A helyszín Peking, egy jellegtelen konferenciaterem. Az előadó, Vu Dzsian-ping hatalmas csiszolt üvegfal előtt áll. Elfordít egy kapcsolót, erre az üveg áttetszővé válik, és megjelenik rajta egy impozáns hálózati műveleti központ, tele nagy számítógépes kijelzőkkel. Kína és a világ térképét mutatja, hajszálpontosan megjelölve a következő generációs internet, az IPv6 kínai kapcsolódási pontjait.
Kínában már majdnem kétszer annyian használják az internetet, mint az Egyesült Államokban, és Vu Dzsian-Ping – számítógép-tudós, a kínai oktatási és kutatási hálózat igazgatója – azt szemlélteti, hogy az új protokoll telepítésében az ázsiai nemzet gyorsabban halad, mint bármelyik másik állam a világon.
Az IPv6 elődjénél jóval fejlettebb biztonsági és adatvédelmi beállításokat tartalmaz, de sokkal fontosabb, hogy az új protokoll révén nagyságrendekkel több IP-cím osztható ki, miközben a jelenlegi (IPv4-es) internetcímek gyakorlatilag elfogytak.
„Kínának át kell térnie az IPv6-ra – hangsúlyozza Vu. – Az Egyesült Államokban sokan nem hiszik, hogy ez sürgős volna, de mi meg vagyunk győződve róla.”
Ha viszont a következő generációs internet már megérkezett Kínába, vajon a számítástechnika jövője is ott formálódik? – teszi fel a kérdést a The New York Times helyszíni tudósítója.
Sok egyesült államokbeli szakember szerint nagyon is. Mivel rendelkezésére áll az olcsó munkaerő, Kína a számítógépek és fogyasztói elektronikai termékek területén immár a világ meghatározó gyártója. A virágzó gazdaság és a növekvő technológiai infrastruktúra pedig hatalmas tolóerőt jelent a következő generációs számítástechnika élvonala felé.
Több mint nemzeti büszkeség
Kína esetében a számítástechnikai központok fejlesztését nem egyszerűen a nemzeti büszkeség motiválja, hanem az egyfajta kísérlet arra, hogy megfelelő alapot teremtsen az innovatív kínai vállalatok számára, és átalakítsa a technológiai struktúrát, új irányba mozdítva el a világ asztali PC-inek összeszerelésétől.
„Ne higgyük azt, hogy nem születhet meg a kínai Steve Jobs – figyelmeztet Clyde V. Prestowitz Jr., az Economic Strategy Institute elnöke. – Az innovációnak különböző formái vannak, mi pedig hajlamosak vagyunk egyenlőségjelet tenni az innovációs és a garázsból induló, ötletekre építő cégek közé. Van azonban egy másik formája is az innovációnak, amely az eredmények folyamatos javulását eredményezi. Ebben mi nem vagyunk jók – ők viszont azok.”
Ezt a nézőpontot nem mindenki osztja, mindazonáltal más szakértők is arra figyelmeztetnek, hogy hiba lenne alábecsülni a gyors haladáshoz rendelkezésre álló kínai kapacitásokat.
„Amikor 1978-ban először jártam Kínában, azt láttam, hogy a munkások varrótűvel fűzik fel a számítógép-memóriákat – emlékszik vissza Patrick J. McGovern, az International Data Group alapítója, aki az elsők között fektetett be az egyik legsikeresebb kínai internetes cégbe, a Tencent Holdingsba. – Mostanra felgyorsult az innováció, és a jövőben egy sor okostelefon és táblagép szabadalmának már kínai szakemberek lesznek a tulajdonosai.”
Újfajta kihívás
Hat évtizedre visszatekintve – egészen az Eniacig, az első elektronikus számítógépig – az Egyesült Államok határozta meg mind a tempót, mind az utat a modern számítástechnika és a kommunikáció számára. A mainframe-től az iPhone-ig, az Arpanettől a WiFi-ig minden innováció amerikai volt.
Multikulturális olvasztótégelyként létrejött a Szilícium-völgy, amelynek dominanciáját egészen az 1980-as évekig senki sem fenyegette. Akkor Japán – legalábbis úgy tűnt – egy időre átvette az irányítást a félvezető- és számítógép-iparban, egészen addig, amíg a szigetország gazdasága hanyatlani nem kezdett.
Ma Kína egészen másfajta kihívást jelent. Míg a japán gazdaság motorja már régóta az export, Kína hamarosan a világ legnagyobb belső piacává válik az internetes kereskedelem és a számítástechnika területén egyaránt.
A kínai technológia erejére a világ 2010 végén kapta fel a fejét, amikor egy időre a kínai Tianhe-1A lett a világ leggyorsabb szuperszámítógépe. Bár amerikai processzorokkal készült, és teljesítményét hamarosan felülmúlta egy japán gépé, egyértelműen bizonyította, hogy a kínaiak világszínvonalú számítástechnikai tervezésre képesek.
Aztán tavaly októberben egy másik kínai szuperszámítógép, a Sunway Bluelight MPP áttörte a petaflop – a másodpercenkénti trillió számítási művelet – jelentette akadályt, és ezáltal a világ 20 leggyorsabb számítógépének egyike lett.
