Mátyás Zsolt színész-rendezőt a budapesti közönség alig ismeri, de annál inkább népszerűbb Erdélyben. Számos produkcióban szerepelt mint színész és mint rendező egyaránt, csak egy néhány szép számú sikere közül:
Rendezőként: Ködszurkáló (magánszám) – Temesvári Csíky Gergely Színház – THEATRON Egyesület – Varázshegy Színházi Műhely, 2001, 2007; D. Sosztakovics: Rayok (kamaraopera) – Partiumi Kersztény Egyetem, Nagyvárad, 2005; Csehov – Kiss Csaba: De mi lett a nővel? – Temesvári Csiky Gergely Színház, 2007; Kerényi Ferenc: A nemzet csalogánya – Temesvári Csiky Gergely Színház, 2008; W. Shakespeare-Florian Chelu Madeva: Vagyok, ami vagyok – I am that I am, r: Mátyás Zsolt Imre, Varázshegy Színházi Műhely, 2010;
Rendezőasszisztens: Csíky – Horváth: Az ellenállhatatlan, r. Bal József, 2000
Koreográfus: Farkas I.: Iglói diákok, rendező: Gáll Annamária, 2001, Nagyvárad; W. Shakespeare: Othello, a velencei mór, r. Kincses Elemér, 2005, Nagyváradi Állami Színház Aristophanes: Madarak, r. Vadas László, 2006, THEATRON Egyesület – Varázshegy Színházi Műhely – Nagyváradi Állami Színház
– Neked nagyon sok iskolád van, hogy fogalmazzunk ilyen egyszerűen. Számot adnál az olvasóinknak arról, hol és miket is végeztél?
– Csak éppen nem látszik, hogy mennyi iskolám van- ugye? (nevet) Elmondjam a középiskolámat is, mert én speciel arra nagyon büszke vagyok. A faipari líceumot végeztem el Marosvásárhelyen, stílbútor és fakereszt képesítéssel. Ez volt az első iskolám. Erre a mai napig büszke vagyok.
– Faragtál már valamit?
– Folyamatosan faragok. Persze, amikor időm engedi.
– Faipariból hogyan kerültél el a színművészetire, aztán rendezőire, most meg menedzsmentet tanulsz, jól tudom?
– Nem tanulom, azt csináltam 11 éven keresztül, úgymond menetből tanultam meg a menedzsmentet.
– Mely egyetemeket végezted el?
– A színművészetinek két szakát végeztem, a színészképző egyetemi fokozatot nyújtó szakát és a rendezőit is.
– Mennyivel másabb az ötéves, mint a hároméves színi?
– Nem ötéves, csak négy éves, de isten igazából a szakmát a színházban fogod megtanulni. Hogy ki mivel jön el az egyetemről, minőségi képzést ha kap valaki, akkor szerencsés….ha a képzés jó, akkor jó, ha nem, akkor annyit ér.
– Mikor is végeztél?
– ’94-ben a színit, 2004-ben a rendezőit, a mesterit.
– Akkor te most színész vagy, vagy rendező? Mert mégis egy főnevet választanunk kell melléd, hogy aztán jelzőkbe tudjuk azt PR-olni.
– A nyakamba akasztanak jelzőket …miközben én csak igyekszem alkotó lenni, aztán, hogy miféle alkotó, az mindig más. Lehetek fafaragó, akárcsak a színpadon is, ha alkotás van, az a lényeg, hogy alkotás legyen! Az már más kérdés, hogy színészként mennyit tud alkotni egy ember, mennyire részese egy alkotásnak, míg egy rendező önállóan hoz létre több alkotóelemből egy önálló munkát. Ebben része van a színésznek is, ő az egyetlen igazi alkotóeleme a színháznak. A többi nélkül meglehetnénk…
– Tehát te színész-rendező vagy, úgy nézed a darabokat valahogy, mint ahogy Shakespeare nézte a színházat, színész szemszögből? Te is ehhez a klasszikus koncepcióhoz ragaszkodsz inkább, az a benyomásom, munkáidat ismerve. Ez pont szembe megy a mai trenddel, ami azt mutatja, hogy a színész lényegtelen, az csak szolgálja ki a trendet.
– Ezt a Shakespeare-es hasonlatot én neked nagyon köszönöm, hogy valaki úgy látja, hogy nyomdokaiba léphetnék. A színész mindenképpen eszköz. Azzal együtt, hogy én színész vagyok, úgy vagyok eszköz a rendező kezében, mint ahogy a Jóisten kezében az ember. Az ember mit csinál? Megtestesíti az isteni szándékot. Én hiszek a transzcendenciában. Mindannyian egy rendnek vagyunk az eszközei.
