Augusztus 17-én sajtótájékoztatót tartottak a Kévés Építész Galériában „Végveszélyben a magyar építőipar” címmel. Legfőbb témaként tárgyalták az építőipar összeomlását és a vállalkozások helyzetét is. Magyarország neves szakemberei, mint Lóránt Károly mérnök közgazdász, Dr. Boros Imre közgazdász, Varga István közgazdász, Kévés György Kossuth és Ybl díjas építész, Mészárosné Győrvári Bella az MMV ügyvezetője és Kondor Katalin a Magyar Rádió volt elnök asszonya is részt vett ezen az eseményen. A továbbiakban az itt közreadott dokumentumokat ismertejük az Olvasóinkkal, egyben felkérjük Önöket, hogy a témához kapcsolódóan mondják el véleményüket, tapasztalataikat.
A magyar műszaki élet benne az építészet
és építőipar tündöklése és közelgő bukása
Több mint 200 éve, már amikor 1808-ban a nagyműveltségű Habsburg, a kiváló államférfi, József nádor, a magyarság tisztelője és támogatója városfejlesztési céllal megalapította a Szépítő Bizottmányt és felterjesztése alapján a bécsi Helytartótanács elfogadta Hild János a kiváló városépítész Pestre vonatkozó, az akkor még a sugár irányú országutakkal szabdalt fővárosunk korszerű új európai rangú város tervét. A kor építészei ezzel egyidőben létrehozták a klasszicista stílusú magyar építészetet is, és ennek világhírű jelképévé vált elemét a klasszicista Dunapartot,– melyet sajnos az elmúlt évtizedekben az érzéketlen utódok részben lebontották, kíméletlenül tönkretettek.
A sikeres kezdet, a gyors felemelkedés, 110 éves tündöklés, káprázatos szellemi és anyagi pályát befutó üstökös-rakéta, – a magyar műszaki világ – hihetetlen gyorsasággal, helyenként, mint a magyar malomipar, – megelőzve Amerikát – a világszínvonal csúcsára emelkedett.
A kiváló elődök Hild János, Pollack Mihály, Hild József, Ybl, Steindl, Schulek, Hauszmann és a többi nagyszerű kortárs építész a 19. század végére, az akkori világ csúcsait is elérő építőipar segítségével, és az 1872-ben gróf Andrássy Gyula miniszterelnök vezetése mellett egységes műszaki – nem kerületekre szakított – irányítás alatt, hanem kizárólag az 1949-ig sikeresen működő Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT) irányításával, megépítette Közép-Európa egyik ragyogó gyöngyszemét az 1873-ban három városból (Pest, Buda, Óbuda) egyesített fővárosunkat, Budapestet. Ezzel szinte egyidőben az akkor még magyar vidéki nagyvárosaink Pozsony, Kassa, Kolozsvár, Szabadka, Győr, Pécs, Székesfehérvár a nagy árvíz utáni Szeged és a többiek, az akkori kornak megfelelő színvonalra emelkedtek.
A világelsőségre szert tett malomiparon túl a fővárosban és vidéken is óriási léptékben fejlődtek a más iparágak is (textil, élelmiszer, vegyipar, bánya stb.) – tömegével hozták létre – a ma annyira hiányolt – új munkahelyeket – és a szinte felsorolni is nehéz azokat a kiváló kortársakat a magyar műszaki kiválóságokat, Hägenmacher, Puskás Tivadar, Zipernovszky, Kandó, Csonka János, Galamb József stb. akik a többi híres feltalálókkal együtt a 19. században és a 20. század első évtizedében világszínvonalra emelték az egész magyar ipart is!
A „magyar csoda” ma már – csak így is nevezhetnénk ezt a műszaki élet sikerekben gazdag időszakát – a 1914-es delelőpályája után – különböző politikai rendszerek, elfajzott politikusok, háborúk, forradalmak és a kommunizmus hatására – az egykor fényesen ragyogó és az akkor egyre gyorsuló pályán száguldó „magyar műszaki rakéta” röppályája a I. világháborút – Trianont – követően süllyedni kezdett és az 1990. év úgynevezett „rendszerváltása” után útban –kommunizmusból vissza a kapitalizmusba – című politikai rémdráma 20 éve alatt zuhanórepülésbe kezdett!
Mára a több mint 200 éves diadalmas utat befutó magyar műszaki élet pályáját befejezve, a földbecsapódás, azaz a végső tönkremenetel előtti állapot pillanatait éli. Az elmúlt 20 évben tudatosan mindenkori kormányzati segítséggel, a virtuális pénzvilág követelésére, tönkretették a műszaki értelmiséget ezért nincs a mai napig érdekképviselete, minisztériuma! A műszaki képzettség nélküli miniszterek által vezetett öt, valójában sajnos a virtuális pénzpiac követelményei alapján a műszaki világától távolálló irányítás, éppen ezért az egységes vezetést nélkülöző minisztériumi rendszer alá száműzött, jobb sorsra érdemes – az egykor világhírű műszaki értelmiség, beruházások nélkül ma élet-halál harcát vívja!
Mielőtt azonban az építész – mérnök szakma felett, ebben a korrupciók által is súlyosan szennyezett műszaki életben, végleg megkondítanánk a lélekharangot és elénekelnénk a gyászhimnuszt, mégegyszer utoljára meg kell kísérelni a teljes szakma megmentését.
Az utolsó próbálkozáshoz a múltat és a jelent áttekintve teljes körű vizsgálat szükséges. Ezek alapján, a sikeres jövő érdekében, – az új politikai osztály részére – könnyen átlátható, megérthető, gyorsan és egyszerűen végrehajtható javaslatokat kell megfogalmazni. Ezt követően az elfogadott új koncepciót késedelem nélkül kell megfelelő ellenőrzés mellett végrehajtani és újra kell indítani a józan magyar kulturális és gazdasági élet rakétáit!
A magyar műszaki élet oktatás, szakmagyakorlás, érdekvédelem múltja, jelene (jövője)
Oktatás
Az elmúlt 200 év történéseinek áttekintése után, egyszerűen megállapítható, hogy a magyar oktatási rendszer, ezen belül a műszaki ágazat – az egykori világszínvonalú szárnyalása után – évtizedek óta zuhanórepülésben van.
