Close

Közlekedés kerekesszékkel

A mozgássérültek közlekedését nehezíti, ha nincsenek meg a közlekedés feltételei. Nekik az is akadály, ha a járda tele van úthibákkal; ha nincs egy szintben a megállóval, hiszen így hiába vannak alacsonypadlós járművek, ha nem tudják megközelíteni őket. Egyre több busz, villamos és intézmény akadálymentesített, remélhetőleg a számuk csak növekszik. A legfontosabb, fel kell ismerni, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint bárki más, így nincs szükség speciális kommunikációra, csak meg kell hagyni az emberi méltóságukat.
Az a mozgássérült, aki csak kerekesszékkel tud közlekedni, egyre több helyen találkozik az akadálymentesített járművekkel, intézményekkel. De ez nem volt mindig így. Az, aki nincs kerekesszékben nem is tudja, hogy milyen nehéz dolga van a mozgássérülteknek, ha kilépnek a lakásból.
A mozgássérültek is kimozdulnak otthonról, közlekednek az utakon, felszállnak járművekre. Ezek, a másoknak egyszerű hétköznapi dolgok, a mozgássérülteknek nehézkes is lehet, ha nincsenek meg az alapvető feltételek. Először is kerekesszékkel nem olyan könnyű közlekedni, a zökkenőmentes közlekedéshez hozzátartozik, hogy a járda egyenletes legyen, ne legyenek úthibák, ne jöjjön fel a beton, ne legyen hepehupás, stb. Ezek nagyban megnehezítik a mozgássérültek életét, hiszen elég néhány feljött kő és máris nem lehet végigmenni rajta. Balesetveszélyes, mert a kerekesszék felborulhat, így ilyen esetben inkább az úttestet választják, ami megint nem veszélytelen, mert az autósok türelmetlenül rájuk dudálnak és sokszor nem is figyelnek oda.  
A busz vagy villamosmegállókat sem mindig könnyű megközelíteni, mert a járda nincs egy szintben a megálló résszel, így nem nagy segítség, hogy abban a megállóban megáll az alacsonypadlós jármű, ha egyszer nem lehet megközelíteni. Ilyen apró, de annál jelentősebb dolgokkal is kell foglalkozni, mert nem elég egy dolgot megcsinálni, gondolni kell a hozzá kapcsolódó dolgokra is. Ezek összefüggnek egymással, így nem elég csak a buszt nézni, gondolni kell a megközelítésére is. Szerencsés esetben könnyen megközelíthető a megálló, most már csak meg kell várni a buszt.
A buszvezetőnek kell a rámpát leemelni, majd visszacsukni. Sokszor kedvetlenül és dühösen szállnak ki a fülkéből, idegesen leemelik a rámpát, majd dühösen szállnak vissza a vezetőfülkébe. Persze nem mindenki ilyen, mert vannak olyan buszvezetők, akik tényleg segítenek és felhívják az utasok figyelmét is, hogy álljanak arrébb, mert sajnos ezt sok esetben mondani kell.
Nem minden busz alacsonypadlós, így a mozgássérültnek figyelnie kell azokat a járatokat, amelyekkel közlekedni tud. Jó esetben egy vonalon ilyen és olyan busz is közlekedik, így ahhoz a buszhoz megy ki, amelyik akadálymentesített. De egyre több az eleve alacsonypadlós jármű, ami nagyban megkönnyíti a mozgássérültek életét.
Vannak esetek, amikor nem tud vagy nem lehetséges az egyedül közlekedés, vagy távolabbi helyre megy, ilyen esetekben a hozzátartozó hozza-viszi autóval. Az ilyen autókon rajta van a mozgássérült jelzés. A parkolókban szintén ezzel a jellel ellátott helyek vannak fenntartva az érintetteknek. Sajnos, vannak, akik ezt nem veszik figyelembe és elfoglalják a helyet. Ezek a dolgok nem véletlenül vannak és sajnálatos, hogy egyesek semmibe veszik a jelzéseket.
Sok intézmény akadálymentesített, remélhetőleg a számuk csak növekszik. Vidéken és a fővárosban is egyre több helyet alakítanak ki úgy, hogy a mozgássérültek akadálymentesen tudjanak közlekedni, hiszen ők is intéznek ügyeket, fizetnek be számlákat. Vannak külön építészirodák, akik az akadálymentesítéssel foglalkoznak. Számos intézményt alakítottak ki úgy, hogy a kerekesszékkel közlekedők is zökkenőmentesen és magabiztosan tudjanak közlekedni.
Nem csak a törvényhozók részéről kellene az odafigyelés, az emberek részéről is. Nem igazán figyelnek egymásra, nem nagyon akarnak segíteni, pedig az nekik semmibe nem kerül, de a másiknak nagyon sokat jelent. Talán tájékozatlanságból nem akarnak segíteni, mert sokan nem tudják, hogyan kezeljék az ilyen helyzeteket. Akarnak is, meg nem is segíteni, de talán nem tudják, hogy mivel, hogyan. A legfontosabb, hogy felismerjék, ők is ugyanolyan emberek, mint bárki más, nem kell speciális kommunikáció, csak meg kell hagyni az emberi méltóságukat. Ilyen, alapvető dolgokkal van a baj, amin nehezebb változtatni, mint egy tollvonással hatályba léptetni egy törvényt. Az emberek mentalitása, egymáshoz viszonyulása, társas együttélése, közösségbe való tartozása az, amin változtatni kéne. A segítségnyújtás tényleg nem kerül semmibe annak, aki segít, de a másiknak hatalmas segítség, ráadásul nem csak testi, de lelki is, mert sokkal jobban érezzük magunkat, ha kedves, segítőkész emberek vesznek körül. Nem utolsó sorban pedig, sokkal nagyobb biztonságban is érezzük magunkat. Empátia, segítőkészség, odafigyelés.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások:
Shares
scroll to top