Ennek a gépnek a hírét még elődjénél is nagyobb meglepetéssel fogadta a világ. Egyrészt azért, mert kínai mikroprocesszorokra épült, másrészt azért, mert jelentős előrelépést ért el az alacsony fogyasztású működésben. Ami arra utalhat, hogy a kínaiak már most jelentős előnyre tettek szert a „teljesítmény per watt” versenyben – márpedig az energiahatékony számítástechnika alapvető fontosságú lesz a következő generációs, úgynevezett exascale szuperszámítógépek megalkotásakor.
Ezek a számítógépek ezerszer gyorsabbak lesznek a jelenlegieknél, megjelenésük a tervek szerint az évtized végére várható. A kínai kormány szuperszámítógép-befektetései az amerikai szakemberek szerint is kifizetődnek.
Akadályok a dominancia előtt
Tavaly egy interjúban Ven Csia-pao kínai miniszterelnök hangsúlyozta, hogy országa elkötelezett a „tárgyak internetének” létrehozásában.
Az otthonok és az intelligens villamosenergia-hálózatok összekapcsolása meghatározó elv a következő generációs internet kialakításakor az Egyesült Államokban is. És ez együtt jár a „mindenütt jelenlévő számítástechnika” gondolatával; azzal, hogy a számítási teljesítmény átalakítja az olyan mindennapi eszközöket, mint amilyenek az okostelefonok vagy a digitális zenelejátszók.
De Kína úgy törekszik dominanciára, hogy közben alig kelljen akadályokat leküzdenie. Az ország messze elmaradt attól az egy évtizede tett kijelentéstől, hogy a világ vezető hatalma legyen a félvezetőiparban, a számítógépekhez szükséges chipek túlnyomó többségét pedig továbbra is importból szerzi be. A legjobb kínai chipgyártók két-három generációnyira lemaradva követik a világ vezetői cégeit (mint az Intel vagy a tajvani TSMC).
Az ázsiai óriás nagy gyengeségének bizonyulhat ugyanakkor a túlzott kormányzati ellenőrzés is, és a kínai innovációt fékezheti a szellemi tulajdon védelmének viszonylagos hiánya – ez visszatarthatja a vállalkozó kedvűeket attól, hogy új területekre merészkedjenek.
Átköltözött a Szilícium-völgy
Mindazonáltal aligha kérdéses, hogy a kínai ipar szerkezete egyre inkább innováció orientált. Idén nyáron Dieter Ernst, az East-West Center főmunkatársa arról számolt be egy amerikai kongresszusi bizottság előtt, hogy a szabadalmak számát tekintve Kína már megelőzte Dél-Koreát és Európát, lényegében felzárkózott az Egyesült Államok és Japán mögé.
Sőt jelenleg Kínáé a világ második legnagyobb kockázatitőke-piaca: 7,6 milliárd dollárra nőtt a 2005-ös 2,2 milliárd dollárról, miközben – Rebecca A. Fannin, a Startup Asia című új könyv szerzőjének adatai szerint – az amerikai kockázatitőke-piac lényegében stagnált.
A Stanford Egyetemen futó, a régiók innovációját és vállalkozásait feltérképező program kutatói a közelmúltban 769 befektető cég 2203 kínai vállalatot érintő beruházási aktivitását vizsgálták, és a Szilícium-völgyre emlékeztető jeleket tapasztaltak. A vizsgálatot irányító Marguerite Gong Hancock – a Stanford Graduate School of Business professzora – szerint ugyanezek a cégek voltak sikeresek a Szilícium-völgyben is, csakhogy most átültetették szakértelmüket Kínába.
Hátborzongatóak a hasonlóságok a Szilícium-völggyel. „A buborék kialakulásához szükséges minden tünet jelen van – állítja Anne Stevenson-Yang, a technológiai beruházások piackutatásával foglalkozó J. Capital Research társigazgatója. – És ez a bizonytalanság igen nyugtalanító.”
Előny a kulturális különbség
Ugyanakkor mindenki egyetért abban, hogy a kínai vállalkozókat olyan munkamániás kultúra jellemzi, amely egyedülálló a világon.
„Ahhoz képest, amit az öt kínai startup elindításánál tapasztaltam, a Szilícium-völgy meglehetősen kényelmes és lassú hely volt – húzza alá Tom Melcher, egy vállalkozó, aki egy évtizeddel ezelőtt Kaliforniát hátrahagyva költözött a kínai fővárosba. – Pekingben, ha valaki meg akar keresni egy vezérigazgatót pénteken este fél 8-kor, biztos lehet benne, hogy az irodájában találja.”
McGovern még egy szempontot említ. Mint mondja, az Egyesült Államokban gyakran keresik fel elbizakodott vállalkozók, és sértődötten távoznak, amikor ő nincs lenyűgözve az ötleteiktől. A kínaiak egészen másképp kezelik az ilyen szituációkat.
„Eljönnek hozzám, hogy megmutassák a mandarinról angolra és vissza fordító szoftverüket – meséli. – Ilyenkor azt mondom nekik: nem hiszem, hogy ennek lenne piaca, mert túl nehéz a szellemi tulajdon megvédése.” Ahelyett viszont, hogy elköszönnének egymástól, megkérdezi: nem érdekelné-e őket egy másik ötlet, amelybe a cég befektetést fontolgat? Ilyenkor nagyon gyors és rövid a reakció: meg lehet gazdagodni belőle? Amikor pedig erre azt a választ kapják, hogy jó az esély, egy percig sem haboznak, hanem rávágják: „Oké, megcsináljuk!”
Forrás: MTI