A Nyírbátorhoz közeli Máriapócs különleges helyet tölt be a magyarországi vallási kegyhelyek között.
1991-ben a később szentté avatott II. János Pál is ellátogatott ide, 2005-ben pedig Magyarország Nemzeti Szentélye lett. A települést eredetileg csak Pócsnak hívták, mostani előneve a XVIII. században ragadt rá, az ide irányuló zarándoklatok tulajdonképpeni célpontjáról, a Szűz Mária Kegyképről. Ezt 1670-ban Csigri László helyi bíró készíttette, hálából török rabságból való megszabadulásáért. Alkotója a falu görögkeleti papjának az öccse volt.
A kép azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy 1696-ban könnyezni kezdett. A jelenség két álló héten át tartott. Mivel az 1697-es, a török felett megsemmisítő keresztény győzelemmel végződött zentai csata megnyerését az ikonnak tulajdonították, I. Lipót Bécsbe vitette, ahol nagy becsben tartva ma is őrzik, nem is akárhol, a Stephansdomban . Itt a déli oldalhajó egy XVI. századi márványbaldachinja alatti, szép oltáron kapott helyett. Könnyen felfedezhető, mivel állandóan gyertyák és mécsesek sokasága ég előtte, amelyeket zarándokok helyeztek el és gyújtottak meg.
A község valóságos harcot kezdett féltve őrzött kincse visszaszerzésére, mindhiába. Másolatot azonban többet is készítettek róla, ezek egyike végülis visszakerült Máriapócsra- ezt láthatjuk most is. Érdekesség, hogy miközben a Bécsbe került eredeti kegykép mindörökre megszűnt könnyezni, a faluba visszakerült másolat ezt kétszer is megtette: először 1715-ben, másodszor pedig 1905-ben.
A zarándokhellyé vált régi fatemplom már a XVIII. század elején kicsinek bizonyult, ezért 1731 és 1749 között díszes barokk kegytemplomot építettek helyette. A mai nevén Szent Mihály templomként ismert, monumentális építmény 1948-ban XII. Pius pápától megkapta a Basilica Minor címet. Benne a könnyező 
Mária kép szerényen megbújva található, a hívők tekintetéből azonban, ami mindig ráirányul, könnyen felfedezhető. Mellette nagy üvegvitrinekben különleges tárgyak sokaságát őrzik, így például csodás gyógyulások emlékére itt hagyott mankókat, járáshoz használt eldobott botokat, és számos fogadalmi ajándékot, melyek szintén a hívek hálájáról tanúskodnak. Van itt egy pár bilincs is, ami itt hullott le egy gyilkosságért ártatlanul elítélt férfiről, aki kivégzése előtt Pócson akart imádkozni. Miután így ártatlansága bebizonyosodott, természetesen megmenekült.
Érdekes történet fűződik a templom földrengéstől megrepedt falában fészket vert méhekről is. Ezek egy itteni gyógyulása után a templomnak hirtelenében méhcsaládot ígért férfi méhészetéből származnak. Miután mankóját eldobva gyalog hazafelé bandukolt, útközben meggyőzte magát, hogy a méhekkel a templomban úgysem tudnának mit kezdeni. Otthon aztán meglepődve látta, hogy egy méhcsalád kirepül, és meg sem áll a templomig. Annak repedésébe fészkelődtek be, és utódaik máig ott élnek. 
A kegytemplom mellett Lelkigyakorlatos – és Zarándokház is létesült. A mellette levő üres telekre most épül fel az ún. Családvár, a már megépült Zarándokközpont boltozatos-teraszos homlokzatához csatlakozva. A földszintjén konferenciákat, egyéb rendezvényeket tarthatnak, és kiállításokat is rendezhetnek, az emeleten szálláshelyek lesznek, továbbá itt kap helyet a kápolna is.
Az ország ezen egyik legforgalmasabb búcsújáró-helyén tavasztól-őszig szinte hetenként követik egymást a búcsúk, melyek közül az augusztus 15-i, a Nagyboldogasszony napi a legnagyobb. Aki idejön, azonban nem csak vallási áhítatot élhet át, de festői környezetet is talál testi-lelki felüdüléséhez. Három közeli horgásztó közül is választhat, aki ennek a szenvedélynek hódol.
Külön élmény a tavaly november végén átadott, 23,5 méter magas kilátótorony, a Csodák Tornya, és annak megmászása. Két körbejárható teraszáról gyönyörködhetünk a szelíd, békés, erdőfoltokkal, szántóföldekkel váltakozó szabolcsi táj szívet-lelket megnyugtató látványában.
Írta és fényképezte: Bognár Mária
