A Sziget fesztivál pénteki napját a rock és a metal zene nagyágyúi uralták a Nagyszínpadon, a nap az igazi rock’n roll jegyében telt. A Nagyszínpados zenekarok sorát a mai napon a fehérorosz ska-punk csapat, a Lyapis Trubetskoy nyitotta, akiket a nu metal fenegyerekei, a Papa Roach-os srácok követtek. A Papa Roach koncert a fél 5-ös kezdés ellenére hatalmas tömegeket vonzott, és bár nehéz megállapítani, pontosan mennyien is lehettek, főleg nekem, aki az első régióban tombolta végig a koncert egészét, úgy tűnt teltházasra sikeredett a buli. A koncert hangulata egyenes frenetikus volt, a jumpolás és a pogozás a koncert egésze alatt szedte áldozatait, ami nem is csoda, hiszen egyszerűen képtelenség volt nem őrjöngve végig tombolni azt a másfél órát.. A koncert előtt egy barátnőmnek, aki egy másik médium munkatársa, sok egyeztetés és utánajárás után sikerült interjút készítenie Jacoby Shaddix-el, a Papa Roach énekesével, így első kézből kaphattam információkat az ott történtekről. Az úriembert két szóval lehetne a legjobban jellemezni: komplett őrült, persze a szó legjobb értelmében.
Arra a kérdésre például, hogy mi az, amit még soha nem kérdeztek meg tőle, de mindenképpen szeretné a világ tudtára adnia, azt javasolta, hogy „Lógnak e a golyóid?” A maga által kreált, kissé provokatív kérdést azonnal meg is válaszolta, bizalmasan mozdulattal magához vonva a kamerát szolidan bele is ordította a képernyőbe, hogy „Bizony lógnak, főleg amikor a medencében áztatom őket a legnagyobb kánikulában!”. Nos, ezek után azt hiszem, senkinek sem lehet kétsége afelől, hogy az úrnak nem csak az énekhangja, de a humora is teljesen rendben van. A Papa Roach után kedves barátnőmnek az este főzenekarának, a 30 second to mars-nak a dobosával is sikerült interjút készítenie, aki ha lehet ilyet mondani, talán még Jacoby Shaddix-nél is őrültebb volt, vagy legalábbis erős holtversenyben mozogott vele. Shannon Leto nem pazarolta az időt ismerkedésre, rögtön maga mellé rántotta a kanapéra a mit sem sejtő hölgyet, és a kiszabott 10 perc helyett 20 percig beszélgetett vele, ezzel borsot törve a kint várakozó többi sajtóorgánum orra alá.
Az úr cseppet sem zavartatta magát, a mikrofont az interjú közben például egy laza mozdulattal bedugta a pólója alá, és végig udvarolt az interjút készítő hölgynek, akinek a 20 perc leteltével az autogram mellé azt is ráírta a papírjára, hogy „Nagyon fincsi vagy”.A 30 second to mars-os interjú nagyon jó hangulatban telt, ami sajnos a banda koncertjéről nem igazán mondható el. Jared Leto, az együttes frontembere a koncert kétharmadát beszéddel töltötte éneklés helyett, ami rock koncert lévén igen sokat levont az előadás értékéből. Talán Mr. Leto a kimerítő világ körüli turné közepette a kialvatlanság ékes bizonyítékaként már nem tudott különbséget tenni zenészi és színészi kötelezettségei között? Nos, kamerák csakugyan voltak a Nagyszínpad környékén, nem is egy, szóval lehetséges, hogy fejben már valamelyik új filmje forgatásán járt, ahol egy nagy volumenű monológot kell majd előadnia a kamerák kereszttüzében. Tény, a sok üres beszéd ma este már megvolt, szóval lehetséges lenne, hogy a következő filmforgatásán majd egyszer csak éneklésbe kezd? Ez úgy tűnik a jövő zenéje, és majd egy filmes stáb problémája, de mindenesetre sajnálatos, hogy nem halhattuk többet énekelni az egyébként élőben is igen jó énekhanggal rendelkező urat. A koncert viszonylagos sikertelensége azonban nem csak Jared Leto-n, hanem a közönségen is múlott, akik nem igazán voltak kaphatóak a refrén éneklésekre és a tapsvihar is elég mérsékeltre sikeredett egy-egy alkalommal.
Számomra az idei Sziget egyik legjobban várt koncertje volt a 30 second to mars, és igen sokat is vártam a bandától, de bizony elég nagyot kellett csalódnom, és sajnos a vége felé, mikor már minden reményem elszállt, csúnyán el is untam magam a sok fecsegés közepette. Még a mai nap Nagyszínpados kakukktojásának számító Mika koncertjét is jobban élveztem, amit soha nem hittem volna, de ha már itt tartunk, meg kell, hogy valljam, Mika valóban hozta a tőle elvártat és nagyon jó hangulatú koncerttel örvendeztette meg a nagyérdeműt. A hőmérők ma is napközben jócskán 30°fok fölötti értékeket mutattak, mintegy fricskát mutatva az éjfélre a Sziget fölé érkező orkán erejű szélnek és szakadó esőnek. A hirtelen lecsapó vihar nem kímélt semmit és senkit, én magam is csak azért úszhattam meg szárazon, mert volt annyi lélekjelenlétem, hogy bemeneküljek az egyik konténer női mosdó részlegébe, ahol majd 40 percet töltöttem az ott ragadt sorstársaimmal beszélgetve. Az ott eltöltött idő alatt néhány kevésbé szerencsés ember is betársult kis csoportunkhoz, akik tetőtől talpig sárosan, teljesen bőrig ázva dideregtek a monszun végét várva. Lelki szemeim előtt már látom is a holnapi Nagyszínpad előtti állapotokat, ahol az eddigi por és rengeteg homok helyét most már hivatalosan is felváltja majd a hagyomány szerint minden évben újra megjelenő globális sártenger.