Gyerekkoromban szerettem a galambokat. Édesapám mindig azt mondta, próbáljak meg sót hinteni a farkukra, úgy el fogom tudni kapni őket. De a galambok mindig elrepültek. Az én galambom soha nem pihent meg a kezemen. A kisfiam is szelídíti a galambokat. Hatalmas kiáltásokkal és nevetéssel rohan utánuk. A Margit szigeten reggel korán, amikor még senki sincs kedvére üldözheti őket. És már felismeri képről is, azt mondja “ga”. A varjúnak meg, hogy “va”. De még a gólyának is azt hogy “va” mivel keveri a varjakkal. De olyan okos fiú. Tudom nem kéne engednem, de youtube-ozik. Kikeresi azt a mesét amit szeret. Ő egyedül önállóan. És szerel. És bütyköl, és bedugja a huzalokat a tv-be, laptopba. Igazi férfi. Ő édesanyja minden segítsége. Még a takarításban is segít. Kiveszi a kezemből a seprűt, mintha azt mondaná, “Ne takaríts édesanyám már harmadjára is egy nap, add ide nekem, majd én gagyi ga!” Galamb lelke van, csodaszép kis lelke. Ha ízlik neki egy étel, fogja a kanalat, és odatartja a számhoz. Egyél te is. No meg a maciját is megitatja a cumiból, mert jószívű. Amit szeret, azt megosztja másokkal. Nem én hívtam fel a figyelmét rá, mégis oda adta a kismotort egy kisebb lánykának a játszótéren. Ő már tudja, hogy a lányokra figyelni kell. A kislányokra és nagylányokra egyaránt. A kislányok szívét nem szabad összetörni. Velük csak kedvesen lehet bánni. Hozza az ABCs könyvet, érdeklik a betűk. Most lett két éves, de ő már mutatja képen a tárgyakat amiket mondok. Tegnap eljutottunk az O betűig. Nagyon tetszett neki az óriáskerék. Minden nap új szavakat tanítok neki. Szorgalmas fiú, és hamar megjegyzi. Mostanság két és fél órát altatom, játszunk, mesét olvasunk, mondókákat, amolyan “fáj a kutyámnak a farka, oda csípte ajtóm sarka” fajtát, és élvezi, kacagja, ahogy “annyja” elváltoztatja a hangját és hol a veréb, hol a kutya hangján szólal meg. Hiányzik ha nincs velem. Mikor bölcsiben van olyan érzés mintha a szívem csak félig dobogna. Neki adtam a felét. Nem jöhet olyan szerelem, ami ezt pótolni tudja. Nincs olyan szerelem. Mielőtt megszületett volna én azt képzeltem boldog vagyok. Hát nem. Biztosan tudom, hogy mióta itt van, és éjjel többször bemegyek hozzá hallgatom ahogy szuszog, imádkozom érte, és együtt is szoktunk imádkozni a Jó Istenkéhez, ahogy csapkodja a fejemet szeretetből, ahogy átölel, ahogy simogatja a kezem, ahogy harap kicsi éles fogaival, ahogy a kis pofiját hozzám nyomja, hogy csókot adjak az orcájára, azóta tudom, hogy boldog vagyok. Édesanya vagyok. A legszebb kis galamb édesanyja. Élek.
részlet a Szélben című kötetből