Close

Luther Márton visszatért az emberekhez

A wittenbergi Marktplatzon (Piactér) a szokásos Luther Márton szobor helyett több száz műanyagból készült szobor látható a reformátorról. A nürnbergi művészetprofesszor, Ottmar Hörl akciója meglepő reakciókat váltott ki. A Luther-városban azonban egy dolog világossá vált: az emberek nem tartanak a nagy nevektől és a nyilvános tereken rendezett művészeti akcióktól.
Martina Wehner zseniálisnak tartja a szoborkiállítást és tízéves kislányával, Pauline-nal jött el megnézni a piactéri nyolcszáz miniatúrát.
„Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jól néznek ki ezek a szobrok.” Pauline-nak is örömet okoz, hogy a Luther-szobrok között szaladgálhat. A nagy protestáns gondolkodóhoz teljesen közel kerülhet, sőt meg is foghatja és azt nagyszerűnek véli.
Hozzájuk hasonlóan a wittenbergiek közül sokan jönnek el napról napra, hogy megcsodálják a nürnbergi Ottmar Hörl művész alkotásait. Több száz ember jött el a megnyitóra, és a helyi lapokban egyfajta vita alakult ki a művészeti akcióról.

Friedrich Schorlemmer wittenbergi lelkész és polgárjogi aktivista szerint ugyanis az egész akció teológiailag és esztétikailag is hagy némi kívánnivalót maga után. Klaus Kocks vallalkozási tanácsadó szerint pedig ha Luther maga meglátta volna ezeket az egy méter magas törpéket, valószínűleg a tintatartóját az alkotó felé dobta volna. De az emberek mókásnak találják az ötletet és mosolyognak, majd beszélgetnek egymással.

Az emlékműveket most épp kicsinosítják
A wittenbergi Városháza előtti nagy téren, egyébként Luther Márton (1483-1546) és Philipp Melanchthon (1497-1560) szobrai állnak. Április óta azonban restaurálják őket, hogy a 2017-es reformációi jubileumi ünnepségig újra ragyoghassanak. Nem akarták, hogy a tér teljesen üres maradjon, ezért jött a Luther-törpék ötlete. Ezek a reformátort úgy mutatják be, ahogyan őt 1821-ben Johann Gottfried Schadow emlékműnek megálmodta: Luther idősebb ember már, Bibliafordítását, az Újszövetség egy kötetét tartja kezében.

A Németországi Protestáns Egyház (EKD) számára a kicsinyített és sokszínű Luther-szobrok kiállítása alkalom arra, hogy megkérdőjelezze a helyi emlékezési kultúrát.
Az EKD wittenbergi megbízottja, Stephan Dorgenloh szerint a miniatűrök kiadása megkérdőjelezi a reformátor körül kialakult tiszteleti kultuszt.

Augusztus végén jelenik meg az akcióról szóló könyv „Itt állok…”, amelyben a címadó, sokszor idézett híres Luther-mondást – amelyet 1521-ben a wormsi birodalmi gyűlésen mondott el Luther – különbözőképpen fogják magyarázni és vizsgálat alá venni.

Rá kell jönni
Dorgerloh azonban az ellen van, hogy az akcióhoz bármiféle teológiai tartalmat kapcsoljunk. Ez a látogatóktól is teljesen távol áll. Ronald Mikoscht például meglepte az a kép, ami elétárult. „Rá kell az embernek jönnie, milyen érzés a szobrokat közelről látni. Az egész nagyon jelentőségteljes. Az egészet másképp képzeltem el” – magyarázza az 54 éves férfi, aki feleségével együtt Dessauból érkezett.
Egy 56 éves wittenbergi asszony szerint az egész Piactér egyszeriben felélénkült a szobroktól. Az emberek, akik eddig a tér szélén ácsorogtak, leküzdik szégyenkezésüket és belépnek a szobrok közé. Lefényképeztetik magukat, megsimogatják a reformátor fejét, nevetnek azon, ahogyan vízcseppek csöpögnek végig Luther orrán az elmúlt éjszakai eső után.

A színek Lucas Cranachtól valóak
A hesseni származású Hörl, aki a nürnbergi Képzőművészeti Akadémián oktat az ötletről így beszél: „Luthert soha nem látta magát szoborként, hanem normál emberként, aki az emberek közelében akart maradni.” A figurák alakjának nagyságáról és színéről pedig így beszél: „Az egy méter az a maximális magasság, amit ebből az anyagból ki tudok önteni. A bíborpiros, kobaltkék, mohazöld és fekete színeket pedig Lucas Cranachtól kölcsönöztem, aki Wittenberg egy másik „világsztárja” – mondja.

Az emberek megtanulhatják, hogy Luther egyáltalán nem áll olyan távol tőlük, mint gondolták. Ő is csak egy ember, akiket azonban technikai okokból kicsit kicsinyíteni kellett.
Wittenberg főpolgármestere, Eckhard Naumann (SPD) a megnyitón újra felidézte azt a hosszú beszélgetést, amit a projekt okozott: „Lehet ezt? Jogosan viselkedünk ezzel Lutherral? Művészet ez vagy sem? A vita a jóról és a helyesről szólt. Luther azonban közénk jött és nem maradt fent tovább a talapzaton.”
Schorlemmer: Ízléstelen búcsúcédula kereskedelem
Aki szeretné, meg is vásárolhatja a reformátor szobrát és haza is viheti, hogy kirakhassa kertjében. 250 euróért kaphatóak a figurák. Hörl, aki a kereken 250.000 euróba kerülő akciót saját zsebből finanszírozta, az árat fairnek véli. „Az emberek kapnak valamit a pénzükért” – mondja.
Schorlemmer azonban vitázva vele az egészet ízléstelen búcsúcédula vásárlásnak nevezi. Ezért aztán a lelkész szemében tüske ez a kiállítás a Wittenbergi Marktplazton, ahol másféle figurákat is árulnak: vannak kutyák, Dürer féle nyulak, Hitler törpék és papagájok is.
Luther azonban velük ellentétben, világkörüli útra indul, Thaiföldre és Ausztráliába már meg is érkeztek az első igurák. Az USÁ-ból is érkeztek megrendelések és egy példányt rendelt a finn evangélikus érsek, Kari Mäkinen is.
„A művészet és a kultúra hasznát nem lehet kiszámítani” – mondja Ottmar Hörl látogatóinak. „Mindenki élményekkel telve megy haza és nem tudják, hogy agyuk mit fog kezdeni ezzel.” Dorgerloh beszámol egy vak férfiről is, aki megfogta a műanyag figurát és elmondta, hogy végre tudja már, hogy hogyan is nézett ki Luther.
Forrás: evangélikus.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások:
Shares
scroll to top