A különféle digitális technológiák és a virtuális valóság régészeti, örökségvédelmi alkalmazásait kutató nemzetközi műhelyek és magyar szakemberek mutatják be eredményeiket pénteken a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontjában rendezett konferencián. A tanácskozáshoz szombaton kiállítás is kapcsolódik a Centrális Galériában, ahol holopiramist, drónokkal készített felvételeket, működő 3D szkennert és 3D nyomtatót is láthatnak az érdeklődők.
A holopiramist, a drónokat, a 3D modelleket és a térinformatikai rendszereket világszerte egyre több helyen használják az örökségvédelemben és a régészetben egyaránt. A kétnapos budapesti rendezvény arra a kérdésre keresi a választ, hol lehetne mindezeket az eszközöket és módszereket a jelenleginél még eredményesebben alkalmazni, akár nemzetközi együttműködések keretében is. A program házigazdája az Archaeolingua Alapítvány és Kiadó, valamint a Közép-európai Egyetem (CEU) Kulturális Örökség Tanulmányok Programja.„A konferencia azokról az új digitális technológiákról és ezen belül a magyar innovációkról számol be, amelyek az örökségvédelemben és régészetben pillanatnyilag aktuálisak” – ismertette a programot Jerem Erzsébet, az Archaeolingua főszerkesztője az MTI-nek adott interjújában.
A szakember kiemelte: nemcsak az a fontos, hogy a szakterületeken új eszközöket és módszereket alkalmaznak, hanem az is, hogy ezeknek a használata teljesen más megvilágításba helyezi a régészettel kapcsolatos eddigi nézeteinket, megváltoztatja gondolkodásmódunkat és újfajta értékelési és bemutatási lehetőségeket kínál.
Elmondta, hogy a pénteki konferencia előadásainak egyik blokkja a roncsolásmentes kutatási módszerekről szól majd, amelyek lehetővé teszik, hogy a légifelvételekkel, a különféle geofizikai módszerekkel – főleg a légifotó és a 3D szkenner összekapcsolásával – a kutatók „beleláthassanak” a földbe. Ezekkel olyan lelőhelyeket is fel lehet térképezni, amelyek nagy kiterjedésük miatt ásatással gyakorlatilag megközelíthetetlenek lennének.
Külön blokkot szentelnek annak, hogy ezek az új technológiák milyen módon könnyítik meg magának a feltárásnak a dokumentálását, a harmadik témakör pedig a 3D szkennerekkel való letapogatás jelentőségét járja körül, bemutatva, hogy egy épület vagy más objektum esetében hogyan válik láthatóvá a kutatott tárgy eredeti állapota.
A meghívott neves külföldi szakemberek közül Jerem Erzsébet kiemelte Wolfgang Neubauert, a bécsi Ludwig Boltzmann Régészeti Terepkutatási és Virtuális Régészeti Intézet igazgatóját, Sorin Hermont, a Ciprusi Intézet régészeti kutatóközpontjának professzorát és Stefano Campanát, a Sienai Egyetem professzorát, a Cambridge-i Egyetem vendégkutatóját.
Laszlovszky József, a CEU új Cultural Heritage Studies programjának vezetője, a program társszervezője a kutatásban használt műszerek sokféleségét hangsúlyozva az MTI-nek elmondta: ma egész tárháza van azoknak a különböző technológiáknak, amelyeket akár a régészetben, akár általában az örökségvédelemben és annak dokumentálásában használnak a szakemberek. Példaként említette a holofilmet vagy a holopiramist, amely szinte életszerűen megjeleníti azt a tárgyat, amely fizikailag nincs is ott, illetve a drónokat, amelyekkel egyebek mellett a légifelvételek készítése válik sokkal költséghatékonyabbá. „Egy pici drónnal ugyanolyan légifelvételeket tudunk készíteni sokkal olcsóbban, mint ha egy pilótát küldenének fel repülővel az adott terület fölé, sőt, a drónt mérőműszerekkel ellátva rögtön láthatóvá is tehetjük, hogy mit fényképez vagy filmez az eszköz” – tette hozzá.
Laszlovszky József szerint ma a 3D szkennelésnek vagy a 3D nyomtatásnak is „beláthatatlanok a lehetőségei”, hiszen ha minden megmért pontnak három dimenzióban ismerjük az értékét, az bármikor rekonstruálhatóvá vagy visszahívhatóvá válik.
Kifejtette, hogy a szombati kiállítás egyik részében posztereken mutatják meg az új eszközökkel dolgozó kutatócsoportok eredményeit, a másik részben pedig műszerbemutatót tartanak: például 3D szkennert és 3D nyomtatót is láthat majd működés közben a közönség.
„A 3D szkenner folyamatosan szkennelni fogja a kiállítás épületét, így az érdeklődők láthatják, mennyi idő kell egy épületnek, vagy annak egy részének nagy pontossággal való felméréséhez” – fűzte hozzá Laszlovszky József.
Jerem Erzsébet megjegyezte: „a tájrekonstrukcióban is új perspektívákat nyitottak ezek a módszerek, hiszen általuk nem csak azt tudjuk elképzelni, milyen volt egy pálos kolostor vagy templom, de azt is, hogy a 13. vagy 14. században hogy nézett ki az a táji környezet, amelyben ezek álltak. Emellett rengeteg pénzt és időt spórolunk meg azzal, hogy tudjuk, mit ássunk, így nem tárunk fel üres területeket”.
A kiállítás egyik célja, hogy bemutassák a magyarországi műhelyeket, csoportokat, kutatóhelyeket, akik valóban új eredményeket, módszertanilag, illetve az eszközök használatában is új dolgokat tudnak mutatni.
A szervezők hangsúlyozták: az eszközök beszerzésénél nagy jelentősége van az intézményi összefogásnak és az európai uniós projekteknek, amelyek lehetővé teszik a műszerek megvásárlását, így kutatócsoportok, oktatási intézmények, cégek összekapcsolódva létrehozhatnak egy hatékonyan működő gépparkot.
Korábban 2008-ban rendeztek hasonló szakmai fórumot Budapesten, akkor a Computer Applications and Quantitative Methods in Archaeology (CAA) nemzetközi szervezet rendezte meg 36. kongresszusát a Magyar Tudományos Akadémián. A mostani konferencia így mintegy keresztmetszetet kínál arról is a hazai érdeklődők számára, hogyan fejlődött és változott a kutatás iránya az azóta eltelt hét évben a CAA magyarországi szakosztálya keretein belül és azon túl.
A meghívó és a konferencia programja innen letölthető
MTI