A pénzügyi gazdaság atlanti „koncepciójának” évtizedek óta erősödő új irányú változása, egyértelműen mutatja, a virtuális pénzvilág óriási térnyerését, szemben a valós reálgazdasági rendszerekhez képest. Különösen megmutatkozik ez, és mára teljesen egyértelmű tudatosság tapasztalható a műszaki-, építész- és mérnökképzésnél. Ma már az USA és Nyugat-Európa új pénzügyi gazdasági törekvése jelzi, hogy az oktatásban is több mint fél évszázados tudatos irányváltás történt. Saját szakmai tapasztalatból ismerem, hogy az 1970-es évek végétől, már akkor a kelet-európai „úgynevezett szocialista országokban” – nyugati hatásra, nyomásra létrehozták az alsó és középiskolai oktatásban tudatos nívó csökkentési céllal az úgynevezett nevelési központok rendszerét, melyek egyenesen vezettek az oktatás színvonalának csökkenéséhez. Egyes kortársaink ma meglepődnek azon, hogy nem vették észre, ezt a valóban szellemi leépítési szándékot. Szerencsére a rendszerek, melynek terjesztésére az 1960-as évek végén USA, Német, Dán, Svéd tanulmányi utak megítélésével, a témában jártas, ismert magyar építészeket vontak be, a szisztéma népszerűsítésére, mindezek ellenére Magyarországon – egykét minta együttesen kívül – a rendszer nem tudott elterjedni, jórészt – a józan magyar gondolkodáson – elbukott.
Családi kapcsolataim révén (Amerikában élő magyar pedagógus rokonság) figyelmeztettek, majd az 1970-es évek elején már személyesen is tapasztaltam az USA-ban ezt az irányváltást, mely egyértelműen arra irányul, hogy a gazdagok gyerekei részére kisszámú hagyományos magas nívójú iskolai rendszert, a tömegeknek pedig ezt az új szabad oktatási formát vezették be, mely a felnövő új generációk elhülyítéséhez vezetett.
Ezt a nevelési központ rendszert már akkor – amerikai, angol, német, dán, svéd minták után – Kelet-Európában is „nyugati segítséggel” hihetetlen erővel terjesztették és sajnos tényleges kritika nélküli hazai lelkes támogatói is voltak. Mindezt igazolja ma, hogy az atlanti világban teret nyerő virtuális pénzvilág több mint fél évszázaddal ezelőtt már készült erre a „pénzzel pénzt csináló” a tömegeket alacsonyabb szellemi szintű „akolokba” terelő folyamatra. Végül lásd ma az USA-t, tragikus, de a virtuális pénzvilági koncepció következtében a reálgazdaság elsorvasztásával önmagát fogja megsemmisíteni és helyét át fogja adni Kínának!
Régen előkészítették már ezt a folyamatot. Soros György és társai már az 1960-as évek végén elindultak ezen az úton, mely ma kulminál az Egyesült Államokban, és egyszerre erősödik fel a „dűlöngélő” Európai Unióban, ahol szintén az aranyfedezet nélküli virtuális pénzvilág mindenhatósága fontossá válik, és ahol a tényleges, fizikai értelemben az emberiség tevékenységét és jövőjét meghatározó munkahelyteremtést feleslegessé akarja tenni, mert úgy gondolják, hogy a virtuális pénzvilág „morzsáiból segélyezi” a, tudatosan elbutított munkanélküli milliókat és tartja kezében egyre erősebben a világon zajló tőkekoncentrációs folyamatokat.
Ezek a mozgások láthatók ma már nálunk is az oktatásunknál, elsősorban a műszaki egyetemi képzésnél káros. Saját tapasztalatból mondom – a helyszínen az Egyesült Államokban már több mint 20 évvel ezelőtt láttam, mint egy az USA-ban dolgozó egyetemi tanár – hogy az ott ez az „amerikai találmány” (ott nem bolognainak nevezett rendszer) milyen károkat okozott és okoz, az egyetemi képzésben és hogyan teszi tönkre a virtuális pénzvilág ádáz ellenfelét a tényleges reál termelésen alapuló világot. (Nálunk a 70-es évek elején még nem a bolognai rendszert, hanem ezt megelőzően a „nevelési központokat” terjesztette a nyugati világ.) Ez a mindent tönkretevő álságos koncepció, leépülés, az USA-ban lassúbb, miután a világ elsőszámú műszaki hatalma eddig elég erős volt ezt az eszement folyamatot kompenzálni!
Nálunk azonban az utolsó pillanat, „állítsuk meg Arturo Uit!”, mert különben – a külső behatások, az ország belső ellenségei, a nyitott gazdaságunk, az esztelen privatizáció hatására – az igen érzékeny és törékeny lokalitás, Magyarország – végleg eltűnik! Igaza lesz a költőnek, sírunkat más országok állják majd körül, (vagy állnak bele), ahol egy nép süllyed el!
Elemi, középiskolai és szakmunkásképzés
A múltban magas szintű magyarországi elemi, a középiskolai és szakmunkásképzés nívója különösen a II. világháborút követő időszakban, a kommunista rendszer alatt jelentős mértékben romlott. Tömegessé vált az oktatás, csökkent az oktatói színvonal. A mindannyiunk által ismert, zavaros, szükségtelen iskolatípusok, az idegen elmaradt szovjetrendszerű oktatás kötelező átvétele, továbbá az elmúlt 20 év, egymást érő kormányonként változó országvesztő oktatási koncepciók, az oktató személyzet egyre csökkenő színvonala, alacsony dotációja, tovább rontották az egykor hagyományosan kiváló színvonalon működő oktatásunkat. Ennek következtében az a világ elmúlt, amikor egy érettségizett munkásember (volt ilyen) egy életre meg tudta alapozni úgy a jövőjét, hogy közben családot alapítva a megélhetését is biztosította.
Mindezek következményeként az elemi és középiskolai nívó romlása miatt – tisztelet a kivételnek – alacsony szintű előképzettséggel indulnak az új korosztályok a fejkvótára és a külföldiek oktatására berendezkedett főiskolai vagy egyetemi képzések. A változtatáshoz szükséges a múltat és a jelent áttekintve, a jövőhöz, átlátható, könnyen érthető és végrehajtható javaslatokat megfogalmazni.
Főiskolai és egyetemi oktatás
Az egykor a 19. század végén alapított, jól bevált felsőipari iskolai képzés megszűntetésével-átalakításával, az 1950-es években a felsőipari iskolákban szovjet mintára „technikumi rendszert” vezettek be A rendszerváltás környékén ezt az oktatási rendszert főiskolákká alakították át, melyek az ország valódi igényeit nem vették figyelembe és az így kialakított új szisztéma, elsősorban az új oktatók érdekeit szolgálták. A felduzzasztott intézményrendszer alkalmatlan a továbbfejlődésre!
