Close

Bortúra újságíróknak

 2010. november 30., Doblo Bor Bár, Dob utca

Fazekas-Ruck Levente, a Bor-agora (http://zipp.hu/bor-agora) alapítója hívására a Doblo Bor Bárban tölthettünk egy nagyon kellemes estét, kifejezetten újságírók részére szervezett sajtóborozáson, ahol néhány igen jó pince hálás vendégei lehettünk. A Doblóról azt olvastam, Budapest legszebb bárja, így különleges várakozás fogott el. A Dob utca elején, kis sétára a taxitól, amivel érkeztem, könnyen meg is találtam. Ja, a taxi azért kellett, mert inni jöttem: hivatalos minőségben, munkaköri feladatként – ami azért ritka és örömteli, akár csak a hazajutás az ilyesmi végeztével.

A témához visszatérve, a bor bár tényleg szép és nagyon hangulatos. Azt állítják magukról, a polcon 200 féle magyar bor, pálinkák és pezsgők várja, hogy elfogyasszák. Én 172-ig jutottam a számolásban, de ekkor már a negyedik féle bort kóstoltam (ha jól számoltam), szóval nem biztos, hogy pontos voltam, amit az is gyanússá tesz, hogy ez a szám épp a születési évem plusz kerek száz. Mindenesetre ettől még lehet ott 200 féle innivaló, én simán elhiszem.

A vendégsereg vegyes volt, mert voltak nők és férfiak egyaránt. Meg annyiban is, hogy voltak édesek és szárazak, vörösbor-kedvelők és fehérbor-kedvelők. Nos, itt az utóbbiak jártak jobban, mert a nyolc bemutatott borból mindössze kettő volt vörös és csak egy rozé.

Hogy ki honnan jött az nem mindig derült ki, de találkoztam pl. Vörös Attila bor szakíróval, akit be is jelöltem a Facebookon, mert ilyen nemes dologhoz értő ismerősöm alig akad, és rengeteg kérdésem lenne hozzá. Megismerkedtem aztán Hegyi Ivánnal is, aki mindenhez ért, csak a borhoz nem – azt mondja – és ezt még látszatra józanul tette. Aztán még sok más kolléga is jelen volt, de a nevüket, mivel nem írtam fel, nem is jegyeztem meg. Különben is úgy éreztem magam, mint Bubó Doktor: állandóan úgy néztem ki, mint aki receptet ír, pedig csak – a hely szellemétől szokatlanul – jegyzeteltem.

Na, de a borok:

Elsőként az Esterházy Etyeki Kúria 2009-es Egyeki Sauvignon Blac borát kóstoltuk. A fehér, félszáraz, friss illatú bor ízlett, annak ellenére, hogy a vörös-száraz a kedvencem… mármint borban, ha valaki másra gondolna, abban nem! Mérész Sándor bora nálam holtversenyben a második legjobb bor lett az este, bár ezt akkor még nem tudtam. (Erről a borról ír Abert gazda, kicsivel szakszerűbben, a http://albertgazda.blog.hu/2010/07/07/etyeki_kuria_sauvignon_blanc_2009 linken.)

Másodikként jött az első ízlelés a Hadobás pincészettől. Később ők lettek nálam a favorit, bár ebben közrejátszhatott, hogy három borral is szerepeltek, illetve, hogy a kóstoló után többször is akadt még teli üveg, amit kibontottak a tiszteletünkre, pedig az már…

Szóval a markazi Hadobás család, 1792-től szőlővel és borral foglalkozik a vidéken. Az ő első nagy dobásuk következett. Ám én ez alapján nem gondoltam, hogy későbbi kedvencem lesz a pincészet. A kóstolt 2008-as évjáratú Abasári Olaszrizling ugyanis nálam – a Varga pincészet Olaszrizlingjével egalizálva – vitte el az „est legkevésbé szerethető itala” címet – mondjuk ebből legfeljebb én is arra tudok következtetni, hogy vagy az olaszokkal van bajom, úgy „gancegál”, vagy a rizlinggel, akármi is legyen az. Az Abasári Olaszrizling amúgy egy testes száraz-fehér bor. A Hadobás pince tradicionális bora 2008-ban Gyöngyös város bora lett – tehát tuti velem van a baj. A pincészet honlapja elérhető itt: http://www.hadobas-pince.hu/ – igaz, nem itt kellene reklámoznom, hanem a majdani győztes bornál, de ígérem, ott is megteszem.

