Nagyvonalú terek, maximális funkcionalitás, fiatalos dizájn, csorbítatlan harmónia a természettel. Elegancia, visszafogottság. E szavakkal lehet leginkább körülírni azt a különleges családi házat, amely egy diófa köré épült. Megtörtént mese arról, hogy az inspiráció forrása egy csupasz telken álló öreg fa is lehet…
A mikor a párommal összeköltöztünk, rájöttünk, hogy mindkettőnk lakása túl kicsi ahhoz, hogy együtt éljünk, a bútoraink, könyveink sehogy sem fértek el” – kezd a házépítés történetébe György, a házigazda. „Úgy gondoltuk tehát, eladjuk a két kicsit, és veszünk egy nagyobbat, de a két kis lakás értéke több volt egy nagyobb lakásénál, egy családi házénál viszont jóval kevesebb. Nagy dilemmába kerültünk, végül találtunk egy ikerház-felet, ami nagyon tetszett, és ajánlatot készültünk rá tenni, csakhogy a tulajdonosa elutazott külföldre. A következő hétvégén, kirándulás gyanánt, egy ingatlanos barátunk kihozott bennünket a hegyekbe, emlékszem, mennyire nem volt kedvem hozzá, de ahogy megérkeztünk a faluba, minden olyan szép, minden olyan hangulatos és zöld volt, hogy rögtön éreztem: ez a település lesz az otthonunk! Megnéztünk egy vályogtéglából épült házat, amibe beleszerettünk. Fölhívtuk Földes László építészt, aki egy ismerősünk házát tervezte, hogy mérje föl, érdemes-e megvenni. Ő rögtön kiszúrt egy alapvető szigetelési problémát, így finoman bár, de lebeszélt a vásárlásról. Az ingatlanos nem adta fel, telkeket mutatott, utolsóként a lényeget: amikor megláttuk a panorámát és a nagy diófát, azonnal beindult a kreatív gondolkodás. Feltettük magunknak a kérdést: vajon nem lenne-e jobb, ha vásárlás helyett építkezésbe kezdenénk, és a saját ízlésünkre, igényeinkre formálnánk az otthonunkat. Belevágtunk hát az építkezésbe.”
A cikk folytatása az A Mi Otthonunk magazin áprilisi számában olvasható. Keresse az újságárusoknál!