A fogyatékos emberekről, mindennapjaikról és beilleszkedésükről szól a Médiaunió 2010-es társadalmi célú kampánya – ezt a témát több mint 150 ajánlás közül választotta ki a Médiaunió Alapítvány Kuratóriuma. A testület tagjai – Schmidt Mária, Hankiss Elemér, Novák Péter, Rudolf Péter és Somody Imre – a témaválasztás kapcsán kiemelték: a 2010-es kampányban is az egyéni felelősségvállaláson lesz a hangsúly, ezúttal a fogyatékos emberek integrálásának témájában.
Küldetés: A cél a fogyatékos emberek mindennapi életének bemutatása, az ezekről történő nyílt párbeszéd szorgalmazása. Szeretnénk, ha a fogyatékos és nem fogyatékos emberek között minél több kapcsolat alakulna ki – azaz közel kerülnének egymáshoz. Nem csak a segítséggel élőkről kívánunk szólni, hanem rólunk, a saját lehetőségeink felismeréséről is.
Előítéletek
Fogyatékkal élő szülőnek fogyatékos gyermeke születik majd.
A fogyatékosságok nagy részének semmi köze sincs az öröklődéshez, azaz fogyatékos szülőpárnak egészséges gyermeke születik rendszerint. A fogyatékosságok egy része viszont valóban genetikai eredetű, de ebben az esetben sem szükségszerű, hogy a gyermek fogyatékosnak szülessen, hiszen az örökölhetőség nem meghatározó, hanem hajlamosító tényező ezekben az esetekben. Azaz annak az esélye nagyobb, hogy az utód fogyatékkal szülessen, de általában még így is elég alacsony esélyekről beszélhetünk.
Miért kell az országnak plusz kiadásokba vernie magát a fogyatékos emberek miatt (akadálymentesítés stb.)? Van nekünk így is elég bajunk.
A fogyatékos emberek integrálása, életük akadálymentesítése nem kiadás, hanem befektetés: egy otthon ülő fogyatékos, akit a szociális szolgálatok illetve családtagjai, barátai látnak el nem fizet adót. Ha lehetővé tesszük a számára a közlekedést és azt, hogy igényeinek megfelelő munkát találhasson, akkor ő is adófizetővé válik – és így több pénzt juttat vissza az államháztartásba, mint amibe ellátása kerül. A fogyatékosok mobilitásának segítése, munkalehetőségeiknek biztosítása így mindannyiunk érdeke. Arról nem is beszélve, hogy találkozni és időt tölteni is érdemes velük: gyakran különleges világba nyerhetsz betekintést, ha van egy fogyatékos barátod.
Egy mozgássérült ember képtelen önállóan bármire, állandóan pátyolgatni kell.
A mozgássérültek nagy része elég gyorsan megtanulja, hogyan küzdje le meg azokat az akadályokat, amelyek útjába kerülnek. Sok kerekesszékes két keréken egyensúlyozva tud mozgólépcsőn közlekedni – nem egy közülük aktívabb, pörgősebb életet él, mint számos nem kerekesszékes. Sose becsüld le a képességeiket!
Ahhoz viszont, hogy minél kevésbé szoruljanak „pátyolgatásra”, összefogásra van szükség: ha építesz valamit, gondolj arra, hogy az ajtók elég szélesek legyenek a kerekesszékesek számára is (min. 60-70 cm), a lépcső mellett építs rámpát is a bejárathoz (max. 6 %-os emelkedővel).
Már az is nagy segítség, ha figyelsz arra, amikor valaki segítséget kér tőled – hiszen az is fontos a fogyatékossággal élő, hogy bízhassanak ép társaik segítségében, amikor váratlan akadályra bukkannak.
A mozgássérült emberek nem tudnak bulizni.
Mik egy jó buli feltételei? A hangulat, a jó társaság – esetleg még a jó program, de ez szorosan összefügg a hangulattal. Ebben a felsorolásban – aminek a tartalmával szerintem sokan egyetértünk – egyáltalán nem szerepel egyetlen működő végtag meglétének a feltétele sem… A mozgássérültek éppúgy szeretik a zenét, a jó társaságot, mint bárki más; és éppúgy képesek örömüket kifejezni, mint bárki más, így emelve egy-egy buli hangulatát.
Honlap: http://www.keruljkozelebb.hu/
Facebook-oldal: http://www.facebook.com/keruljkozelebb