Az országban, és szerte a világban napról –napra, sőt gyakran percről-percre egymást érik a tragikus kimenetelű balesetek. De mi van azokkal az esetekkel, amiket nem jelez sziréna? Ami belül történik, amik a lelkünket sebzik meg?
Mindenkit érnek kudarcok az életben. Ha esetleg egy olyan emberrel történik valami komolyabb lelki trauma, akit kedvelünk, esetleg szeretünk is, akkor mindent elkövetünk annak érdekében, hogy talpra állítsuk az illetőt. Ahhoz viszont mindannyian elég erősek vagyunk, hogy mások baját elviseljük. Ezért némiképp könnyebb tanácsokkal, és vigasztaló szavakkal ellátni mást. Az élet egy rejtelmes hullámvasút, aminek van mélypontja, és csúcspontja. Mi lehet a rosszabb, a zuhanás, vagy a földet érés? Megkapni valamit, és elveszíteni, vagy meg sem kapni soha? Elgondolkodtató kérdések. De, ha meglenne mindenünk, hova tennénk? Azonban, ha csak egy dologra vágyunk, azért megéri-e küzdeni? Egy mindenki által kedvelt édességhez, a csokoládéhoz hasonlítanám az esetet. Amíg nem ettél belőle, addig nem is hiányzik, de miután belekóstoltál, nem tudsz lemondani róla, a kedvenceddé válik, és csak azt szeretnéd, nem érdekel a többi fajta édesség. Azt mondják, az édessel együtt a keserűség is. Csoki evés után bizony elég kellemetlen citromba harapni. Még, ha a világ el is várja Tőlünk, hogy a valóságban éljünk, mi történik, ha ez nem jelent mást, mint fájdalmat és félelmet? Amikor a város is aknamezővé válik, és minden egyes hely, ahol ezután megfordulunk, apró halálunk színhelyeként fog szolgálni, holott egykor a boldogságot jelentette? A következő megoldásokat szoktuk választani: Vagy nem eszünk több csokit, és böjtölünk, vagy keresünk egy másikat, ami ugyan koránt sem lesz ugyan olyan ízű, de ráerőszakoljuk magunkra, mondván, hogy ez jutott. Amíg viszont az édességbolt kirakata előtt sétálva, csak az, az egy mondat jár a fejünkbe, kedvencünket meglátva: „ A szívem, még mindig érted dobog”, addig semmi sincs rendben. Igaz, hogy az idő begyógyítja a sebeket, de nem végez plasztikai műtétet. Akármennyire megbánthatott, akármennyire összetörhette a szívünket, azokkal a pici darabkákkal is ugyan úgy érzünk iránta, és semmilyen más csokoládé nem tudja pótolni, hiába van ezerféle.
Láthatatlan sebek