– Nem erre gondoltam. Ahhoz képest, hogy rendező vagy, nem vagy nyers. Nagyon sok rendező durva, és nem lehet vele szót érteni. Veled ellenben lehet beszélgetni, az az érzésem, jó, hogyha te rendezel egy színészt, mert megtalálod a sarokpontjait és úgy helyre rakod.
– Nem hiszem, hogy ezt a szakmát lehet durván irányítani. Tulajdonéppen a rendezőnek a feladata, az, hogy irányít, nem csak elemez meg kitalál, de ott vannak azok az emberek, akikkel ő megvalósítani akarja a szándékát. Ha velük fakalapács módjára kezd el viselkedni, eszköznek tekinti őket, akkor nem tudja megvalósítani az eredeti szándékot. Hiszen bárki aki alkot, érzékeny. Ennél fogva, ha bárkit bunkó módon kezel, az elég dőreség, felelőtlenség. Nem barmok, még a barommal sem úgy bánik a paraszt, mert azt akarja, hogy a jármát hajtsa.
– Milyen darabokat szeretsz válogatni, rendezni? Miket szeretnél megrendezni Temesváron?
– Az utóbbi három évben nem kerültem olyan helyzetbe, hogy én javasolhassak, de három évvel ezelőtt még elfogadták a javaslataimat. Én osztottam a szerepeket. A Blaha, a Nemzet csalogánya kapcsán kellett kompromisszumot kötnöm csupán, de csak annyit, hogy két plusz szerepet bevegyek, az igazgató kérésére. Elég gyakori a mai trend, hogy az idejövő magyarországi rendezők is csak úgy rábólintanak a szereposztásra, és aztán olyan lesz az eredmény amilyen. Aki elfogadja a szereposztást, annak tudatában kell lennie annak, hogy olyan lesz az előadása amilyen. Nyugodtan aludni akkor lehet, amikor egy rendező valóban azt csinálja, ami az ő szándéka. Ha én osztom rosszul a szerepeket, legalább el tudok magammal számolni, hiszen az én döntésem.
– Nagyágyúkkal is dolgoztál már együtt. Péterfy Lajos Szentgyörgyi István díjas színművésszel például A nemzet csalogányában. „A nemzet csalogányát” láttam, tetszett. Sem a darab, sem a rendezés nem volt átlagos, meglepően több volt mögötte, mint amire számítottam, sokkal több. Már a cím is többet mond, mint amennyit az átlag néző gondol Blaha Lujzáról.
Újabb darabot mutattál be mostanában, a Jack Cole balladáját. Hallhatnánk pár szót erről is?
– Amikor bemutattuk, éppen azt mondhattam „ 22 évembe telt, ez a „projekt.” 1990 decemberében a Látó irodalmi színpadon találkoztam Kovács András Ferenccel, akinek egyik versének felolvasása közben éreztem, egyszerűen megfogott. Szerintem ez a verseskötet KAF számára is amolyan lélekvándorlás, egy léleknek a különböző helyzeteken való átvándorlása éveken keresztül. Ennek a versciklusnak a címe Jack Cole daloskönyve, 40 vagy 44 versből áll összesen. Ebből kreáltam egy olyan sztorit, ami már az én történetem. Azt írtam róla a beharangozóban, hogy Tamási szerint azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne, nos ez az otthon hol van? Én még keresem. Marosvásárhelyi vagyok, ami Székelyföld fővárosa.
– Mik a céljaid ezzel a darabbal? Külföld?
– Innen és túl a magyar sodráson, ahol lehet előadni. Én remélem, előbb vagy utóbb lefordítják angol nyelvre is. Hihetetlenül játékos a nyelvezete. Szerintem ő a legnagyobb kortárs magyar költő. Nagyon jó lenne eljutni külföldre is.
– Egyszemélyes darab? Milyen hosszú?
– 19 versből 2 van megzenésítve, és ehhez be van vágva néhány prózai etűd, ami a kötet végén van, másfél órás előadás, élő zenével.
– Magyarországra viszitek-e?
– Igen, most van egy ilyen próbálkozás, hogy kivigyük
– Távolabbi tervek és célok?
– Bármire kapható vagyok: minél többet játszani, alkotni, most éppen halált játszom a színpadon. Hogy miért pont én? Nem tudom, de kell egy halál is a színpadra.