A Magyar Szürke Marha latin neve Bos Primigenius Taurus Hungaricus. Ez azt jelenti, hogy az őstulok magyar változata. Ennél jobban nem is lehet elmagyarázni, hogy miért őshonos állatfajtáról van szó.
Az eredetével kapcsolatban felmerült, hogy az ősmagyarokkal jött a Kárpát-medencébe, de valószínűbb, hogy helyileg itt háziasították. A fajta legnagyobb egyedlétszámát a középkor végén érte el, amikor évente 100.000 marhát is hajtottak lábon Nyugat-Európába.
A mélypont a 60-as években volt, a háború után ugyanis kizárólag nagy növekedési erélyű húsmarhákat tenyésztettek.
Ez az állat ma is nagyon közel áll az alapváltozathoz. Viselkedése teljesen ösztönös, az anyatehén rendkívüli módon védelmezi borját, ami több balesetet is okoz minden évben. A bikák szilajsága legendás, sokkal agresszívebbek, mint a náluk sokkal nagyobb húsfajták bikái. Kisigényű fajta, így sem istállóra, sem nagy fehérje és szénhidrát tartalmú takarmányokra nincs szüksége. A húsa ennek megfelelően rendkívül sovány.
A kergemarha-kór elkerülte, mert sem import takarmányt nem fogyaszt, sem külföldi tenyészállat behozatal nem történt. Ez a két dolog szavatolja a mentességet is.
Ezek a tények olyan szépek, hogy el kell csodálkoznunk, hogy ha ez mind igaz, akkor miért nem kizárólag Magyar Szürke Marhát tenyésztenek a világ összes húsmarha telepén?!
Sajnos rá kell jönnünk, hogy az állattenyésztés évezredek óta azért alakítja a szarvasmarha fajták hosszú sorait, mert nem elég amire az őstulok képes. Összehasonlításképpen: a Szürke marha 18 hónapos (vágáskori) tömege 300-400 kg, a Charolais húsfajtáé 800-900 kg. Ehhez jön még a húsminőség, amely azáltal lesz nemzetközi steak-minőségű, hogy zsírral megfelelően finoman átszőtt. A Magyar Szürke sovány húsa ugyan finom rostú, de a zsír hiánya egyben a konyhai felhasználását is korlátozza. Jó lenne azt válaszolni erre, hogy majd a magyar fogyasztó meghálálja a minőséget és egészségesebb, kisebb zsírtartalmú ételeket készít belőle. Az igazság azonban szomorú, a hazai marhahúsfogyasztás az egyik legalacsonyabb Európában. A fogyasztói szokások abszolút előnyben részesítik a baromfi- és sertéshúst.
Miért éli mégis reneszánszát ez az ősi fajta?
Az okokat az uniós támogatások és a természetvédelmi hatóságok rugalmatlansága szolgáltatták.
Az Agrár Környezet Gazdálkodási Programban komoly támogatásokat adtak azoknak a természetvédelmi területen gazdálkodó juhászatoknak, akik állataikat „lecserélték” Magyar Szürke Marhára, illetve minden egyéb állattartót presszionáltak a cserére. Ezután állatalapú normatív támogatást adtak minden anyatehénre, végül behozták az őshonos állatok génmegőrzési támogatását. Ez olyan gyorsan zajlott, hogy a nagyon lassú generációs intervallummal rendelkező szarvasmarha ágazat nem tudott reagálni rá. Az első években drágább volt egy szürke marha üsző, mint egy hátasló. Lassan persze minden újdonsült szürke marha tartó megtapasztalta, hogy húsfelvásárlásnál fele annyit kap a végtermékért, mint a korszerű húsfajták hízlalói. Innentől az üszőket alig lehet eladni és nem nagyon növekszik a létszám.
Ma már komoly húsmarha tenyésztő kizárólag korszerű fajtákat használ, a Szürke Marha tenyésztők pedig a tehenek egy részére a világ egyik legjobb húsmarha bikáját a Charolais-t teszik, a keresztezett utódokat pedig exportra értékesítik.
Kimondhatjuk tehát, hogy a Magyar Szürke Marha új karrierjét kizárólag uniós forrásoknak köszönheti. Ez egészen addig nem baj, sőt hazai szemmel szép, amíg a gazdák nem kényszerülnek a valós piacról megélni.
Miért ragaszkodik a természetvédelem ehhez a fajhoz-fajtához?
Az őshonosság kérdéskörében kell keresni a választ. Mi azt nevezzük őshonosnak, ami magyar, de azokat az állatokat a valóságban csak 1000 évvel ezelőtt hoztuk be jelenlegi földrajzi helyünkre. Ennyi idő alatt szinte teljesen átalakítottuk a tájat, hiszen az erdők területét töredékére csökkentettük, futóhomokot indítottunk a Duna-Tisza közén, gátak közé tereltük folyóinkat és sok százezer hektár lápterületet lecsapoltunk. A természetvédelem azt tűzte ki célul, hogy az eredeti állapotot próbálja visszaállítani a Nemzeti Parkok területén. Ehhez hozzátartozik a helyileg eredetileg jellemző állat, az őstulok életmódja is. Az úgynevezett vizes élőhelyek fenntartásában kulcsszerepet tölt be, mert a tavaszi vizes időszakban nagy tömegével mély nyomokat hagy maga után a nedves talajban, ezekben hosszan megmarad a víz, így az olyan állatok, mint például a szaporodásukban vízhez kötött kétéltűek, egyes hüllők a száraz időszakokban is találnak megfelelő körülményeket. Másik fontos tulajdonsága ebből a szempontból, hogy legelése közben válogat, azaz bizonyos növényeket meghagy. Így lehetővé teszi a füvek megfelelő szaporodását, az eredeti növénytakaró fennmaradását.
Az viszont a természetvédelmi hatóságok rugalmatlansága, hogy a különböző szarvasmarhák közül csak a Magyar Szürkét támogatja, hiszen az összes többi megvalósítaná az ökológiai célt.
Székely Gyöngyvér
állattenyésztő mérnök