Az egyetemi oktatás területén – az elmúlt 200 év első száz évében – lépésről lépésre az akkori tényleges műszaki igényeknek megfelelően alakuló, végkifejlődésének korszakában világhírű oktatókkal világhírű műszaki képzés, oktatási rendszer, jött létre Magyarországon, Budapesten, Selmecbányán, később Sopronban majd Miskolcon.
Ezt a jólműködő oktatási rendszert az 1950-es években átvett szovjet szisztéma szerint átalakították. A szovjet rendszer, speciális tanszékek oktatási rendszere azonban a rendszerváltás után is megmaradt, és a mai napig ezen elmaradott „szocialista tömegtermelésre létrehozott” rendszer szerint (lakóépület tervezési, középület tervezési, ipartervezési, városrendezési, műemlék védelmi) tanszékeken keresztül folyik az oktatás, pedig minden józan, műszaki irányultságú ember tudja, hogy a magyar reálgazdaságnak egészen másra, a jelenlegi világszínvonalnak megfelelő a magyar lokalitást számba vevő rendszerre van szüksége!
A műegyetemi oktatás nem terjed ki az épületek építmények tényleges gazdaságos szakszerű megvalósítására, nem oktatják a „Feasybility Study”-t az épületek komplex megvalósítását, hova lett a Bauhaus szelleme?. A valódi ipari gyakorlattól távol álló úgynevezett „designer” képzés folyik, mely nem segíti az önálló magyar „lokalitás” talpra állítását!
Ebben a helyzetben az egyetemen, főiskolákon végzett hallgatók a tőkekoncentrációk által kialakított virtuális pénzvilágban gyakorlatilag már ma munkanélküliek és nem is tudják zömében megszerezni a pályakezdéshez szükséges előírt szakmai gyakorlatot, ezért nem is lesz tervezési (megélhetési!) jogosultságuk! Erre találták ki a kamarai ellenőrzési rendszert, mely ma már semmit sem tud ellenőrizni. Mindez hová vezet?
Szakmagyakorlás
Az elmúlt két évszázadban az építész és mérnöki pályán a szakmagyakorlás óriási változásokon ment át.
A 1808-ban, – az általunk itt önkényesen meghatározott időponttól – egészen a műszaki fénykorunk befejeződéséig 1914-ig az egyetemet végzett építészeknek, mérnököknek a szakma teljes gyakorlásának és tudásának képességével kellett rendelkezniük. Ezek a korabeli kiváló építészek, vállalkozók is voltak. Például, mint köztudott, csak Pollack Mihály a több pesti világhírű középülete mellett 108 db pesti lakóháznak volt a tervezője és kivitelezője. Építőművész és egyben kiváló műszaki szakember volt. A teljes műszaki vertikumot beruházást tervezést, kivitelezést, műszaki ellenőrzést és ezen tevékenységekkel összefüggő részfeladatok ellátására is kiképzést kaptak elődeink!
A 19. század utolsó harmadában és a 20. század elején az óriási volumenű építések korszakában és ennek következtében, 1873-tól 1914-ig rohamlépésben épült Budapest majd más vidéki városaink. Az egyes épületek megvalósítása során a nagy volumenű munkák miatt már részben megoszlott a tervező és kivitelező feladat. Ezzel egyidejűleg azonban az építész felelőssége nem csökkent, és nem változott. A fontos irányítási pontokat a korabeli kiválóságok nem engedték ki a kezükből. Megmaradtak „építésvezetőnek”, mint ahogy Hauszmann Alajos a Királyi vár építésénél, mint tervező teljes felelősséggel tartozva „építésivezetői” meghatalmazást kapott Ferenc Józseftől az ország akkori királyától.
Az első jelentős változás az 1920-as években az I. világháborút követő évtizedben Trianont követően Csonka-Magyarországon indult el, amikor tovább szakosodott a szakma.
A felsőipari iskolából kikerülő jólképzett tanulókból általában kivitelező vállalkozók lettek, jól kerestek, sokszor jobban, mint a kor Trianon utáni időszak zseniális építészei: Molnár Farkas, Rimanóczy Gyula, Lauber László, Nyíri István, Olgyai testvérek és a többi kiváló építész. Jellemző, hogy egyes kivitelezők Dávidék, Zorgék és társaik a kor milliomosainak számítottak és nem az építész zsenik gazdagodtak meg.
Így érkeztünk el az II. világháború utáni kommunista évtizedekbe, az induló hanyatlásna, amikor „szovjet mintára” (jóllehet központi Építésügyi Minisztérium volt), darabokra szakították az egyértelműen egy és oszthatatlan építész szakmát, a művészetet – tudomány és a technika megvalósítást, egy ország összképét meghatározó emberi tevékenységet! Az 1950-es évek elejétől megjelentek az amerikai mintára a nagy szovjet kommunista állami irodákban a ledegradált tervezők, mint „műszaki ügyintézők” és a régi nagyobb kivitelező cégek államosításával, azok felszereléseiből állami tulajdonba vétel után „gründolt” generálkivitelezők, alvállalkozók, beruházók, üzemeltetők stb.
