Azt, hogy ami bennem fakad életre, egészséges legyen, nem olyan nehéz elérni. Nekem kell tudatosan élni, táplálkozni. Ha én egészséges vagyok, a magzatom is az lesz!
Amikor terhes lettem harmadik gyermekünkkel, annak ellenére, hogy tervezett gyerek volt, alig akartam elhinni! Vágytam rá nagyon, de nem mertem vállalni és sokáig hezitáltam. Három gyerek mellett lesz-e még időm és energiám a művészi léthez? Tudok-e még foglalkozni az alapítványommal és a cégemmel? Vagy már „csak” anya lehetek? A válaszadásban segített az, hogy a két előző szülés csodálatos élet-élményként maradt meg bennem. Sokat nyomott a latba az is, hogy a szülések utáni első vizsgálatok szerint annyira ép maradt a testem, mintha még mindig csak lány lennék. A folytatásra biztató tapasztalat volt az is, hogy a szülés alatt és a rá következő néhány napon az általunk betartatott háborítatlanság és a csendesség miatt a babák kiegyensúlyozottabbak voltak, mint a megtapasztalt átlag…
A terhesség nagyon gyorsan múlt el. Sűrű napjaim voltak. Sok tartalmas és eredményes munkával telt el ez a 9 hónap. Pár ultrahangon kívül nem vettem részt terhes gondozásban. Egy néhány „szerencsének” elnevezett tényezőt viszont határozottan az ellenőrzésem alá akartam vonni, és bár hihetetlennek tűnik, sikerült is!
• Először is egészséges legyen a baba.
• Másodszor szép legyen.
• Harmadszor ne legyen túl nagy, hogy könnyebb legyen neki „kiférni a kis lyukon”!
• Negyedszer most már rövidebb legyen a köldökzsinór, hogy ne tekeredjen a nyakára, ahogy a két előző terhességnél megtörtént!
E két utolsó elhatározásom érdekes módon történt meg az előző szüléskor. Hasonlóan, mint amikor elkészítünk egy finom süteményt. Amikor megesszük, úgy érezhetjük, hogy túl édes és elhatároztuk, hogy legközelebb fele annyi cukrot tesszük bele. A receptkönyvben át is húzzuk és kijavítjuk az adagot! Pontosan emlékszem ezekre a döntéseimre: amikor Isis lányom 4 kg-mal született. Máris jött a gondolat, hogy legközelebb kisebb magzatot növesszek a pocakomban! Amikor Orion fiam született, kisebb súllyal, de szintén a nyakára volt tekeredve a köldökzsinór, a gondolatom az volt, hogy az ideális szüléshez csak ez hiányzik! Egy megfelelően rövid köldökzsinór. Tudom, hogy hihetetlennek tűnik. Nekem is az volt. De ez történt!
Azt, hogy ami bennem fakad életre, egészséges legyen, nem olyan nehéz elérni. Nekem kell tudatosan élni, táplálkozni. Ha én egészséges vagyok, a magzatom is az lesz!
Az, hogy szép legyen az a legegyszerűbb! Csak csodálatot kell érezni ez iránt a természetes folyamat iránt, ami a várandóság alatt történik. Egy másik testet gyárt az én testem, és mire képes lesz önállóan lélegezni, átadom egy másik léleknek, hogy megvalósíthassa a földi céljait ennek az új kis testnek a felhasználásával. Ugyanis megfigyelhető, hogy a csodálat csodákra képes. A nagyobb gyermekeimnek (Isis 5 éves és Orion 3,5) elmagyaráztam, hogyan nő a baba a hasamban, hogyan és mikor fog megszületni. Jó kérdéseket tettek fel, amire mindig válaszoltam úgy, hogy ők megértsék. Tudják, hogy mi az, hogy méhlepény, köldökzsinór, magzatvíz. Minden este lefekvés előtt megpuszilták a hasamat, hogy legalább olyan szép kistestvérke készülődjön odabent, mint ahogy ők sikerültek! Milyen megható volt látni Isis és Orion csodálattal teli tekintetét, amikor először meglátták a kistestvérüket… Megkértük őket, hogy három napig csend legyen a baba körül. Ezért csak később szólaltak meg: „Milyen szép! Meglátszik, hogy minden nap megpusziltuk a hasadat!”
