A négytagú család már évek óta élt a nyolcvanas években épült házban, amikor érezték, valamilyen változásra van szükségük. Felmerült a költözés gondolata is, azonban néhány házat és környéket szemügyre véve rájöttek: olyan szép helyen laknak, kár lenne hátrahagyni. Építész-tervező barátjukhoz fordultak, aki segített abban, hogy ez a ház legyen az igazi, minden szempontból.
Vendéglátóink, a négytagú család gyönyörű helyen, a budai hegyoldalban él, csendes utcában, ősfás környezetben. A házaspár néhány éve látta be, hogy a nyolcvanas években épült ház már nem szolgálja ki a család igényeit, változásra van szükségük. Eleinte a költözés gondolatától sem idegenkedtek, azonban hamarosan rájöttek, nem ez az ideális megoldás. Végül arra jutottak, hogy egy nagyobb lélegzetvételű átépítéssel a házuk minden szempontból tökéletes lehet.
Az építészeti tervek kidolgozásában barátjuk és kollégájuk, Kővári Gábor volt segítségükre. A változtatásokkal a mai kor igényeinek és a család elképzeléseinek megfelelő kényelmes otthon jött létre, a következő elrendezéssel: a földszinten található az étkezőkonyha, a nappali és a dolgozószoba, az emeleten vannak a háló- és a fürdőszobák. Az alagsort is hasznosan beépítették, itt kapott helyet a vendégszoba és a mosókonyha. A ház kívülről modern formát öltött, és fontos szerep jutott a nyílászáróknak is: a hatalmas ablakok, üvegtáblák sok-sok fényt engednek be a házba, és még közelebb hozzák a gyönyörű természeti adottságokat. A belső kialakítást illetően a fehér szín és a fémes felületek használatában voltak biztosak, így ezen alapvetések mentén indult meg a tervezgetés. Bár a régi berendezés és sok tárgy kikerült a házból, néhány játékot, családi ereklyét nagy becsben őriznek a háziak most is. A család kedvenc helye az étkezőkonyha a kanapéval, a reggeli kávézás tökéletes helyszínével. A csempék és a járólapok használatát kerülték, a ház egységes padlóburkolatot kapott. A háziasszonynak az a tapasztalata, hogy ha foltok is kerülnek a padlóra, azok idővel, a fa természetes száradásával eltűnnek. Így a hálókhoz kapcsolódó fürdők is faburkolatot kaptak, a mesterek heves ellenkezése ellenére. Az idő viszont nem őket igazolja.
Vendéglátóink példája bizonyítja: ha úgy érezzük, hogy a házunk fölött kicsit eljárt az idő, de mégsem költöznénk, szabjuk át igényeink szerint, hogy ismét örülhessünk neki!
A cikk folytatása az A Mi Otthonunk magazin májusi számában olvasható. Keresse az újságárusoknál!