Lipócia

,,Bächer Iván két Újlipótvárosról szóló könyvének fotós társszerzőjeként készítettem ezeket a képeket. Ahogyan Balassi Bálint odaírta verseihez, hogy melyik dallamhoz tartoznak, mindegyik fotó alá odaírhatnám: ad notam Bächer Iván. A képek, inkább szólnak Bächer Iván szövegeiről, mint egyszerűen csak Újlipótvárosról. Most vagy húsz képet mégis kiválasztottam és kiakasztom a falra, mire mennek egyedül. Ha tetszenek így is, akkor azért, ha nem, akkor pedig még jobban azt ajánlom, olvassanak hozzá sok Bächer Iván-szöveget.”  

 

 

– Dacára annak, hogy ő nem itt lakik, hanem Budán, mégis kijelentem: Teknős Miklós Újlipótváros legnagyobb fotósa. Ne gondoljátok, hogy viccelek. Újlipótváros legnagyobb fotósának lenni: rang. Újlipótváros ugyanis egy különös hely – kezdett kollégájának méltatásába a november 13-áig látható kiállítás keddi megnyitóján Bächer Iván ,,az emberi életre alkalmatlanná vált” városrészekkel szembeállítva a falunak is nevezett, emberléptékű helyeket, köztük kitüntetetten: „Lipóciát”.

 

 

– Itt én, a kicsit jöttment, legalább húsz embert ismerek, aki abban a lakásban él ma is, amelyben született. De legalábbis abban az utcában. Innen nem menekült el a nép. Ez egy élhető hely. Itt minden házban vannak boltok. Kicsi boltok. A boltos pedig kinn áll az ajtó előtt, mint a régi világban. És diskurál. Tessék egy Tesco-pénztároslánnyal eldiskurálni. Ez egy emberi világ. Sziget. Zárvány. Mert emberi hely. Itt nem a gyilkosok madarának van emlékműve, hanem azoknak, akik szembeszálltaka gyilkosokkal, az ordas eszmékkel, az ordas emberekkel. Újlipótváros dacol a korral – fogalmazott az író, publicista.

 

 

– Arról, hogy Miklós jó fotós, hogy kisujjában van a szakma, kár beszélni. Ő olyan iskolából jött és olyanban dolgozik ma is, ahol ez a kötelező minimum. De a szemességet már bajos tanulni. (A szemtelenséget inkább lehető.) Megírtam már. Miklós szemes ember. Szeme van meglátni egy táj, egy kerület, egy utca, egy terasz, egy ember lelkét. Ő azért Újlipótváros legnagyobb fotósa, mert az ő képeiből sugárzik legjobban, legszebben, leghívebben Újlipótváros lelke. Egy városé, ahol még lehet élni.Momentán. Még – ajánlotta a fotókat és a szeretett városrészt az érdeklődő közönség figyelmébe Bächer Iván.

 

 

Teknős Miklós Budapesten született 1957-ben. Az érettségi után fényképész szakmunkás iskolát végzett, majd egy évig a Magyar Nemzeti Galériában múzeumi fotográfusként dolgozott. 1979-től 1984-ig a Magyar Mezőgazdaság című hetilap, utána a Népszava, és 1990-től a Népszabadság munkatársa.

 

Szakmai díjai: a Magyar Sajtófotó Pályázaton elnyert rangos díjak mellett, Ember és könyv I. díj (1978), Munkácsi Márton díj (1998), Arc óriásplakát pályázat II. díj (2001), Ringier Az év fotója 2005 II. díj (2006), Pulitzer Emlékdíj (2006), Az év képe Ringier díj (2007), Százféle rendszerváltás különdíj (2009).

 

 

 A Lipócia című kiállítás az Örkény István Könyvesbolt CULTiRiS Galériájában (1137 Budapest, Szent István körút 26. ) hétköznapokon 10-19 óráig, szombaton 10-14 óráig tekinthető meg.