Kunkovács László neves fotóművész, néprajzkutató képeiből nyílt kiállítás a fenti címmel a Forrás Galériában. Az idei év első tárlatán megismerkedhetünk a magyarországi pásztoremberek életével és tevékenységével, valamint a hagyományos halászatot űzők világával. Megjelennek e két ősi foglalkozás művelőinek portréi, eszközei, a tevékenységük keretéül szolgáló környezet, a tanyák, ahol élnek, sajátos melléképületeikkel.
Herman Ottó, a nagy természetbarát ősfoglalkozásnak nevezte a pásztorkodást és a halászatot. A kiállított fotókon a kinnháló gulyás, a magányában is önérzetet, lelki tartást mutató juhász, a szótlan halász mind a természetközeli világnak a képviselői, a maguk ma már kuriózumszámba menő eszközeikkel (juhászkampó, nyomóháló, tapogató), melyek azonban egyúttal használóik, alkalmazóik igen nagy szakértelméről, természetismeretéről is tanúskodnak. Ezek az emberek nem szennyezik, nem rabolják ki környezetüket, hiszen az mindennapi létezésük kerete, alapja is egyben. Nem csak egyfajta nosztalgiának lehetnek alanyai, de valamiféle mintául is szolgálhatnak, amihez talán egykor valamilyen formában visszanyúlhatunk.
Kunkovács László Endrődön (ma Gyomaendrőd) született 1942-ben, és tanítóképzőt végzett. Első munkahelye Csárdaszállás tanyavilága, az ottani tanyasi iskola volt. Újságírói oklevelet is szerzett, és sokáig az MTI fotósa volt. A 80-as évektől már szellemi szabadfoglalkozású, aki hátizsákját hátára véve járta – szó szerint – a világot. Jóllehet a világ közepének az Alföldet tartja, távoli térségeket is célba vett, így eljutott Szibériába és Belső-Ázsiába is, a szomszédos országokról, a Balkánról nem is beszélve. Munkáját, felfedezéseit néprajzi, szociográfiai, kultúrtörténeti írások százaiban tette közzé. 2000-től több könyve is megjelent, idénre várható Pásztoremberek monográfiája.
Számos kitüntetésben részesült, legutóbbi a Magyar Érdemrend tisztikeresztje, ezt 2012-ben kapta. Tagja a magyar Művészeti Akadémiának.
A kiállítás február 22-ig látogatható.
Kép és szöveg: Bognár Mária