Ezer milliárd forint – minden túlzás nélkül ekkora összeget kell megtakarítanunk a költségvetésben ahhoz, hogy teljesítsük a 2012-re vállalt, a GDP arányában 2,5 százalékos hiánycélunkat. Ez a hatalmas összeg részben a Széll Kálmán-tervben található 550 milliárd forintos kiigazításból, részben pedig a lassabb gazdasági növekedés és egyéb év közbeni folyamatok hatásából tevődik össze.
A feladat nehézségét és a költségvetési folyamatok kuszaságát jól mutatja, hogy eleddig nemigen szúrt szemet: a Széll Kálmán-terv jövőre nem a hónapok óta emlegetett 550 milliárd forinttal lesz képes javítani az egyenleget, hanem csupán 460 milliárddal. Előbbi szám ugyanis az úgynevezett államadósság-csökkentő alap (praktikusan az állam ölébe hullott magán-nyugdíjpénztári vagyon) 90 milliárd forintos hozzájárulásával jön ki, holott arról már döntöttek, hogy a kasszákból származó pénzekkel jövőre már nem „dúsítják fel” a büdzsét: amit lehet, az idén fordítanak az államadósság csökkentésére, az egyenleg javítására, valamint a közlekedési cégek adósságának átvállalására.
Vagyis a hagyományos megtakarítások révén a Széll Kálmán-tervtől maximális megvalósítás esetén is csak 460 milliárd forintnyi javulás várható. Márpedig erre is meglehetősen csekély esélyünk van. Kétséges ugyanis, miként lehet jövőre közel 90 milliárdot megtakarítani a rokkantellátásokon úgy, hogy a beharangozott felülvizsgálat még el sem kezdődött. A Policy Agenda múlt heti elemzése is rávilágított: ekkora megtakarítás csak úgy érhető el, ha mintegy 120 ezer ember járandóságának a folyósítását már az év elején sikerül leállítani.
Egyelőre azt sem könnyű megítélni, valóban hoz-e közel kétszázmilliárd forintot az álláskeresési járadék idejének csökkentése, a táppénzszabályok szigorítása, valamint a családtámogatási ellátások befagyasztása. Az viszont igaz, hogy e területen legalább megszülettek a szükséges jogszabályok. Részben ugyanez igaz az egészségügyi megtakarítások esetében is, ám a 83 milliárd forintos lefaragáshoz – a gyógyszertámogatások eddigi szigorításán túl – további lépések szükségesek. Nem sokat hallani viszont arról, hogy a közösségi közlekedés 45 milliárd, valamint a felsőoktatás 12 milliárd forintos megszorítása pontosan hogyan is valósul meg, bár elemzők szerint ekkora összegeket – némi indulatok árán ugyan, de – valóban meg lehet takarítani e területeken. Az „állami és önkormányzati finanszírozás” hívószóval illetett 32 milliárd forintos kiigazítási tétel valóra váltása felé az utóbbi hetekben kezdett el lépegetni a kormány az önkormányzati (többek között oktatási) feladatok átcsoportosításával.
Nem túl rózsás a kép akkor sem, ha más szemszögből közelítünk a jövő évi büdzsészámokhoz. A 2011-es költségvetés egészen 2014-ig tartalmaz egy úgynevezett kitekintést, ebben szerepelnek a főbb bevételi és kiadási tételek. Ha a 2012-re vonatkozó, a múlt év végén rögzített terveket összevetjük a nyáron módosított, nagy vonalakban legalábbis reálisnak nevezhető idei előirányzatokkal, máris komoly feszültségpontokat lehet azonosítani. A kitekintés szerint ugyanis jövőre közel 130 milliárd forinttal kellene többet beszedni társasági adóból, mint az idén – ez biztosan nem válik valóra. A korábban kikalkulált 2,5 százalékos hiánynak megfelelő egyenleg teljesüléséhez az általános forgalmi adó terén 185 milliárdos bővülésre lenne szükség, a személyi jövedelemadóban közel százmilliárdosra, a jövedéki adóban pedig több mint 50 milliárd forintos javulásra. Külön dilemmát jelent, hogy ez a kitekintés 2012-re feleződő, 93,5 milliárdos bankadóval számol, ám az eddigi nyilatkozatok alapján igencsak valószínű, hogy ez a könnyítés 2013-ra csúszik – ami a büdzsé számára több mint kívánatos.
Hogy precízek legyünk: lapunk számítása szerint előbbi összevetésből egy 504,2 milliárd forintos elmaradás körvonalazódik a bevételi oldalon. Frappáns válasz lenne ugyan, hogy ezt nagy vonalakban képes lesz ellensúlyozni a Széll Kálmán-terv akár csak 460 milliárdja is a kiadási oldalon, ám erről sajnos nincs szó. Utóbbi ugyanis arra kell, hogy fedezze az 530 milliárd forintnyi magán-nyugdíjpénztári vagyon 2011-es büdzsébe (sokat vitatott egyszeri tételként) beépített felhasználását. Összességében tehát a 250 milliárdos stabilitási zárolás nélkül is kijön egy bő 1000 milliárd forintos kiigazítási igény. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy valamekkora gazdasági bővülés mégiscsak várható az idén, ez tehát képes lesz csökkenteni a megszorítások szükséges mértékét. Ám egy 700-800 milliárd körüli megtakarítási kényszer is meglehetősen brutálisan hangzik.
Világgazdaság/Benke Dávid/Kiss Roland