Második állomásához ért Takaró Mihály előadássorozata a Polgárok Házában. Ezúttal a száműzött magyar irodalom egyik legjelesebb képviselőjéről, egy írónőről, Tormay Cecilről szólt az irodalomtörténész.
„Ma reneszánsza van Tormay Cecilnek” – kezdte előadását Takaró Mihály. Az írónő emléktáblája, melyet 1945 után levertek, 2011. április 2-dika óta újra régi helyén (1085 Budapest, Kőfaragó utca 3.) hirdeti méltó emlékét névadójának.
Tormay Cecil 1875. október 8-án harmadik gyermekként született egy birtokos nemesi családban. Édesapjának, Tormay Bélának Nádudvaron voltak birtokai. Az apa államtitkárként, a mezőgazdaságban végzett munkájával alkotott maradandót. Leányát csodagyermekként tartották számon ismerősei, rokonai. Már tizennégy éves korára több nyelven beszélt (olasz, német, francia) s latinul is tanult. Édesapja kérésére a hatóságok engedélyezték, hogy a fiatal lány állami képesítő vizsgát tegyen, ami több napos, több fordulós igen komoly megmérettetés volt.
Tormay Cecil ezután sokat utazgatott Európában, a német s az olasz arisztokrácia köreibe is befogadta. Utazásainak emlékei, benyomásai később megjelentek írásaiban. Egy novelláskötettel jelentkezett be az irodalmi életbe 1899-ben. Rövid, kis lélegzetvételű írásaiban már ekkor tanúbizonyságát adta páratlan atmoszférateremtő képességének.
Emberek a kövek között című regényét 1912-ben adták ki; ezzel kezdődött nemzetközi karrierje. Versengtek érte a kiadók, megjelent műveit szétkapkodták az olvasók. Leghíresebb regénye, a Régi ház 1914-ben jelent meg, melyet igen nagyra értékelt a korabeli kritika. Anatole France – akinek véleményére sokat adott az írónő – szintén méltatta a művet.
Tormay Cecil ekkor még nem politizált, sőt elzárkózott a politika elől. A háború végéig 1918-ig kizárólag a szépség művészete érdekelte. E korszakát a Viaszfigurák című novelláskötettel zárta le.
A háború végén, 1918-ban azonban minden megváltozott, közbe szólt a történelem! Tormay Cecil, aki nem akart más lenni, mint írónő, kilépett zárt, védett közegéből. A szörnyű esemény, gróf Tisza István 1918. október 31-én történt meggyilkolása s az utána bekövetkezett politikai változások, Károlyi Mihály hatalomra kerülése, a politikai elit cinkos semmittevése, a magyar írók hallgatása, egyesek kollaborálása mind-mind arra késztették, kényszerítették Tormay Cecilt, hogy nézzen szembe kora valóságával, s a maga eszközeivel vívja meg harcát.
Naplót kezdett írni – ebből lett a Bujdosókönyv. Tormay felismerte az új hatalom kártékony voltát, leleplezte az árulást. Művében – többek között – Almássy Denise elmondása alapján leírja a Tisza-gyilkosságot, a Károlyi-kormány ténykedését, a Tanácsköztársaság létrejöttének körülményeit. Tevékenysége feltűnt a hatalmon levőknek, akik tervbe vették letartóztatását. A Tanácsköztársaság kikiáltása után 1919. március 22-én halállistára került, de el tudott menekülni Budapestről, vidéken talált menedéket.
A háború, a forradalmak végeztével, a konszolidáció éveiben az írás mellett új feladatot is talált magának. Még 1923-ban bízta meg őt Klebelsberg Kunó kultuszminiszter egy folyóirat létrehozásával. Az új folyóiratban, a Napkeletben (1924), melyet élete végéig Tormay Cecil szerkesztett, egy új magyar kultúra kezdett kibontakozni, amely sorskérdésekkel foglalkozott, keresztény szemlélettel. Írói, szerkesztői munkája mellett az általa létrehozott Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségében is tevékenykedett, amely a folyóiratéhoz hasonló szemlélettel végezte nemzetépítő misszióját.
Tormay Cecil nemzetközi elismertségét jelentette, hogy 1935-ben Madame Curie utóda lehetett a Népszövetség egyik bizottságában. Az igazi – egy író számára különösen becses – elismerés az 1936-os, 1937-es irodalmi Nobel-díjra jelölés volt. A Régi ház című művét tartotta a jelölő bizottság a díjra érdemesnek. Bár egyik alkalommal sem kapta meg a Nobel-díjat, ez érdemeit nem csorbítja. Második jelölésekor, 1937-ben már nagybeteg, s az év április 2-án váratlanul meghal.
Takaró Mihály, aki most is lenyűgözte szavaival, előadásmódjával hallgatóságát, végezetül felhívta a figyelmet a következő előadásra, amelyen Wass Albert munkásságát, életét kívánja bemutatni.