A gyógyszerek egyre nagyobb számú elterjedése mellett a gyógyszerártalmak száma is nő. Nem minden gyógyszer allergizáló hatású, de például a penicillinszármazékok igen. Gyógyszerallergiában a lakosság csak kevés hányada betegszik meg, elsősorban azért, mert ez egy öröklött hajlam. A gyógyszer mellékhatásai, mely a gyógyszer nem kívánt hatása, nem allergiás alapon jelentkezik. Vannak nagyon súlyos tünetek, mint az anafilaxiás sokk, de vannak kevésbé súlyosak is, mint a láz. Leghatásosabb gyógyítása az adott gyógyszer elhagyása, ami könnyebb, ha a beteg csak egy gyógyszert szed. A gyógyszerérzékenység kimutatására többek között bőrteszteket alkalmaznak.
A gyógyszerek száma évről évre nő, folyton újabb és újabb készítmények, gyógyszerek kerülnek forgalomba, a gyógyszerszedések ellenőrizhetetlenek, így a gyógyszerártalmak is egyre inkább elterjedtek. Közrejátszik az is, hogy sokan nem veszik komolyan az orvos utasításait és nem a kellő mennyiségű gyógyszert veszik be. Az egyidejűleg szedett több gyógyszer is okozhat problémákat, sokan vannak, akik négy-öt vagy annál is több gyógyszert szednek egyszerre, naponta többször. Természetesen nem minden gyógyszer allergén, de „a gyógyszerfogyasztás elsősorban az erősen allergizáló hatású gyógyszerekre szorítkozik, mint amilyenek pl. a penicillinszármazékok, az amidazofén-, a barbiturál – és a szulfamidtartalmú gyógyszerek.” A nem várt hatások nem minden esetben jelentenek allergiás tüneteket, mutathat érzékenységet, intoleranciát vagy jelentkezhet „több gyógyszer együttes hatására jelentkező reakció” miatt is.
Gyógyszermellékhatásnak a gyógyszer szedése közben fellépő nem várt hatásokat nevezik, ami allergiás és nem allergiás tüneteket is produkálhat. Abban az esetben is felléphetnek bőrreakciók, ha az illető nem allergiás a gyógyszerre, ilyen toxikus, vagyis mérgező hatással bír például a bróm vagy a jód; ilyen tartalmú gyógyszer szedésekor a végtagokon és az arcon „csomós, daganatszerű szövettúltengések” fordulhatnak elő.
A gyógyszermellékhatás olyan gyógyszerreakció, mely nem allergiás alapon jelentkezik. Ahogy már az imént esett róla szó, a gyógyszer nem kívánt hatását jelenti, mely felléphet akkor is, ha az illető nem tartja be az orvos utasításait, az által felírt adagot. Például álmosító hatása van az antihisztaminnak. A másodlagos gyógyszerhatás „nem függ össze a gyógyszer elsődleges hatásával”. Ebben az esetben az egyik gyógyszer felerősíti a másik gyógyszer hatását. Intolerancia a normál adagnál kisebb mennyiségű gyógyszer által fellépő hatás, például, ha valaki bevesz egy fél tabletta antihisztamint, és utána elalszik. A gyógyszerallergia „immunológiai mechanizmus alapján alakul ki”, vagyis a reakció nem a gyógyszer miatt lép fel, itt a „gyógyszerek antigénként vesznek részt”. A fehérjetermészetű, nagy molekulájú, illetve a szöveti fehérjéhez kötődő kis molekulájú anyagok viselkednek allergénként. Utóbbi anyagúak a gyógyszerek, vagyis a „kis molekulasúlyú anyagok, ezek vagy bomlástermékeik a szervezetben a szöveti fehérjéhez kötődhetnek”, így lesznek allergének. Gyógyszerallergiában a lakosság kis hányada betegszik meg, ez azzal is magyarázható, hogy örökletes hajlam kell a kifejlődéséhez.
A gyógyszerallergia tünetei „kombinálódhatnak” a gyógyszer mellékhatásaival, így nem könnyű megállapítani a diagnózist, de vannak jellemző tünetek, melyek mégis segítenek meghatározni a gyógyszerallergiát. „A tünetek rendszerint különböznek a megszokott gyógyszerhatásoktól; a gyógyszerszedést követően jelentkeznek, a beteg egyébként panasz – és tünetmentes; kialakult túlérzékenység esetén igen kis mennyiség is elegendő a tünetek kiváltásához, akár évek múltán is”. Kialakulását a gyógyszer kémiai szerkezete, valamint a gyógyszer alkalmazási módja is befolyásolhatja. Gyakorlatilag minden gyógyszer okozhat túlérzékenységet, de több évtizedes megfigyelés alapján a penicillin, a szalicilátok, az amidazofén, a kinin, a barbiturálok, a jodidok, vakcinák, helyi érzéstelenítők, nehézfémsók okozhatnak túlérzékenységet. A tünetek sokfélék lehetnek, mégis az „egyik leggyakoribb tünet a testszerte megjelenő csalánkiütés”, ami mellé az ajkak és a szemhéj duzzanata is párosulhat. A duzzanatok a csalánkiütéstől függetlenül is jelentkezhetnek.
A nagyon súlyos tünetek közé tartozik az anafilaxiás sokk, valamint az asztmás roham, kevésbé súlyos tünet lehet a vesepanasz, a láz, a neurológiai tünet, és a vérképelváltozás. Az anafilaxiás sokk gyors beavatkozást igényel, halálos kimenetelű is lehet súlyosabb esetben. Nem sokkal a gyógyszer bevétele után jelentkezik a légszomj, a hányás, az asztma, hasmenés, csalánfoltok, öntudatvesztés, de előfordulhatnak görcsök is. Bizonyos, ritkább esetekben a gyógyszerrel való érintkezés, illetve annak belélegzése is kiválthatja a tüneteket.
Úgy lehet a legegyszerűbben és a leghatásosabban gyógyítani a gyógyszerérzékenységet, ha az adott gyógyszert elhagyja az illető. Ez könnyebb abban az esetben, ha a beteg csak egy gyógyszert szed, persze ebben az esetben se lehet teljes bizonyossággal igazolni. A gyógyszerérzékenység kimutatására többek között a bőrteszteket alkalmazzák, valamint különféle vizsgálatokat.
Felhasznált irodalom: (Dr. Temesvári Erzsébet és Dr. Raffai Irén: Amit az allergiáról tudni kell, Kossuth Könyvkiadó, 1987, 104-115.o.)