Close

Ami, go home!

A Rajnától nyugatra terül el az Eifel, a magyarországi középhegységekre emlékeztető németországi vidék. Itt található a Büchel légitámaszpont, ahol amerikai nukleáris fegyvereket tárolnak. Itt állomásoznak a Tornado vadászrepülőgépek is, hogy vészhelyzetben a célterületre repülhessenek, és ledobhassák a nukleáris bombákat. A NATO-n belüli nukleáris társulás keretében itt képezik ki atomfegyver használatára a vadászbombázó pilótákat. Kiszivárgott hírek szerint húsz atombombát tárolnak ezen a katonai bázison, olyanokat, amelyeknek robbanóereje eléri az ötven kilotonnát is. Ez mintegy tizenháromszorosa (!) a Hirosimára ledobott atombombának.

Az Egyesült Államok Németország mellett még Hollandiában, Belgiumban, Olaszországban és Törökországban tárol atomfegyvereket, szakértők szerint összesen további százat. És ne feledkezzünk meg a két, atomfegyverrel rendelkező NATO-tagállamról, Franciaországról és Nagy-Britanniáról! Az úgynevezett nukleáris társulás keretében az ellenség megsemmisítésére alkalmas atombombákkal tele van rakva Európa.

Az Észak-Atlanti Szervezet, a NATO a hidegháború kezdetekor jött létre, hogy a kétpólusú világ nyugati részét védje egykori háborús szövetségese, a Szovjetunió feltételezett terjeszkedése ellen. Védje a tagállamok szabadságát és biztonságát. A Varsói Szerződés, a szovjet zónába kényszerült csatlós országok katonai szövetségének megalakulása viszontválasz volt Nyugat-Németország NATO-tagfelvételére. Aztán jött a többi biztonságot kereső ország, az alapító tizenkettőből mára harmincegy tagú lett a szervezet. Mint kisgömböc, úgy hízott nagyra a NATO, annak ellenére, hogy a Varsói Szerződés felbomlásával a látszatra egypólusú világban okafogyottá vált a létezése. Az egykori szovjet katonák visszahúzódtak saját határaik mögé, de a NATO – magát békefenntartónak kikiáltva – életben maradt, és az amerikai katonai jelenlét Európában egyre fokozódott.

Az Európai Unió nem tartotta szükségesnek, hogy saját haderőt építsen ki, hiszen tagállamainak többsége tagja a NATO-nak, és ez véleményük szerint elegendő a közösség védelmére. A naiv, békepárti európai politikusok leépítették nemzeti hadseregeiket, megszüntették a kötelező sorkatonaság intézményét és az ifjúságot globálisan gondolkodó önző hedonistává formálták.

A NATO katonai bázisokat tart fenn a tagállamokban. A költségvetés majd háromnegyedét az Egyesült Államok állja, több aktív katonájuk van, mint az összes uniós tagállamnak együttvéve. Az Egyesült Államok katonái minden NATO-bázison ott vannak, de Németországot kedvelik a legjobban. Stuttgartban van a NATO szövetségi parancsnokának (SACEUR) a főhadiszállása, az amerikaiak európai parancsnoksága (EUCOM) és az ötvenegy országban jelenlévő, teljes amerikai haderőt irányító központ is. Németországban van az AFRICOM műveleti főparancsnoksága, miután egy afrikai állam sem adott helyet Amerikának a fekete kontinensen.

2021-ben 119 amerikai katonai támaszpont volt Németországban. Ebből a legnagyobb és legismertebb a Ramstein, az amerikai légierő európai főhadiszállása. Ezt a bázist használják az európai és közel-keleti feladatok ellátására, innen indult az utánpótlás Afganisztánba és Irakba, és a dróntámadások lebonyolítására a mai napig ezt a bázist használják. Csakhogy érzékeljük a támaszpont méretét és jelentőségét: 2004-ben 35 000 katona állomásozott itt, több mint az akkori teljes magyar haderő létszáma.

Az ukrajnai háborút azonban nem innen, hanem a Wiesbaden-Erbenheim logisztikai bázisról irányítják. Itt van a főparancsnokság, itt koordinálják a fegyverszállításokat, amire szükség is van, mert negyven ország nyújt különböző katonai támogatást Ukrajnának. Az ukrán katonák harci kiképzése is itt zajlik, a legutóbbi kétezer fő már vissza is indult a frontra. A Pentagon egyfajta külképviseletet nyitott a bázison, kétszáz magas rangú katonát vezényeltek ide. Itt székel a SAGU, az Ukrajnát támogató biztonsági csoport. Az embernek az az érzése, hogy amerikai stratégiai cél Németországot és ezzel Európát közvetlenül belesodorni a háborús konfliktusba. Magyarul ez a háború kirobbantását jelentheti Európában.

Minderről a német polgárok többségének nincs tudomása. Ők úgy szocializálódtak, hogy kell az amerikai jelenlét, mert az biztonságot nyújt. Az Egyesült Államok (persze a demokraták) a jók, megvédik őket és Európát a terrorizmustól, az orosz fenyegetéstől, hiszen segítettek nekik megszabadulni a (saját) nácijaiktól is, és elhozták német földre az amerikai típusú demokráciát. Csak kevesen érzékelik, milyen veszély leselkedik rájuk.

Úgy tűnik, hogy a német lakosság érdekeit figyelmen kívül hagyva, a német politikusok feje fölött rendezkedik be a NATO és az Egyesült Államok főparancsnoksága Németországban, mintha még mindig érvényben lenne a második világháborút követő úgynevezett megszállási törvény. Mintha Németország nem lenne független, saját akarattal rendelkező állam. Vagy lehet, hogy a politikusaik háttéralkut kötöttek, amelynek tartalmát nem ismerjük?

A Zöldek, amióta kormányon vannak, elfelejtették hangzatos jelszavaikat. A Frieden schaffen ohne Waffen (Fegyver nélkül, csak a békét!) 180 fokot fordult, a békét most fegyverrel akarják kikényszeríteni. Nem számít már az alaptörvény sem, amelynek 26. cikkelye tiltja a népek békés együttélésének megzavarását és az agresszív háború előkészítésére irányuló cselekedeteket. Németországot idáig nem érte fegyveres támadás, de az ukrajnai háborús konfliktusban való szerepvállalása előbb-utóbb háborús féllé teszi. A vörös vonalat már átlépték, és csak az oroszokon múlik, mikor reagálnak erre.

Még a hidegháború idejéből való az az NDK-s sláger, ami az amerikai katonai jelenlét ellen tiltakozott. „Ami, go home!” énekelték a kelet-németek, menj haza jenki, hallgass a jó tanácsra és maradj is otthon, mert a tábornokaid túl sok háborús veszélyt hoznak nekünk.

Nem ártana újra énekelni ezt a nótát.

Rab Irén
történész

Forrás: Magyar Hírlap

Shares
scroll to top