Ez a szovjet szisztéma változott meg részben az elmúlt – kommunizmusból vissza a kapitalizmusba – 20 esztendőben, amikor feladva végleg mindenünket részben a privatizáció révén a hazai multik, de 80%-ban a külföldi országok multijainak kezébe került a szakma, ahol csak egy példa: külföldi tervezőknek nem kell a Magyar Építész Kamarától tervezési jogosultságot szerezni, lásd a budapesti CET nevű építkezsét, ahol egyébként külföldi cégek veszik fel, az irreálisan felduzzasztott költségekhez a hiteleket, melyeket azután, PPP szisztéma szerint terhelik rá a budapesti önkormányzatra, aminek eredményeként a 8 és fél milliárdra kalkulált költségekre a Fővárosnak 33 milliárd forintot kell visszafizetni. Igaz ezt a PPP rendszert már korábban a MÜPA-nál a magyar kormány és magyar cégek indították el. Megalázó és tarthatatlan a szakmagyakorlás mai hazai helyzete, ahol az építést és ingatlanpiacot szinte teljes mértékben – építési szakértelem nélküli magyar kormányok hathatós támogatásával – külföldi multik kezébe játszották át! Ki a felelős mindezért? Minden bizonnyal dr. Budai Gyula úr egy személyben képtelen lesz ezen ügyek felgöngyölítésére. Pusztán csak néhány mindenki által ismert beruházást említhetünk:
Az elvetélt EXPO területén megvalósult épületek, a 4-es METRO, a PPP programok egész sora (3000 milliárd forint!?), MŰPA, a milleneumi névvel lejáratott egyéb építész ügyek, külföldiek által „gründolt” ma üresen álló lakásokkal „lakóparkok” aminek következtében a magyar építész és szerkezetépítő mérnök szakma 90%-ban munkanélküli. Nincs pénz, nincs hitel, nincs igény az építésre! Az országos méretű korrupciók és az offshore lovagok áldásos tevékenységének is köszönhetően a mindenkori kormányok által „támogatásra javasolt magyar mikro-, kis- és középvállalatok” az állam és a multik által kifizetetlen járandóságok következtében fetrengenek a „körbetartozásokban”! Ki ezért a felelős? Mit lehet tenni? Sürgősen cselekedni kell, de nem a hazai multikat kell újra támogatni! Ebben a helyzetben külön is figyelemreméltó az a magyar magán beruházás a – budapesti VIII. kerületi Orczy városközpontban, ahol saját erőből történt a megvalósulás. Állami és önkormányzat támogatás nélkül, igaz 15 év alatt, 15 milliárdos beruházás (azért csak 15 milliárd, mert egy kézben tartott beruházásnál nem volt csúszópénz!). Ahol a tervezést a generál-kivitelezést, értékesítést is egy generál végezte és mindenkor rendben kifizette az alvállalkozókat, akiket nem „fejősteheneknek”, hanem partnereknek tekintettek! Érdekes azonban, hogy ez a „magyar példa” egyetlen kormányzat érdeklődését sem keltette fel eddig. A városközpont megépítőit soha nem keresték meg hivatalosan, hogy önállóságunk érdekében, lokalitásunk védelmében, ezt a magyar utat kell járni.
Érdekvédelem
Az elmúlt 200 évben a szakmai érdekvédelem a legkülönbözőbb formákat vette fel.
A céhrendszerek fokozatos megszűnésével, a 18. században már jelentkező kamarai érdekvédelmi rendszerek, a 19. század közepéig nem tudtak teret nyerni. Kossuth Lajos sikertelen kísérlete után a 19. század végére a hazai kapitalizmus kialakulásakor, az építésben résztvevő szereplők egyes csoportosulásaival, egyesületek, kamarák, később szakszervezetek alakultak, abból a nyilvánvaló célból, hogy a kapitalizmus egyre fokozódó szervezettsége az állami apparátusokkal létrejött kapcsolataik a magánszféra is szükségesnek érezte az összefogást és így jöttek létre például az érdekvédelem harcos alakulatai a szakszervezetek is, melyekben a munkaadók a munkavállalók, és az állam eltérő érdekein kívántak úrrá lenni.
Európában ma is, különböző érdekvédelmi egyesületek, kamarák néhol már kötelező kamarai tagsággal alkalmasak arra, hogy az államkapitalizmust, a létező szocializmust, a kommunista diktatórikus szisztémát idézzék, ahol a kommunista állam a kötelező kamarai tagságokon keresztül kívánt az egyes szakmai területek működésébe beleszólni, a szakminisztériumok szerepét kiváltani. Ezeknek a szervezeteknek vannak demokratikus, mint a nem kötelező tagságú forma, vagy a diktatórikus forma, ahol az állam kötelező tagságot ír elő. Ilyenek voltak 1990-es úgynevezett rendszerváltás előtti kommunista – államkapitalista időszakban például az ügyvédi kamarák, melyek a gazdasági – szakmai tevékenységen túl a politikai ellenőrzés szerepét is betöltötték.
Az érdekvédelmi szervezetek, például a kamarák ugyanúgy, mint több száz éven keresztül a céhrendszerek magukban hordozták és hordozzák ma is, egyes csoportok, klikkek, lobbyk a különböző szakmákon belüli érdekcsoportosulások céljainak érvényesítését, s így olyan helyzetek jöhetnek létre, melyek a korrupció melegágyává válhatnak! Többek között ezért nincs Svájcban kamara. Ezt a tragikus mai helyzetet figyelembe véve, olyan érdekvédelmi alakulatra van szükség Magyarországon, ahol a „mutyik” kizárhatók! E z s e m m i k é p p e n n e m a d i k t a t ó r i k u s a n k ö t e l e z ő t a g s á g o n a l a p u l ó é r d e k v é d e l e m !
Az érdekvédelmi szervezetek, kamarák, egyesületek, mint tudjuk teljes egészében a szervezet vezetésétől függnek ezért fontos szempont ennek a meghatározása.
A vezetőktől való függőség védelmére kultúr országokban jogosan alkalmazzák azt a szisztémát, hogy a kamarák, egyesületek vezetőit meghatározott időre (nem haveri alapon) 1-2 évre választják. Ez idő alatt a demokratikusan megválasztott vezetés érdemi szakmai, gazdasági, üzleti munkát nem végezhet!
Az ezzel ellentétes szisztéma, mely sajnos Magyarországon kormányzati támogatással működik, az államvezetéshez közelálló személyeket időkorlátozás nélkül vezetővé „választják” meg! Ez az állami vezetés által is támogatott szisztéma segít természetesen az egyes szakterületek minisztereinek, hiszen a „nyílt diktatúra látszata nélkül” a hosszú időre megválasztott kamarai vezetőkön keresztül tudják az egyes területeket a kötelező kamarai tagságú tagokat is szigorúan kézben tartani. Ez vezetett azután „az uram-bátyám mutyihoz”, amiben egyes korifeusok a kamarai „segítséggel” szerzett munkákon jól megélhetnek, ugyanakkor a vezetők még magas fizetést is kapnak a kötelező kamarai tagok, a kötelező tagsági díjaiból.
Ennek a szisztémának „tovább fejlesztett magyaros változata”, hogy az évtizedekre „kijelölt” – „megválasztott” vezetők által irányított kamarai tagok, a felsőfokú egyetemi végzettsége és hosszú szakmai gyakorlata ellenére, a kamara vezetése adja a tervezési működési jogosultságot, úgy, hogy a vezetőség által kiválasztott külső cégek előadásain rendezvényein, pontokat kell szerezni, azért hogy megújíthassák a tervezési működési jogosultságot. Mindezt a „pontszerzéseket” kamarai tagok jelentős pénzek-díjak lefizetése után tehetik meg. Bravó!
