Close

A mindenes

Az Aranycsapat hátvédje, edző, sportvezető, MÁV alkalmazott, a Dorogi Szénbánya munkása s végül, de nem utolsó sorban stadiontulajdonos. Kivételes ember, páratlan pályafutás. A hétvégén felavatták a róla elnevezett stadiont Dorogon, de nemcsak a Közép-Dunántúli kisvárosban ismerik. Az egész ország kívülről fújja a legendás hátvéd nevét, aki nem más mint, Buzánszky Jenő…

Buzánszky labdarúgó pályafutását 1938-ban, alig tizenhárom évesen a Dombóvári Vasutasban kezdte. Bár játéktudásával gyorsan kitűnt társai közül, Dombóvárról „csak” huszonegy évesen került a Pécsi Vasutas Sport Klubhoz. Húszas éveiben MÁV alkalmazottként is dolgozott, a „Kazal” becenévre hallgató futballista. Azonban az ifjú hátvéd nem sok időre rendezkedett be, hisz a tavaszi idényben már tovább is igazolt, mégpedig a Dorogi Tárnához. A Tárna után, 1951-ben a Dorogi Bányászhoz került, ahonnan egyetlen vidékiként bekerült az akkoriban verhetetlen nemzeti válogatottba, vagyis az Aranycsapatba. A nemzeti tizenegy tagjaként világraszóló győzelmek részesévé válhatott. Amellett, hogy a Dorogi Szénbányában dolgozott, 1952-ben a helsinki olimpián aranyérmet szerzett a válogatottal. Bár eredeti posztja szerint hátvéd volt, az ellentámadásokból jócskán kivette a részét, s ezzel minden szurkoló megbecsülését kivívta magának. A szélsőhátvédet stabil technikai tudása mellett, gyorsasága miatt is dicsérték szerte a világon.
28 esztendősen részese lehetett az Évszázad mérkőzésén aratott 6-3-as győzelemnek. Az Aranycsapat az angolokat oktatta a híres Wembley stadionban 1953. november 25-én. Az 1954-es berni világbajnokságon a csapatnak, s vele együtt Buzánszkynak is ezüstérem lógott a nyakában. 1950 és 1956 között negyvennyolc alkalommal ölthette magára a címeres mezt.

Első osztályú labdarúgóként a Dorogi Bányász színeiben tizenhárom esztendőn keresztül, összesen 274 bajnoki mérkőzésen futott ki a pályára. Még aktívan játszott, mikor felkérték, hogy vállalja el a Bányász edzői állását. Ezért beiratkozott a Testnevelési Főiskolára és szakedzői diplomát szerzett. A dorogi csapat után az Esztergomi Vasutasban és a Fősped-Szállítók csapatánál is megfordult. 1985-től magasabb „dimenzióba” kapcsolt, és sportvezetőként nyolc éven keresztül a Komárom-Esztergom Megyei Labdarúgó Szövetség munkáját irányította. 1993-tól pedig, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségi tagja lett, sőt 1996-ban alelnöknek is megválasztották az örökifjú Buzánszkyt.
 
Különleges pályafutását díjak tucatjaival jutalmazták. Kitüntették a Magyar Olimpiai Bizottság érdemrendjével és kapott Csík Ferenc díjat is. De ne hagyjuk ki a felsorolásból, hogy a debreceni Egyetemen több mint tíz alkalommal rendeztek már a tiszteletére, a nevével fémjelzett labdarúgókupát. Pécsett pedig, a Leőwey Klára Gimnáziumban az idén harmadszor rendezték meg az Aranycsapat korábbi játékosáról elnevezett bajnokságot. Ezeknek az eseményeknek maga a főszereplő, Buzánszky Jenő is részese szokott lenni. A legfrissebb s talán a legnagyobb kitüntetése a múlt hétvégi stadionavató, amit ezentúl, Buzánszky Jenő Stadionnak neveznek Dorogon. Jenő bácsi 85 esztendősen is majd kicsattan az egészségtől, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az hogy a ceremónia után beállt a lurkókhoz fejelgetni. Buzánszky Jenő egy percre sem hagyott fel a munkával, újabb és újabb tervei vannak. Talán legközelebb egy szoboravatón tűnik fel, mondjuk kilencven évesen…

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások:
Shares
scroll to top