Összesen csaknem 3000 kilométeren zajlottak megfigyelések a Duna, a Dráva és Mura folyók mentén civil szervezetek önkénteseinek bevonásával és madarászok részvételével január közepén. A megfigyelők a hagyományosan tél közepén tartott nemzetközi vízimadár-számlálás keretében, valamint az első, egész Dunára kiterjedő, téli rétisas szinkronszámlálás során vették számba az egyedeket.
A szakemberek 100.000 vízimadarat számoltak össze a leendő, öt országon átívelő Mura-Dráva-Duna Bioszféra Rezervátum által felölelt területeken. A megfigyelések eredménye fontos érv lesz a természetvédelem bástyáinak megerősítése során. A folyók állapotát jelenleg főként a Duna horvát szakaszán fenyegetik folyószabályozással járó emberi beavatkozások
A madárszámlálás során megfigyelt területek jelentős része egybeesik a jelenleg 630.000 hektár kiterjedésű Mura-Dráva-Duna Bioszféra Rezervátum területével. A 2012-ben kijelölt horvát és magyar területekhez már Szerbia is jelezte csatlakozási szándékát, és több mint 170.000 hektárnyi területtel nyújtotta be nevezését az UNESCO-hoz, a bioszféra rezervátumok hálózatának fenntartójához.
A Mura-Dráva-Duna Bioszféra Rezervátum a leendő legnagyobb európai vizesélőhely, melynek különleges szimbólumai a vízimadarak. A megfigyelt egyedek között olyan fajok is felbukkantak, mint az északi búvár, a nagy kárókatona, a nyári lúd, a nagy lilik és a nagy kócsag. A legkiemelkedőbb figyelem viszont a réti sasokra vetült, mert ez a faj Európában a magyar-horvát-szerb határvidék térségében él egységnyi területen a legnagyobb számban. Ez a Duna-Dráva Nemzeti Park, a horvátországi Kopácsi-rét Természeti Park és a szerbiai Gornje Podunavlje Természetvédelmi Területet magába foglaló térség a Mura-Dráva-Duna Bioszféra Rezervátum egyik jelentős magterülete. A madárszámlálás során összesen 230 rétisas egyedet figyeltek meg itt. „Mi sem bizonyítja jobban ezen vizesélőhelyek kiemelkedő jelentőségét, minthogy ezek a területek nem csupán a legjobb élőhelyet jelentik a rétisasok szaporodására, hanem a telelő madárállomány számára is nagy jelentőséggel bírnak.”- hangsúlyozta Gruber Tamás a WWF Magyarország vizesélőhely-védelmi programvezetője.
A legutóbbi vízimadár-számlálás után egyértelműen látszik, hogy a határon átnyúló természetvédelemnek kiemelkedő figyelemmel kell erre a térségre összpontosítania. Erre különösen időszerű most felhívni a figyelmet, hiszen február 2-a, a nemzetközi jelentőségű vizesélőhelyekről szóló Ramsari Egyezmény aláírása óta a Vizesélőhelyek Világnapja. „A figyelemre méltó adatok a továbbiakban fontos érvek lesznek a hatékonyabb természetvédelmi munka érdekében zajló együttműködés során. Erre kétségkívül szükség van, mert ezeket a kiemelkedő értékeket jelenleg a Duna horvát-szerb szakaszán fenyegetik a Duna természetes folyását átalakító beavatkozások.” – tette hozzá Gruber Tamás.
A rétisasok nagy és összefüggő ártéri területeket igényelnek, ahol hatalmas és őshonos fákban gazdag erdők találhatók. Itt zavaratlanul költhetnek, valamint a táplálkozásukhoz elegendő zsákmányt találhatnak. A nagy kiterjedésű védett területek fontos szerepet játszanak a rétisasok és valamennyi vízi madár megőrzésében, hiszen e területeken nagyon kicsi az emberi tevékenység okozta háborgatás. Ezért létfontosságú a határokon átnyúló természetvédelmi erőfeszítések megléte a rétisas populáció, valamint olyan, veszélyeztetett madarak érdekében, melyek szintén e területeket használják költésre, pihenésre és táplálkozásra.
Forrás: WWF Magyarország Kép: Fath Péter
Gazdagodó madárvilág „Európa Amazonasa” mentén