Ennek egyértelmű eredményeként, több egészen kiváló alkotó elvesztette már tervezői jogait: Kossuth-díjas, Ybl-díjas, vagy különböző magas állami kitűntetésekkel rendelkező neves, olykor világhírű kollégák vesztették el alkotói (megélhetési) jogukat, azaz ebben a szakmában tervezési jogosultságukat. Ez a szisztéma a legdiktatórikusabb, a „szakmai zsákbafutás” tipikus megnyilvánulása. Csodálkozom, hogy miképpen engedélyezi ezt magát a jog államának deklarált állami, szakmai vezetés, példaként említem, hogy a most 105 éves Oscar Niemeyer világhírű brazil építész (kamarai vizsgák nélkül) óriási építészi feladaton dolgozik ma is. I s t e n é l t e s s e s o k á N i e m e y e r k o l l é g á t !
Javaslat
A magyar műszaki élet
új oktatási, szakmagyakorlási, érdekvédelmi rendszereinek megújításához
(Jövő?)
A magyar műszaki élet, benne az építészet és építőipar sikerekben gazdag múltja után a mára a fizikai és szellemi teljes összeomlás szélére sodródott a szakma. Ezért – a nemzetstratégia – kiemelt fontosságú elemét az építés – benne a magyar mikro, kis és középvállalkozók – életét a legsürgősebb és leghatásosabb módon meg kell menteni. A politikai osztálynak nem csak a hazai és külföldi multik boldogulását kell állami hitelekkel támogatni.
Az elmúlt 200 év tündöklése és bukása után utolsó kísérletet kell tenni, hogy egy nemzet életében talán legfontosabb a művészet – tudomány és ipar az országépítés összessége visszanyerhesse régi fényét.
Mindezek érdekében a kis, de egykor büszke lokalitásunkat újjá kell varázsolni úgy, hogy hazánk Európa és az egész világ eddigi eredményeit, tapasztalatait mérlegelve meg kell alkotnia a „magyar építészet nemzetstratégiáját”.
A példák – hazaiak és külföldiek – gondos válogatása után az építész-mérnök szakma megújítását az alábbiak szerint tartjuk, most a 24. óra után lehetségesnek.
Oktatás
A magyar műszaki oktatási rendszert a hagyományainkhoz visszanyúlva az alábbi módon javasoljuk megújítani.
– elemi-, középiskolai-, szakmunkásképző iskolák
rendszerét kell visszaállítani az 1945 előtti állapotra anyagilag is megbecsülve az oktatókat és a technikai haladást (rajztudást, ábrázológeometria tudást, stb.) mindenek előtt szem előtt kell tartani.
– főiskolák rendszerénél vissza kell térni a jól bevált felsőipari iskolák szisztémájára, ahol az elméleti tudás mellett a technikai megvalósítás is meghatározó (volt) és lesz!
– egyetemi oktatásnál a budapesti Műszaki Egyetemet kell ismét világszínvonalra emelni, amiben meg kell szűntetni a szovjet módszert és olyan új intézményt kell megalkotni, ahonnan az ország műszaki fejlesztéséhez és haladásához univerzális (tervező, kivitelező, szervező stb.) szakemberek jöhetnek azonnal az iparba. Meg kell szűntetni (egyenlőre) a külföldi hallgatók képzését, míg az Egyetem ismét világszínvonalra nem fejlődik, mert így csak szégyenkezünk a nagyvilág előtt ezzel a „béroktatással” és fejkvóta rendszerrel.
Szakmagyakorlás
Minden oktatási formában és fokozatban azonnal alkotóképes embereket kell az intézményeknek kibocsájtani. Ezen iskoláknak, egyetemeknek – korlátozás nélkül – alkotói, azaz tervezési jogot kell adni. Az utóképzés fontos, de ez elsősorban az egyén érdeke!
Semmiféle egyesület, kamara stb. nem korlátolhatja a szerzett főiskolai, egyetemi diplomák hatáskörét! (Ez EU követelmény is!)
Érdekvédelem
Itt a nemzetközi szakma részletes tanulmányozása után egyértelmű, hogy a régóta értelmetlenül (nagyságrendi különbségek miatt is) a nagyhatalmi típusú német, szovjet, amerikai érdekvédelmi szisztémákkal fel kell hagyni! Vissza kell térni a 19. és 20. századi magyar hagyományokhoz és az ehhez hasonló a világon ma is kitűnően működő (mint a svájci óra) svájci rendszert kell választani!
SIA (Svájci Mérnökök Építészek) rendszer mintájára, nem kötelező tagsággal, Építész-Mérnök Szövetséget kell létrehozni (ez működött a II. világháború befejezéséig), ahol a tagsági díj fejében valóban érdekképviseletet, és szakmát érintő naprakész műszaki anyagokat (nem pénzért pontszerző tanfolyamokat) nyújtanak. Teljesen felesleges Magyarországon két kamarát (építész mérnök) fenntartani!
Az építészek is svájci mintára exkluzív egyesületet hozhatnak létre, ahol a tagságot elnyerni elismerést jelent. Ilyen lehet a Magyar Építőművészek Szövetsége annak megújulása után kötelező évenkénti vezető váltással!
Minden önszerveződéses létrejött szakmai civil szervezetet, egyesületet a – a pártokon kívüli civil kontrollt – azok létrejöttét feltétlenül támogatni kell, miután parlamentünknek, nincs és nem is lesz második kamarája!
Javaslat
A magyar élet megújításához
ALAPVETÉSEK:
Az ország legfontosabb feladata a népesség szaporulat támogatásán túl, a mezőgazdasági és építési területeink kizárólagos hazai tulajdonba tartása. Az ország területének egyetlen négyzetmétere sem eladó, mert nemzeti tulajdon. Sürgős feladat a haszonbérlet feltételeinek kidolgozása.
Az építőipar stratégiai tervezésének haladéktalan megkezdése kormányzati, fővárosi, nagyvárosi és falusi szinten, együttműködve azokkal a tényleges érdekvédelmi szerepet felvállaló civil szakmai szervezetekkel, melyek javaslataikat az elmúlt évek során több ízben letették a kormány építésgazdaság jelenéért és jövőjéért felelős gazdaságpolitikusai elé. A gazdasági válság kitűnő alkalom átgondolt és közmegegyezéses tervek elkészítésére. A tervezés elsőrendű követelménye az igazságosság fókuszba helyezése, a társadalmi hasznosság, valamint az erkölcsi és morális alapok visszaállítása a társadalom gazdasági működésének szintjein.
? A magyar ipar újrateremtése, a területi arányok figyelemben tartásával. Helyi gazdaságok fejlesztése.
? Egy új Budapest koncepció elfogadása, melynek része a jelenlegi főváros közigazgatási határainak megváltoztatása.
? A mindenkori Miniszterelnök vezetésével, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának újjáélesztése.
? A Főváros és kerületek (majdani elöljáróságok) viszonyának haladéktalan rendezése.
