Épp hogy befordulok a budai kis utcába, friss zöld illat csap meg: csinosítják a sövényt, szép szabályos formával üdvözlik a polgári házba érkezőt. Nehéz ajtó mögött apró lift, a harmadikon pedig egy ízig-vérig otthon, tele élettel, sportsikerekről, művészetkedvelésről, kreatív energiákról árulkodó tárgyakkal. Egy családregény elevenedik meg az öreg falak között.
Nóra éppen a hobbikertből hozott tulipánokat rendezi csokorba, és miközben az előszobából a hallon keresztül a nappaliba invitál, végigfut a szemem a falakon: képek a fiúkról, Egonról és Brúnóról, akik epret árulnak a kertben, méretes mentőöv, absztrakt festmények, inspirációs montázs tipográfiáról, egy barokk hölgyről, a gyerekszobában krétafal hatalmas fekete „festővászonként”. Vendéglátóink épp így szeretik: ami belül lakozik, az láttassék is meg a legfontosabb helyen, az otthonukban.
A képzőművészeti egyetemen végzett Nóra természetes vizuális kihívásként éli meg a lakberendezést. „Ösztönös, folyton változó és végtelenül személyes feladat ez, és felelősség is, hiszen egyáltalán nem lényegtelen, hogy milyen környezetbe helyezzük a család mindennapjait” – osztja meg nézeteit. „Mivel itthon dolgozom, és azzal, hogy másoknak adok arcot logóval, hangsúlyozom egy sajt, egy jó bor különlegességét, számomra fontos, hogy mindannyian megtaláljuk magunk körül a szemnek és szívnek tetsző tárgyakat. És valóban, a víz iránti rajongás megannyi tárgyba öntött formában feltűnik a lakásban, művészi alkotások a falon, a földön sorakozva, sok-sok tőr, gyerekkezek munkája PET-palackból, agyagból, papírból, a tárgyak szinte provokálnak: kérdezd meg, miért vagyunk itt, történetünk van! Megtudjuk, hogy házigazdánk, Jenő, aki legnagyobb sikereként 1982-ben Rómában világbajnokságot nyert párbajtőrözőként, ma is szívesen feláll a pástra. A víz, a hajók szeretetének szimbólumait szintén ő hozta a lakásba. Nóra grafikusként a tipográfia bolondja, és olthatatlan szerelem a fekete-fehér kombináció, és a fel-felbukkanó csíkos minta is az ő lelkéből ered.
Az egykor polgári életre tervezett miliőben a legnagyobb változást a cselédszoba átalakítása hozta: amikor tizenegy évvel ezelőtt a házaspár birtokba vette a lakást, étkező-konyhát alakítottak ki a helyén. Nóráék tisztelik az időt, a mestermunkát, így eszükbe sem jutott, hogy megváljanak a szép fa ablakoktól, a súlyos beltéri ajtóktól, épp csak annyit tettek, hogy a hallból a gyerekszobába és a nappaliba nyíló duplaszárnyú ajtók sárga katedrálüvegezését csiszoltra cseréltették, amivel egy csepp modern felhang mellett némi világosság is érkezett a helyiségbe. Tulajdonképpen a fekete-fehérre hangolt fürdőszoba és a konyha berendezése is tizenegy éves: hiába, Nórának jó érzéke van a divattól mentes örök divathoz. A két fiú cseperedése igényelte a legritmusosabb váltást: a ruháknak új beépített szekrény, iskolás korba érve pedig íróasztal kellett, ami miatt helytakarékos emeletes ágy váltotta a régieket.
Az ipari és art deco stílusba oltott csíkos szerelem Nóra védjegye lehetne, mintha korokat és világvárosokat zárna egy fedél alá. Persze a családregény nem lenne teljes a végtelenül őszinte tárgyak és a lakók nélkül.
A cikk az A Mi Otthonunk magazin májusi számában olvasható. Keresse az újságárusoknál!
Csíkos családregény
