Új premierrel lepi meg a főváros színházbarát közönségét az Orlai Tibor által fémjelzett Belvárosi Színház. Egy klasszikus könyv, egy klasszikus színdarab és egy klasszikus film ötvözete, lenyomata ez a darab. A sok más egyébről kérdeztük, a darab fordítóját, Zöldi Gergelyt, aki már rutinosan fordítja a darabokat, de nem csak fordít, hanem ír is és dramaturg is.
-Hogy lett Önből fordító?
– Mindig érdekeltek a nyelvek, és az a feladat, hogy a nyelven keresztül hogyan lehet kultúrák, illetve azok képviselői között kapcsolatot teremteni. Pályám elején a televízióban szinkrondramaturgiával foglalkoztam, a Babette lakomája és a Beatles Help! című filmje volt ez első két magyar szövegem. Később fordítottam könyvkiadóknak, de az igazi terepem a színház lett. Először dalszövegeket fordítottam – Csákányi Eszter, illetve Kulka János felkérésére, majd jöttek a színdarabok is. Első jelentősebb színházi fordításaimat Eszenyi Enikő kérésére készítettem.
-Mi volt az első fordítása?
– A Bál a Savoyban dalszövegei Eszenyi Enikő rendezéséhez, majd szintén az ő rábeszélésére a Tévedések vígjátéka, amely várakozásaimon felül nagy siker lett – mindmáig játssza a Vígszínház.
-Miért fontos az új fordítás? Hiszen a darabok egy része már volt magyar színpadon.
– Ez szinte sohasem a fordító döntése. A rendezők időről időre szeretnek friss szöveget kapni egy-egy darabhoz, hogy könnyebben adaptálható legyen az előadás a kor igényeihez. Az a tapasztalatom, hogy a fordítások néha gyorsabban „öregszenek” mint az eredeti szövegek. Főleg abban az esetben igaz ez, ha a régi magyarítás olyan korban született, amikor kevesebbet tudtak idehaza a darab kulturális vonatkozásairól, eredeti környezetéről. Ilyenkor válik szükségessé, hogy új szöveg szülessen.
-Hogyan lehet adaptálni egy-egy filmet színpadra?
– Van, amelyiket lehet, van, amelyiket nem. Általában azokat érdemes, amelyek eredendően színház-szerűek, hiszen sokuk eleve színdarab alapján készült. A Száll a kakukk fészkére azonban a regényből készült önálló színpadi feldolgozás, nem a film forgatókönyvét vette alapul. A film és a színdarab egymástól függetlenül, az eredeti regény alapján született. Így ebben az esetben nem volt szükség egy film színpadra alkalmazására. Létező darabot mutatunk be.
-Nyilván dramaturgnak is kell lennie, hiszen egy-egy filmet, vagy színpadi művet mindenhol másképp értelmez a közönség. Ez mennyire fontos szempont?
– Azok a jó történetek, amelyek egyetemesek – tehát bármilyen kultúrában, bármilyen korban kapcsolódási pontot talál hozzájuk a közönség. Ezzel együtt természetesen fontos feladat kiemelni a saját kultúránkhoz, ízlésünkhöz jobban illő elemeket, és esetleg kissé halványítani azokat, amelyek egy másik kultúrkör ízlésvilágát célozzák meg, vagy itt kevésbé állják meg a helyüket. Ez valóban dramaturgiai feladat, ám ezt egy második körben végzi el az ember – az alap műfordításban igyekszem hű maradni az eredeti szöveghez.
-A szakma a sok magyar nyelvű tv-csatorna megjelenésével, láthatóan felhígult. De ugyanez érezhető a könyvpiacon is. Mi erről a véleménye?
– Tisztában vagyok a szűkös költségvetések, kapkodó határidők okozta nyelvi károkkal. Magyartalan mondatok, lektorálatlan szövegek egész sora hagyja el a stúdiókat és kiadókat, néha még a legjobb szándékok ellenére is. Ezt szerencsére a színházban ritkán lehet tapasztalni. Talán több idő van a szöveget formálni, több szem látja, mielőtt az olvasópróbán a színészek elé kerül – mindenesetre ez irányú negatív tapasztalatokról inkább mint olvasó vagy tévénéző tudok beszámolni. És nyilván nem örülök neki.
-Hogyan látja a színház helyzetét a XXI.században? Mi re van igénye a közönségnek?
– A színház – legalábbis Magyarországon – szinte csodával határos módon fontos és népszerű tudott maradni. Ez azonban csak általánosságban mondható el. Nagyon sok fontos alkotó került létbizonytalanságba, jelentős műhelyek szűntek meg, mértékadó hangok hallgattak el kényszerűségből. A közönség azonban szemmel láthatóan érdeklődik a perifériára szorult/szorított művészek és produkciók iránt is. Jó érzés látni, hogy a jelentős áldozatokkal létrehozott alternatív produkciókra milyen lelkes és hűséges közönség kíváncsi estéről estére – amíg a művészek megengedhetik maguknak, hogy létrehozzák őket.
-Mik a távlati vagy a közel jövőbeni tervei?
– A Száll a kakukk fészkére bemutatója után véglegesedik a következő Orlai-évad kialakítása, tehát fontos feladat előtt állunk. Már szinte minden összeállt, csupán a szerződéskötések vannak hátra – és publikussá is válhat a darabok listája. Dramaturgként pedig legközelebb Guelmino Sándor rendező meghívására dolgozom Tatabányán, Nyikolaj Erdman Az öngyilkos című darabjában.
Fejes Imre (és Zöldi Gergely)