között azért még lesz szó.
Előveszek egy harmadik ismert Mátyást, a Jégtörőt.
Neki az a dolga, hogy a névnapján csákánnyal járja a kerek világot, s ahol jeget talál, azt összetörje – ahol meg nem talál, ott teremtsen.
Hát – ahogy olvasom – ma nem lesz dolga: törnie nem is kell.
A jégcsinálást meg hagyja a pokolba, hadd jöjjön már végre a tavasz!…
Hanem van nekünk egy negyedik Mátyás hírességünk is, jelesül a Matyi, a Lúdas Matyi.
Ez a mókás, de mégis derék fickó bizony irodalomtörténeti konfliktusokat okozott a nevével – de nem ám a híres keresztnevével, hanem a családi nevével, sőt még a származásával is.
Lúdas Matyi
színes, magyar rajzfilm
A klasszikus Fazekas Mihály-mesének megfelelően Lúdas Matyi, a szegény, furfangos libapásztor kisfiú története elevenedik meg Dargay Attila ma már klasszikussá vált rajzfilmjében.
A remek figuráknak kiváló magyar színészek kölcsönzik a hangjukat, és ráadásként Liszt Ferenc és Daróczi Bárdos Tamás fantasztikus zenéje csendül fel.
A Fazekas Mihály által hexameterekben megénekelt (és persze filmen is megrajzolt) egyszeri magyar libapásztor fiú, mint tudjuk, háromszor is túljárt a kapzsi és zsarnok földesúr, Döbrögi eszén.
Többen állítják, hogy a história valóságos hungarikum: „echte” magyar sztori.
Fazekas Mihály Lúdas Matyi című elbeszélő költeményéből készült színes, ifjúsági filmvígjáték Nádasdy Kálmán és Ranódy László rendezésében.
Ez volt az első ‘teljes hosszában’ színes magyar film.
A fő- és címszerepben Soós Imrét láthatjuk (a képen)
Ludas Matyi címmel jelent meg a kommunizmus vicclapja.
A mellékelt rajz (Pusztai Pál munkája) sajátosan értelmezi Matyinál a ludak őrzését…
Országjáró Mátyás király
(Az Újszínház boldog bemutatójára emlékezünk – ma már sajnos keserűen)
Stílszerűen a nagyvázsonyi Kinizsi Várban mutatta be pár éve az Újszínház Szőke István Atilla: Országjáró Mátyás király című történelmi játékát.
Természetesen a címszereplő Helyey László volt kihez igazságos uralkodónk annyira hozzá tartozott, hogy a rajzolók már régóta róla mintázzák az egyszer volt nagy uralkodót.
Helyey művész úr sorsa – ki ne tudná… – a sok örömet hozó bemutató után alig fél évvel szomorúan alakult, ám mindannyian boldogok vagyunk, hogy a mű mégiscsak vele mutatkozhatott be.
Mátyás napon emlékezzünk rá különösen nagy szeretettel!
Pedig ha jól belegondolunk, akkor láthatjuk: az eset bárhol és bármikor megtörténhetett volna – talán csak éppen manapság nem, de ezt ne firtassuk.
Móricz Zsigmond, aki egy, a Nyugat által is idézett bohózatban írta meg a mi jó Matyink történetét, azt írja: „Ludas Matyi a magyar mesekincs legdrágább gyöngyei közül való. Annál érdekesebb s tán annál becsesebb, mert nem is a népköltés, hanem író termette. Fazekas Mihály nyugatról hozta az alakot, valószínűleg francia földről, de a Ludas Matyi karakterét õ szülte magyarrá, abszolút tökéletes versében.”
Tehát Móricz szerint Ludas Matyi (figyelem, ő rövid „u”-val írja!) francia származású, noha ennek ellenére sem vitatja, hogy mégis magyar.
De milyen mááááá az, hogy valaki francia származásúként magyar???
És ugyan hol vesztette el az „ú”-járól az ékezetet?
Ezekkel a nagy kérdésekkel már nem törődünk különösebben, mert testünk minden porcikájában érezzük a tavasz bizsergetését…
Isten éltesse a Matyikat, örülünk, ha meghozták a kikelet egy piciny falatját!
Mészáros Sándor