? A műemlékvédelem megerősítése.
? Pályázatok a sokszínű és tehetséges magyar építész és művész világ számára, a városok, tájak arculatának kialakításában. Az ingatlan fejlesztés ? építés és marketing tevékenység ? nem a külföldiek, hanem kizárólag a magyarok kompetenciája.
MŰSZAKI ÉLET, benne elsősorban az építészet és építőipar. Amely sikerekben gazdag múltja után, mára a fizikai és szellemi összeomlás peremére sodródott, ezért a legsürgősebben intézkedni kell. A politikai osztály sajnos nem érzi, hogy az ország száguld a szakadék, a teljes anarchia felé. A magas állami és európai uniós jövedelmek elködösítik tisztánlátásukat. Figyelmeztető: a végső katasztrófa nem fog válogatni.
Oktatás. Hagyományainkhoz visszanyúlva, az oktatási rendszerünket meg kell újítani. Az elemi-, középiskolai-, valamint a szakmunkásképző iskolák régi rendszerét vissza kell állítani, a főiskolák rendszerénél vissza kell térni a jól bevált szakmunkásképzős iskolák régi, a gyakorlaton alapuló rendszeréhez, a főiskolák rendszerénél vissza kell térni a jól bevált felsőipari iskolák szisztémájához. Az egyetemi oktatásnál a budapesti Műszaki Egyetemet ismét világszínvonalra kell emelni, ahonnan az ország műszaki fejlesztéséhez és haladásához univerzális (tervező, kivitelező, szervező stb.) szakemberek jöhetnek azonnal az iparba.
Szakmagyakorlás. Minden oktatási formában, azonnal alkotóképes embereket kell az intézményeknek kibocsájtani. Ezen iskoláknak, egyetemeknek – korlátozás nélkül – tervezési jogot (megélhetést!) kell adniuk a végzős hallgatóknak! Az utóképzés fontos, de ez elsősorban az egyén érdeke, ezért végezze azt a saját költségére! Semmiféle egyesület, kamara stb. nem korlátozhatja a diplomák hatáskörét!
Érdekvédelem. Az SIA (Svájci Mérnökök Építészek) rendszer mintájára, nem kötelező tagsággal, korszerű, új Építész- Mérnök Szövetséget kell létrehozni. Teljesen felesleges és költséges Magyarországon két kamarát (építész és mérnök) fenntartani!
Építészet, Művészet, aktualitása. A világon máig ismeretlen, nálunk a 20. század eleje óta generált népi urbánus vitát – ellentétet (?) 100 év után kár politikai támogatással az „Akadémiák” harcmezejére terelni. Az egyetemes művészet egy és oszthatatlan! Súlyos hiba a ma létező „politikai árkokhoz” hasonló megosztást kezdeményezni a művészet világában. Súlyos tévedés a „magyart” (az eredeti nép által készített magyar építészetet, a nép által alkotott ipart és művészetet) összekeverni a „magyarossal” azaz a mai alkotók által készített „provinciálissal”.
IPAROSÍTÁS. Az ország iparosítása a legfontosabb cél. A mikró-, kis- és középvállalkozások adják a legtöbb hazai munkahelyet, ezért támogatásuk prioritás, és fel kell hagyni minden területen a neoliberális, multinacionális ipari és gazdasági szemlélettel. Ezek a vállalkozások mára tragikus helyzetbe kerültek, különösen az építőiparban katasztrofális a helyzet, melyet szakembereink már sokszor jeleztek.
Esélyt kell adni az ország talpra állásához és helyre kell állítani a hazai vállalkozások működésének erkölcsi és morális alapját. Az erkölcsi gátak átszakadását, a politika szintereéről érkező negatív hatások indították el, így az építőipar megtisztulása csak az állam jelentős szerepvállalásával lehetséges. Meg kell szüntetni ? az állami támogatást máig nélkülöző ? a hazai cégek állami lerablását. Európában ma is nálunk a legmagasabb az állami elvonás. Magyarországon 100%-ból 55% ugyanakkor Írországból csak 15% az állami elvonás. Az állam nem játszhat vezető szerepet a lánctartozás fenntartásában, melynek következménye a megfelelő szakmai múlttal, referenciákkal, képességekkel rendelkező foglalkoztató vállalkozások tömeges csődje. A kormánynak azonnal meg kell szüntetni a világon már megbukott neoliberális gazdasági és pénzügyi rendszert és a hazai képviselőitől is sürgősen meg kell válni. A horrorisztikus állami elvonás gátolja a munkahelyteremtést, ugyanakkor a megoldatlan női foglalkoztatási rendszer a népszaporulatot. A multik által régóta óhajtott „népességfogyás”, Magyarország végleges felszámolása a „hazai támogatókkal” ma is tovább tart.
NÉPSZAPORULAT. A 19. század végétől a mai napig nyomon követhetjük a két alapvető tényező a népszaporulat és a gazdaság – prosperitás – súlyos helyzetét. A népességfogyás okai a 19. század végétől a mai napig jól ismertek.
Ezt a folyamatot kell megállítani és ezért úgy gondoljuk – áttekintve Európát – valószínű a legjobb példát, a tudatos albán „területfoglaló” népszaporulatot kell alaposan szemügyre vegyük és mint „tiszta forrásból” tanulni belőle. Ez a legfontosabb és legsürgősebb feladatat a magyarság számára! Nem a hazai cigányság bő szaporulatán kell keseregnünk, hanem biztosítani kell a Kárpát-medence őslakosságának lélekszám növekedését! Az államnak ezt – „erőn felül is” – támogatni kell! Nem az olcsó bérmunkáért idetelepülő külföldi multi ipart (autóipar stb.) kell pénzelni. Ez egyelőre csak bérrabszolgaságot jelentett az országnak.
A mai banki hitelbedőlések, a lakosság tragikus elszegényedése, óriási kárt okoz és veszélyes szociális helyzetet teremt.
A magyar mikró- kis- és középvállalkozások tömeges ellehetetlenülésével a magyar gazdaság megtartó, kreatív, önálló boldogulásra kész ereje szűnhet meg, szociális válságba sodorva azokat is, akik munkavállalói tömegek foglalkoztatására lennének alkalmasak. Mindez természetesen hihetetlen károkat okoz a népszaporulatban is.
GAZDASÁG. Külső nyomásra, és a belső „bűnös” rövidlátás következtében az egykor nagyszerű magyar ipart (malom, textil, járműipar, élelmiszer stb.) felszámoltuk, és ezzel egy csapásra óriási munkanélküliséget hoztunk létre, és mindezt a multik piacszerzése érdekében.