Eztán következett, harmadikként, a Badacsonyi Olaszrizling a badacsonyőrsi Varga pincészettől. „Magyarország kedvenc borászata” családi vállalkozásként piacvezető az évi 9 millió palack bor és pezsgő előállításával. Mint írtam fentebb, nekem ez a kései szüretelésű édes-fehér bor sem igazán jött be, holott az idei újbor versenyen 160 féle borból a Nagyrédei Sauvignon Blanc (Nagyrédei Szőlők Borforgalmazó Kft.) és a Mátrai Irsai Olivér (Bárdos és Fia Pincészet Bt.) mögött a harmadik lett. Szóval jó bor. Honlapjuk: www.vargabor.hu.

Aztán megint jöttek Hadobásék. A negyedik kóstoló, 2008-as évjáratú száraz-vörös Cabernet Savignonjuk, ízlett. A „vörösborok hercege” a XI. Kadarka és vörösbor nemzetközi borversenyen aranyérmet szerzett. Itt megnyugodtam, a vörös az én színem, persze kizárólag akkor, ha borról van szó. Aztán jött a tökéletes cáfolat…

Az ötödik bor, pászkával és sajttal felitatott, kissé már fejen vágott, állapotomban, ért el lelkemhez. Ez a Hadobás pincészet Cabernet Savignon Rose bora volt. Ez a 2008-as édesrozé volt az est fénypontja. Ebben csak az a furcsa, hogy én „vörösborosvagyok”, mint említettem. Édes rozét állítólag nem is nagyon lehet kapni Magyarországon – azaz nem csak finom, de egyedi is. Nagyon kellemes gyümölcsös édes íze van. Színe olyan, mint amikor hagymahéjjal festjük a húsvéti tojást.  Persze, mint minden finomság, ez is kései szüretelésből való. Ez a bor ezüstérmet kapott egy 2009-es nagy szlovákiai nemzetközi borversenyen – de nem ettől ízlett, ezt csak utólag tudtam meg. Szép grafikájú palackja talán a legszebb volt az estén. S ahogy ígértem, az általam legfinomabbnak ítélt bor készítőinek honlapja újra: http://www.hadobas-pince.hu/.

Janus két arca egyszerre tekint a múltba és a jövőbe – nem úgy kétarcú, ahogy az emberek hiszik – tudtam meg Pécsi-Szabó Dénestől. Rögtön az információ után következett, hatodikként, a Janus borház 2008-as Villányi Cabernet Franc bora. A „Villány” szó és a Tenkes-hegy mindjárt felvillányozott’, mert én nem elég, hogy „vörösborosvagyok”, de ráadásul „villányivörösboros”.  Az ital annak ellenére nagyon rendben volt, hogy én már kevésbé.

 

Egyre több pászka és sajt kellett az ízek érzékeléséhez, de újságírótársaimmal együtt büszkén álltuk a sarat. Mondjuk az feltűnt, hogy eddigre már egyedül én jegyzeteltem, aminek a kiolvasásával így, most írás közben egyre több a probléma, és ahogy nézem, lentebb még sokkal több is lesz. Mindenesetre még talpon voltunk és ítélkeztünk.

Visszatérve a borra, ez a nagyon intenzív íz világú fajta nem klasszikus Villányi bor. Meghonosítása mostanában kezdődött és sikeresnek látszik. Nekem mindenesetre nagyon ízlett.

A Janus borház honlapja itt található: http://www.janusbor.hu/.

Igazi különlegesség következett a Varga pincészettől hetedikként. 2009-es Badacsonyi Rózsakő. A száraz fehér bor „Aranymetszés” feliratú palackja nagyon tetszett, mind grafikailag, mind tipográfiailag, mint nomenklaturálisan… magyarul szép és ötletes. A különlegességét az adja, hogy ebből az évjáratból nem palackoztak, csak kisebb mennyiséget – ez nagyon komolyan erősítette, szerintem, minden jelenlévőben a kiválasztottság érzést, ami biztosan pozitívan hat valamennyi az estével foglalkozó írás színvonalára. A piacon a 2007 Rózsakővel van egyébként erőteljesebben jelen a pince. A bor finom volt.

De ezzel még nem volt vége! Jött az újabb meglepetésbor. A Varga pincészet kései szüretelésű töppedt szőlőből készült 2008-as Badacsonyi Szürkebarátja. Ez az édes-fehér bor újra megcsúfolta a „villányi száraz vörös bor” mindenek felett című sztereotípiámat, mert csak a legjobbakkal együtt tudom emlegetni. Holtversenyben végzett nálam, ez a bor Hadobásék Cabernet Savignon Rose-jával. Ezt a remek bort ráadásul a Tescoban lehet kapni… tessék menni máris venni!

Az este jól telt, a pohár is. Aztán a pohárból a bor jól fogyott, ahogy az idő is. Hazamenni, a Városliget érintésével, kalandos volt, de ez egy másik történet. Legközelebb talán azt is megírom. 🙂

Vékás Sándor

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások:
Shares
scroll to top