Reggeli csúcsforgalom a metrón? Lökdösődés a Combinón? Kilométeres dugók a rakparton? Ilyenkor biztos nem arra gondolunk, hogy lehetne rosszabb is, ezért álljon itt egy-két példa jókedvcsinálónak a fáradt reggelekhez.
Nepálban nemcsak emberek utaznak az autóbuszokon, vagy esetleg kedves kis háziállatok. A szállítóeszközök híján megesik, hogy egy egész juhnyájat felterelnek a buszra. És hogy nekünk már nem jut hely? Hát, az a mi bajunk.
Más helyeken, Dél-Amerikában kissé megértőbbek, ezért a szegény birkák nem az utastérben utaznak, hanem benyomkodják őket a csomagtartóba a hátizsákok közé.
Ázsiában nagy mesterei vannak a helykihasználásnak. Akár öten-hatan is elférnek egy kis motoros riksában, és egy egész ötfős család, anyuka, apuka, és a gyerekek is együtt utaznak egy motoron.
A távolsági buszokon összegyűlt tömeget az árusok is kihasználják. Dél-Amerikában bevett szokás, hogy az árusok felugranak pár megállóra, és itt próbálják értékesíteni a portékáikat. Van is benne ráció, hiszen ráér mindenki, így hosszabb előadást is tarthatnak az árujukról. Majd körbe is adják, mindenki megnézheti, kézbe veheti. Ezután körbejárnak, és vagy a pénzt szedik be, vagy visszakérik a portékát.
A legtöbben pedig azt használják ki, hogy utazás közben mindenki megszomjazik, megéhezik.
A legnagyobb sikere annak az árusnak volt, aki felszállt egy fél disznóval, amit, ott helyben a buszon kezdett el egy bárddal kisebb darabokra aprítani. Majdnem mindenki vásárolt tőle.
Paraguay egy részén nincsen autóút, ezért az áruk fuvarozását a falvak között hajóval oldják meg. Volt olyan pechem, hogy én is ezzel a hajóval utaztam, mert egy útikönyv szerint ez kihagyhatatlan élmény. Én ezt a kifejezést inkább felejthetetlenre cserélném. A hajóban nagyjából ötven fok körül lehetett az átlag hőmérséklet. A száz kilométeres utat három nap alatt tettük meg, két éjszakát töltöttünk egy csepp kabinban a még éjszaka is fullasztó hőségben.
Zuhany, vagy egyéb ilyen luxus szolgáltatás nem volt, csak egy cső, az egyik vécé felett, amiből a folyó forró vízével lelötykölhettük magunkat. Egyébként volt szakács is, aki ugyanezt a folyóvizet használta főzésre is, úgyhogy ezt a kulináris élményt inkább kihagytuk.
A hajó kicsi volt, nem lehetett fel-alá sétálni, mert minden sarkon árukupacokba botlottunk. A padokon emberek kókadoztak. Nagyjából két-három óránként megálltunk, és legalább ugyanennyi ideig tartott a ki- és bepakolás.
Na igen, nem kell messzire utazni a tömegközlekedés kellemetlenségeinek felfedezéséhez, de mindig lehetne rosszabb is. Igen, itthon is nagyon tele van reggelenként a metró, de ki ne hallott volna arról, hogy Japánban azért fizetnek embereket, hogy mindenkit betuszkoljanak az érkező szerelvénybe?
{vsig}verysimple/biciklis{/vsig}