Itt számunkra egyedül kézenfekvő, követhető és követendő gazdasági és pénzügyi modell a szintén „szárazföldi belső elhelyezkedésű”, népességszámát illetően azonos nagyságrendű ország – Svájc. Figyelembe véve hagyományainkat, az egykori családi összefogásra épülő társadalmainkat, Svájc számunkra a követendő példa! Kettős pénzrendszerük életképesnek bizonyult a bomba erős svájci frankkal, hazai használatra pedig a WIR-el. Mindezt mi magyaríthatjuk a józan magyar paraszti gondolkodásunkkal!
KÖZIGAZGATÁS. Főváros. Részletes vizsgálataink alapján rögzítjük, hogy Budapest területének felosztásánál a jelenlegi kerülethatárokat kell megtartani! Mégpedig úgy, hogy a Főváros fejlesztését, építését, az 1949-ben a kommunista rendszer által megszűntetett Fővárosi Közmunkák Tanácsának (FKT) újjáélesztésével kell intézni. A Főváros keretén belül létre kell újra hozni – az egykori FKT idején is sikeresen működő Fővárosi Központi Városfejlesztő Irodát. A főépítészi rang nézetünk szerint felesleges.
1950 januárjában, a Szovjet Hadsereg hathatós támogatásával születő kommunista diktatúra vezére, Rákosi Mátyás miniszterelnök, valamint Kádár János belügyminiszter, „szavazatszerző szándékkal” egy pillanat alatt létrehozta Nagy Budapestet. Ezt haladéktalanul meg kellene szüntetni, s azonnal vissza kell alakítani a II. világháború előtti közigazgatási rendszert, a régi város és kerülethatárokkal, azaz a (Régi)-Új Budapestet.
A régi Budapest határainak visszaállítása után az újjászervezett Fővárosi Közmunkák Tanácsa mindenkor a Miniszterelnök irányításával (nem a Főpolgármester és nem a kerületi polgármesterek „kerületenkénti koncepciók” útján történő irányításával) működjön. A Fővárosi Önkormányzat keretén belül pedig az építészeti civil kontrollal működő Városfejlesztési Iroda aktív közreműködésével kell az új, az egész Fővárosra megalkotott egységes városrendezési koncepciót végrehajtani.
A fővárostól leszakadó kerületek önálló, újra rangos városokká, településekké lépnek elő úgy, hogy a teljes agglomerációval együtt ezeknek az önálló településeknek a fejlesztései a Fővárosi Közmunkák Tanácsának, végső soron Magyarország Miniszterelnökének közvetlen irányítása alá kerülnének!
Az eltelt 60 év is bizonyította, s be kell látni újdonsült politikusainknak, várospolitikusainknak, s a fővárosi – többnyire építési gyakorlattal nem rendelkező – kerületi polgármestereknek, hogy ez az egyedüli józan és járható út. Az elmúlt évtizedekben ugyanis az egykori, környező falvak: Békásmegyer, Pesthidegkút, Budafok, Nagytétény, Csepel, Rákosok, Erzsébet, Soroksár, Pestszentimre stb. nem váltak, nem is válhattak szerves részeivé a gróf Andrássy Gyula miniszterelnök által alapított és vezetett fővárosunknak.
Az ország új közigazgatási koncepciója. Egyetértünk az új kormányzat elhatározásával a megyerendszer megtartásával a járások szisztémájának újjáélesztésével. Egy évtizedet szalasztottunk el a”Régiók” bűvöletében.
Magyarország több mint 1000 éves történelmi hagyományaihoz illeszkedő, közigazgatási rendszert kell létrehozni úgy, hogy új építészetének, város és területfejlesztésének megvalósítására egy egészen új, a Fővárosi Közmunkák Tanácsának mintájára alakított Országos Közmunkák Tanácsát kell létrehozni, melyet a megyék, járások léptékének megfelelően lehet és kell tagolni!
Ebben szerepet kell kapjon a svájci mintára (SIA) alakítandó új Építész – Mérnök Szövetség, (nem kötelező szövetségi tagsággal, és nem az új Szövetség fogja osztogatni a tervezési jogosultságokat.) Meg kell szűntetni a csak „tagdíj befizetésekre” koncentráló költséges és felesleges külön építész- és mérnökkamarákat! A megyékben, járásokban, megyei jogú városokban Vezető Építész Tanácsokat (nem főépítészeket) kell létrehozni, melyeknek a civil kontrollal alakított egyesületekkel szorosan együtt kell működni!
Az új szervezeteknél, mindig és mindenhol megjelenhet a korrupció, az „uram-bátyám, mutyi”. Ennek elkerülése érdekében két évenként újra kell választani az új rendszerű FKT-, és OKT- vezetőséget. A szakmai etika érdekében a Közmunkák Tanácsa vezetőinek, tagságuk idejére (mint Finnországban) fel kell függeszteniük szakmai működésüket.
Az új Országos Közmunkák Tanácsának első és legfontosabb feladata a vidék építészetének és település fejlesztésének megalkotása.
Budapest, 2011. augusztus 17.
Javaslattevők:
Kévés György
Kossuth- és Ybl-díjas építész
Építészek Mérnökök Képzőművészek Egyesülete
elnök Mészárosné Győrvári Bella
Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért
MMV
ügyvezető
Varga István közgazdász
Dr. Boros Imre közgazdász
Lóránt Károly mérnök közgazdász
Postacím: 1121 Budapest, Melinda u. 21.; Tel.: 06-1-275-6002
Javaslatot tevő szervezetek
1999. szeptember 30. Építészet Művészet Kévés Studio Galéria megalakítása
Kiállítások
A galériában megrendezett a javaslathoz kapcsolódó kiállítások:
• 2001. szeptember Guadalajara (Mexikó) kiállítás a magyar építészeti munkáinkról
• 2003. február Buenos Aires (Argentína) kiállítás a Nemzeti Múzeumban a magyar építészeti munkáinkról
• 2004. február ” Shanghai ma” című a kínai új építészetről szóló kiállítás, a kiállítást megnyitotta a Kínai Népköztársaság magyarországi nagykövete
• 2006. április „Peking az Olimpia előtt” című kiállítás, mely az olimpiai létesítményekről és a főváros nevezetes új építéseiről szól, a kiállítást megnyitotta a Kínai Népköztársaság magyarországi nagykövete
• 2006. szeptember „Bolívia építészete” című kiállítás, mely az új bolíviai építészetről szól, a kiállítást megnyitotta C. Contreras bolíviai építész
• 2006. október La Paz (Bolívia) kiállítás a Nemzeti Múzeum a magyar építészeti munkáinkról
• 2007. október Santiago de Chile (Chile) közös kiállítás a magyar és dél-amerikai kortárs építészek munkáiról
• 2008. április Oscar Niemeyer brazil építész életmű kiállítása
• 2010. március „Brazília építészete” című kiállítás, mely bemutatja a Rio de Janeiro -ban tervezett olimpia létesítményeit
• 2010. szeptember „(Régi) – Új Budapest” című kiállítás, mely javaslatot tesz az 1950 előtti városhatárok visszaállítására, új városközpontok terveinek bemutatásával új irányt mutat a város helyreállítására.
