„Portugália kritikán aluli teljesítménnyel kiejtette Magyarországot az Eb-ről” – írják az egyik legnépszerűbb internetes újság honlapján. „Anglia borsot tört a magyarok orra alá, továbbjuttatta Szlovéniát” – olvashatjuk ugyanezen a hírportálon. Nem, kedves újságírók, nem Anglia és Portugália ejtette ki a magyarokat, hanem a csapatunk teljesítménye nem volt elegendő a továbbjutáshoz. A megszerzett három pontunk és a mínusz hármas gólarányunk nem volt elegendő a legjobb 16 csapat közé kerüléshez. Persze, az Európa-bajnokság lebonyolítási rendszere is hibás.
A felduzzasztott létszámú kontinensbajnokságon az esélyes csapatok számára a csoportmérkőzések a szükséges rosszat jelentik. Számukra – ahogyan sok nézők számára is – az EB a legjobb 16 csapat egyenes kieséses mérkőzéseivel kezdődik. A kiemelkedő képességű labdarúgók az egész szezon terhelése miatt – nemzeti bajnoki mérkőzések és a nemzetközi kupamérkőzések nagy fizikai és idegi megterhelést eredményező csatái után – a legjobb csapatok csak a legszükségesebb mérkőzésekre állnak ki a legjobb összeállításban. Amint lehetséges, pihentetik a kulcsjátékosaikat, és a B csapatukkal állnak ki. Ezt tették a franciák, a spanyolok, az angolok, sőt a portugálok is. Ez rendszerhiba a lebonyolításban, a bevételek növelése és a sportszakmai meggondolások ellentétben állnak egymással. A nagycsapatok számára már érdektelen, utolsó csoportfordulóban a nagyok B csapata ellen a kevéssé esélyes válogatottak váratlan sikereket érhetnek el. Így jutott tovább Szlovénia és Grúzia is.
Kicsit nézzünk magunkba, és ne csak a külső körülményeket okoljuk! Még mindig felemlegetjük a német meccsen ellenünk megítélt, véleményes tizenegyest. Ugyanakkor már könnyen kieshet az emlékezetünkből, hogy ellenünk is ítélhettek volna büntetőt a skótok elleni mérkőzésen.
Válogatottunk nem játszott jól az Európa-bajnokságon, az első két ellenfelünk jobb volt nálunk. A skót csapat közel hasonló szinten focizott, mint a mieink, de mi jobban akartuk a győzelmet. Újra bizonyította csapatunk az elszántságát.
Talán nem kellett volna ennyire erős, rózsaszín képet festenünk az esélyekről. El kellene gondolkozni arról, hogy milyen mértékben szabad teret engedni az optimizmusunknak, és szabad-e ábrándjainkból légvárat építenünk.
Remélem, hogy a kiesés utáni időszakban a reális értékelés és nem a bűnbakkeresés uralja majd a közbeszédet.
A magyar válogatott a mi csapatunk, szeretetre méltóak, büszkék lehetünk a teljesítményükre, függetlenül attól, hogy most mérsékeltebben szerepeltek a kontinensviadalon..
Jády György