Hárs-hegyi erdőkben tett sétán ismerhették meg újságírók a városi erdők sajátos helyzetét, a folyamatos erdőborítást biztosító kezelési módszereket és némi betekintést kaptak a fővárosi erdők történetébe is. Túravezetőnk Rittling István, a Pilisi Parkerdő Budapesti Erdészetének vezetője volt, akivel egy igazán különleges erdőt járhattunk végig, a Szépjuhásznétól a Kaán Károly kilátóig.
Sétánk elején Rittling István arról beszélt: úgy kezelik ezeket a területeket, hogy folyamatosan meglegyen az erdő nyújtotta élmény. „Ezt az élményt azonban nemcsak az ember, hanem a természet, az itt élő vadvilág szemével is nézzük, hiszen ez az ő otthonuk, mi csak látogatók vagyunk” – fogalmazott.
Ezek a városi erdők egészen másképp funkcionálnak, mint a hagyományos erdők, nem szolgáltatnak egész napos programot, mint például a Rám-szakadék. A városi erdők a mindennapjaink része, és inkább emlékeztetnek egy parkra, ahová a közelben lakó emberek kijárnak sétálni, futni, kutyát sétáltatni, mégis erdőnek számít jogi értelemben és a kezelését tekintve is.
Sétánk első rövid megállójánál másfél évvel ezelőtt történt beavatkozás. Tiszta kőris-állomány uralta a teljes területet, a fiatal fák aránya lényegesen kisebb volt és ezt igyekeztek megtörni. Nyitottak egy kis léket, hogy az erdőklímát biztosítsák, ezzel a természetes fény is utat kapott, új élet indulhatott és a nagyobb fák meg tudják védeni a kisebbeket. Fontos a mikroélőhelyekre is odafigyelni, ezek a természetes erdőben a biodiverzitás hatalmas tárházát tudják biztosítani. A kőris-pusztulás során kidőlt fa tövét, vastag részét meghagyták, a korhadó fa biztosítja majd a lárvák, rovarok szaporodási életfeltételeit, a nyári aszályos időszakban pedig a kétéltűek, bogarak, rovarok menedékéül is szolgálhatnak.
Ezt követően egy olyan erdőrészhez értünk, ahol még Ferenc József idejéből származó fák is vannak. Rittling István hangsúlyozta, hogy ezt az erdőképet erdészek alakították ki, az ő tudatos kezelésük eredménye és ezt a WWF szentélyerdőként kezeli. Ez az igazi erdő, a csodálatos erdőkép, amiben, mi emberek is nagyon jól érezzük magunkat – fogalmazott, hozzátéve: a természet szempontjából diverz, ellenálló állománnyal találkozhatunk itt. Sokféle fafaj, korosztály van jelen, ha bármi történik – vihar, betegség jelentkezik vagy a klímaváltozás felerősödik – megpróbálják a kieső helyet elfoglalni.
Letérve a sétaútról szakvezetőnk egy természetes folyamatot mutatott be: három kidőlt kőris, egy bükkfa, amely a klímaváltozás miatt adta meg magát, és ennek eredményeként kinyílt a nagy fák koronája úgy, hogy eljut a fény alulra is. Egy négyzetméteren számos fafaj növekedik: kőris, mezei juhar, madárbirs, cseresznye, korai juhar, tölgycsemete.
Sétavezetőnk egy lábon álló hatalmas, 150 éves bükkfát is megmutatott. Maga a fa elhalt, de a természet számára nagyon fontos új mikroélőhely, lábon álló holtfa. Kellően messze van a sétaúttól, nem fenyegeti az arra járókat, a következő években így tölti be a feladatát. Ugyanakkor ha a sétaúthoz közel található ilyen fa, akkor az erdészeknek kell beavatkozni az erdőlátogatók biztonsága érdekében. A cellainformációk alapján itt évi több mint egymillió ember fordul meg – teszi hozzá.
Utunk során elhaladtunk a Nagy-Hárs-hegy titokzatos látnivalója, a Bátori-barlang előtt, amit egy vasajtó zár el a látogatók elől. A sziklafalra erősített emléktábla felirata szerint: „Császári Bátori László pálos szerzetes a XV. század második felében közel húsz éven át írta és fordította ebben a barlangban a magyar Bibliát és a szentek életét”. A fokozottan védett barlang csak engedéllyel látogatható.
A barlangot elhagyva egyre meredekebb ösvényen, természetes mészkőlépcsőkön lépdelve érjük el a Kaán Károly kilátót. A hegy tetején álló objektumból gyönyörű a kilátás – de mint túravezetőnk felhívja a figyelmet – a távolabbi hegyeken jól látszanak a vágásos erdőgazdálkodás nyomai is, ami itt, a Hárs-hegyen már nem jellemző. A hegy 454 méteres csúcsán 1989-ben adták át a Kaán Károly nevét viselő kilátót. Kaán Károly (1887–1940) erdőmérnök és földművelésügyi államtitkár volt, nevéhez fűződik a magyarországi erdőgazdálkodás újjászervezése, az Alföld fásítási programja, az erdő- és természetvédelemről szóló törvények a 30-as években.
Rittling István hangsúlyozta: a városi erdőkön a nagy forgalom miatt nyomot hagy az erdőlátogatók viselkedése. Mivel sokan osztozunk a városi erdőkön, nem csak mi emberek, de az erdő élővilága is, ezért fontos a békés erdőlátogatás írott és íratlan szabályainak betartása.
Sétánkon velünk tartott Mészáros Péter, a Pilisi Parkerdő Zrt. szóvivője is, akitől megtudtuk, hogy a társaság kezelésében lévő közel 83 ezer hektárnyi vadászterületen a hazai nagyvadfajok (gímszarvas, dámszarvas, őz, muflon, vaddisznó) mellett számos kisragadozó és egyéb állatfaj (például vadmacska, aranysakál, róka, borz) él. Mint mondta, „a vadfajok az ökoszisztéma szerves részét képezik, ezért fontos, hogy a vadvilág és az erdő kezelése egymással szoros összhangban, ökológiai alapon történjen. Célunk a vadállományt az erdő vadtűrő képességével összhangban tartani úgy, hogy az erdő természetessége ne romoljon” – hangsúlyozta.
Szöveg és kép: Bognár Mária
xxx
Magyarország területének több mint 20 százalékát erdő borítja. Így tehát egy magyarországi lakosra átlagosan 2 500 m² erdőterület jut. Budapest sűrűn lakott területén másak az arányok. A főváros területén található 5750 hektár erdő a teljes hazai erdőállomány 0,25 százaléka – miközben az ország lakosságának közel egyötöde támaszkodik ezekre az erdőkre a mindennapi rekreáció és településvédelem tekintetében. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy mindössze 33 m² erdőterület jut egy fővárosi lakosra. Ehhez a parkok és közkertek további 6 m² / fő zöldfelülettel járulnak hozzá.