Konferenciák
• 2006.06.16. „Az építészek érdekképviseletei” nemzetközi konferencia. Résztvevők: László Papp építész (USA), Nicolas Rizo mérnök (Mexico), Miklós Hajnos építész (Svájc), Gazdasági Versenyhivatal vezetői, Callmeyer Ferenc építész, a Magyar Építész Kamara alapító elnöke, Kévés György az Építészet Művészet Kévés Stúdió Galéria vezetője.
• 2006.07.13. Az építészet és képzőművészet jövője. Résztvevők: László Papp építész (USA), Borsi László államtitkár, OLÉH vezetője, Antal József OLÉH képviselője, Fajó János képzőművész, Sebők Ferenc mérnök, Kévés György , Kovács András az Építészet Művészet Kévés Stúdió Galéria tulajdonosai.
Előadások, rendezvények
2006. szeptember Építészek Mérnökök Képzőművészek Egyesületének (ÉMKE) megalakítása, mely egyesület a továbbiakban a galériában rendezi az építészettel és kapcsolt részeivel összefüggő kiállításokat és rendezvényeket. ? Globalizáció – Lokalizáció előadás és konferencia sorozat. ? 2008.11.12. Dr. Bogár László közgazdász előadása ? 2008.11.10. Vass Csaba közgazdász előadása ? 2008.11.27. Dr. Bencze Izabella jogász, az Állami Vagyonkezelő volt vezetőjének előadása ? 2008.12.05. Dr. Csath Magdolna közgazdász előadása ? 2009.03.16. Lóránt Károly mérnök közgazdász előadása ? 2010.02.02. Róna Péter közgazdász, volt bankár előadása ? 2010. március kerekasztal beszélgetés a globalizációról és a lokalizációról, résztvevők: Kondor Katalin a Magyar Rádió volt elnöke, Varga István, Dr. Bogár László, Lóránt Károly közgazdászok ? 2010 Kocsis Éva, Barna Dóra a Lánchíd Rádió szerkesztői közreműködésével konferencia ? 2010 Dr. Csath Magdolna mutatta be Susan George „Lugano-i tanulmány” című könyvét ? 2010.04.22. (Régi) – Új Budapest Koncepció Konferencia, résztvevők: Kondor Katalin, Lóránt Károly, Kévés György, Kovács András ? 2010.09.11. (Régi) – Új Budapest Koncepció Konferencia, résztvevők: Kondor Katalin, Lóránt Károly, Kévés György, Kovács András ? 2011.03.09. (Régi) – Új Fővárosi Közmunkák Tanácsa Konferencia, résztvevők: Kondor Katalin, Lóránt Károly, Plesz Antal, Kévés György, Kovács András ? 2011.04.21. „Mi lesz veled magyar építészet és építőipar” című konferencia ? 2011.05.19. Konferencia a (Régi) – Új Budapestről, résztvevők: Kondor Katalin, Kévés György, az ÉMKE és az MMV tagjai, Mészárosné Győrvári Bella
• 2011. 07. 28. „Javaslat a magyar élet megújításához” című irat megbeszélése, résztvevők: Kondor Katalin, Mészárosné Győrvári Bella és Callmeyer Ferenc, Borvendég Béla, Német András, László László, Kévés György, Kovács András építészek
• 2011.08.10. Konferencia a „Javaslat a magyar élet megújításához” című irat tágabb körben történő megtárgyalása és elhatározások az irat továbbításáról, résztvevők: Varga István, Boross Imre, Lóránt Károly közgazdászok, az ÉMKE és az MMV képviselői, Daxler építész a Somogy megyei VOSZ képviselője, Dr. Czirmes György ügyvéd
• A Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért 2009 novemberében alakult. Alapítói építőipari vállalkozók, illetve Dr. Csath Magdolna közgazdász, egyetemi tanár
• 2009 novemberében petíciót nyújtottunk be az Európai Unió Petíciós Bizottságához a hazai vállalkozások tarthatatlan helyzete miatt.
• Vállalkozói kerekasztal beszélgetéseket szerveztünk a tarthatatlan helyzetről. A FIDESZ-KDNP pártszövetség politikusainak eljuttattuk.
• Levél a tisztességtelen vállalkozói környezet, lánctartozás, jogszolgáltatás hiánya miatt;
o Dr. Szabó Máté ombudsman úrhoz
o Dr. Papcsák Ferenc kormánybiztos úrhoz
o Dr. Budai Gyula kormánybiztos úrhoz
• Bencsik János államtitkár felkérésére javaslatcsomag a jellemzően alvállalkozói státuszban dolgozó vállalkozók helyzetének normalizálására.
• Egyeztetés Czomba Sándor államtitkár úrral 2010 október.
• Dr. Csath Magdolna és a Kodolányi János Főiskola segítségével felmérések a hazai vállalkozások állapotáról, kilátásairól. Sajtótájékoztatón hoztuk nyilvánosságra.
• A magyar építőipari vállalkozások helyzetével és kilátásaival kapcsolatban kérdőíves felmérés Dr. Csath Magdolna és a Kodolányi Főiskola segítségével. Az eredményekről sajtótájékoztatón számoltunk be.
• Javaslatot tettünk az Új Alkotmány szövegére
• Dr. Navracsics Tibor miniszter úrhoz a környezet jogbiztonságának megteremtése érdekében
Április 12.-én az ÉMKE és az MMV több szakmai szervezet, vállalkozás és magánszemély támogatásával felhívás a magyar építőipar megmentése érdekében
Elemzés Orbán Viktor miniszterelnök úr részére a Szociális Konzultációhoz
A Belügyminisztérium Építésügyi Főosztály vezetőjével véleménycsere az építőiparban kialakult állapotokról
Június 16.-án Kisvállalkozói Konferenciát tartottunk a Kodolányi János Főiskola Gazdasági és Menedzsment Tanszéke szervezésében
Építészet Művészet Kévés Galéria