Ez az otthonszülés is csodálatos élmény volt! A 37. heti terhességi vizsgálat szerint minden rendben levőnek mutatkozott, így ismét vállalhattuk a kórházon kívüli szülést. Ez nagy megkönnyebbülés volt számomra! Már „csak” a várakozás maradt hátra… és a sok-sok kérdés, amire nehéz válaszolni… Melyik napon fog megjelenni? A nap melyik szakaszán? Mennyi idő alatt fog megszületni? Mi lesz addig a gyerekekkel? És még valami: ki fog kijönni a szüléshez? Dr Geréb Ági, aki a két első szülésnél volt, pont külföldön lesz azon a héten, amikor szülnöm kellene.. Nagyon szeretném pedig, hogy ő legyen! Más is biztosan jó lesz, de már megszoktam Ági nyugalmát és biztonságot adó jelenlétét, a finom masszírozó kezét, a szeretetet és csodálatot sugárzó tekintetét, amikor ránéz az újszülöttre…
Több helyzetet elképzeltem, különböző forgatókönyvekkel. Mivel sokan lakunk a házban, mindenkit felkészítettem a különböző esetekre. Aztán izgatottan vártam… Babaholmi előkészítés, még egy kis takarítás az új kisvendég fogadásához, még egy kis sütögetés, hogy valami legyen a mélyhűtőben…
Június 21-én este fél 11-kor indult a férjem a repülőtérre édesanyámért. A szülés előtt néhány nappal akart jönni, hogy tudjak megfelelően pihenni. A szüléshez kell az erő, meg a szülés utáni időszakhoz is! Úgy éreztem, hogy jókor jön, mert aznap délután már nagyon fáradtnak éreztem magam. Le is feküdtem aludni ebéd után – ami nem jellemző rám! Nem lett ebből hosszú alvás, mivel máris jöttek a nagyobbacskák, hogy foglalkozzak velük… Így aktív napom lett, de a fáradtság a háttérben megmaradt és a megszokottnál gyakrabban keményedett meg a hasam. Megvacsoráztunk. A gyerekeket megfürdettem, mese, éneklés, csicsikázás. A férjem elment. Még egy kis rendrakás a konyhában, egy kis e-mailezés. Egy lazító meleg zuhany. Lefekvés. Éppen, hogy elhelyezkedtem, és máris felébredt a fiam és bebújt mellém, aztán a lányom jött. Mindegy, majd a férjem elrendezi őket! Én most aludni szeretnék, már dél óta! Végre álomba mélyülök, amikor a hasam hirtelen felébreszt! Na! Mi az? Nem igazán fájt, de az előző szülés is pont úgy indult. Várok egy kicsit. Megint! Felhívom a „szüléses” számot. Vajon ki veszi fel? Ági az előzetes megbeszélések szerint már külföldön van. De nem! Ez az ő hangja! Mondja, hogy csak délben fog elutazni, mert a terveitől független okok miatt át kellett tenni az indulás időpontját pár nappal későbbre! Éjjel háromnegyed egy van. Sűrűsödnek az események. Anyám Gregorral megérkezik a repülőtérről. Két fájás között annyi időm van, hogy megpusziljam és elmondjam neki: Menjél lefeküdni! Gregor átviszi hozzád a gyerekeket. Itt lesz reggelre a baba!”
Nem tud szóhoz jutni a boldog meglepetéstől és máris teljesíti az utasításomat! Gregor is aktivizálja magát. Én elvonulok a szobámba. Már nagyon erősek és sűrűek a fájások! Egy nagy hegyet csinálok párnákból az ágy közepén és két fájás között lógatom magam rajta, lazításképpen. Mivel Gregor azt álmodta pár nappal korábban, hogy csak kettesbe szülünk és ő vezeti le a szülést, felkészülök erre a lehetőségre is… Gregor ki-be jön. Gondolom, előkészíti a terepet Ágiéknak. Közben masszírozza a hátamat – ami nagyon jól esik! Mennyi lehet ez idő! Már toló fájások vannak. Ági még nincs! Egy nagyon erős fájás következik. Gregor éppen masszírozza a hátamat. Érzékeli egyáltalán, hogy hol tartunk? Ha Ági itt lenne, alám tenne egy csomó papírvattát! De nem baj! Maximum kimossuk Gregor nadrágját… Bizony-bizony a fájásnak meg van az eredménye: megreped a burok és kifolyik a magzatvíz…
Akkor meghallom a nyitott ablakon keresztül egy halk kocsi begördülését a csendes utcáról! Mégsem fogunk egyedül szülni! Nyitva van a kapu. Remélem, minden előkészített dolgot megtalál… Siessen! Gregor kimegy egy pillanatra a szobából. Gondolom megmutatja nekik a szükséges kellékeket. Semmi nem hallatszik be. Bejönnek. Én ott lógok, illetve kapaszkodok, háttal nekik, a párnákon és teljes erővel nyomom kifele a babát! Máris érzem Ági megszokott, nyugodt jelenlétét, a meleg olajat a gáton. Még egy fájás, Ági egy szülészi műfogással támasztja a gátat. Kijön a baba feje, aztán a válla és végül ez a nagyon különleges érzés, ahogy kicsusszan a baba teste! Egy édes kis nyöszörgős hangocska! Gregor segít megfordulni, óvatosan, hogy ne feszítsük a köldökzsinórt, és máris ott van a gyermekünk a hasamon. Nem tudom a mellemre venni, mert rövid a zsinór. És nem is nagy a baba! Hogy szép-e, azt még nem látom a homályban, de az hogy egészséges, az biztos! Ott köpköd, fújja a hasamra a nyákot, amit Ági óvatosan letöröl. Élvezzük ezt a határtalanul békés pillanatot! Ágiék ülnek a földön az ágy mellett. Annyira figyelnek minden apró jelet, hogy amikor a baba egy kezdő síró hangot adott, máris tudta, hogy meg kell igazítania a köldökzsinórt, mert fáj neki. Gregor ölel és csodálja a fiát (én még nem is tudom, fiú-e!) Minden úgy lett, ahogyan terveztem! Jobb nem is lehetett volna! Olyan csend és nyugalom volt, hogy sem a gyerekek, sem a házban alvó felnőttek nem vették észre, hogy Dharma fiam megszületett!
Egy idő után érzek még egy fájást. A méhlepény megszületik. Ági megvizsgálja a textillel letakart kis lámpánál. Minden rendben van: teljesen ép a placenta. Levágja a köldökzsinórt, ott, ahol a baba köldökétől néhány centire elvékonyodik. Nappal majd eláshatjuk ezt a most már harmadik méhlepényt is a fiatal tujafa tövénél. Ez az úgy nevezett „Placenta Fánk”! Az egy tőről fakadó, de minden gyökerei közé ásott placenta után újabb törzset hajtó örökzöld!
„Most már önállóan kell élned ebben a nagyvilágban, kisbabám! Segíteni fogunk, és remélem, a felnevelésed olyan sikeres lesz, mint a születésed!”
Erről csak 20 év múlva tudok beszámolni. Kompentens kismama és szülőnő voltam! Majd igyekszem kompentens anya is lenni.
Sikeres szülést kívánok minden kismamának!