Close

Politikai körkép avagy a jogállamiság története

Feszítő téma manapság az unos untalan ismételt “jogállamiság” illetve annak hiánya Magyarországon. Ezért egy egyszerű körkép felrajzolására vállalkoztunk, ami visszanyúl a gyökerekhez annak okán, hogy megérthessük, miért fontos  a jogállam, mi a történelmi háttere, valamint hogyan lehet egyre inkább törekedni a tökéletes jogállamra. Az már más kérdés, megvan-e a politikai elitben jelenleg ez a szándék, vagy sem, ezt nem mi vagyunk hivatottak megítélni.

A iurisdictio (igazságszolgáltatás) már a Római törvénykezést is meghatározta, s mint ismeretes, az ókori római királyság két szakasza (Kr.e 753-510 illetve Kr.e 753-616 ) közöttre tehető. Ebből számunkra az etruszk királyság ideje a meghatározó (Kr e. 620-509). A tulliusi reformok, mely a hadsereget egyúttal politikai erőként is elismerte, a classis által alkotott népgyűlést is életre hívta (comitia centuriata) a törvénykezés alapjává tette. “A timokratikus elvnek megfelelően a több terhet viselők, több politikai jogot élveztek.” (Benedek Ferenc, Pókecz Kovács Attila, Római magánjog., 21 o.)

A köztársasági államforma létrejötte azzal kezdődött, hogy visszahelyezték jogaiba a népgyűlést es a szenátust, az önkényuralom visszatértét pedig úgy igyekeztek kiküszöbölni, hogy az élethosszig tartó uralmú világi hatalmat, az imperiumot, a soraikból kikerülő két magistratusra bízták, akiket eleinte praetoroknak (elöljáróknak) aztan consuloknak neveztek. Az annuitas és a kollegialitás elve szerint végezve feladatukat, a magistratusok hatalmi ideje egy évben lett megállapítva, és az imperiumot osztatlanul birtokolták, azaz “mindegyiküket megillette a főhatalom egésze, nem kellett tehát a konkrét ügyekben együttesen fellépniük, de bármelyikük intézkedése ellen a hivatal társnak tiltakozási joga (ius intercedendi v. intercessionis) volt.

Ebben a formában a politikai  hierarchia alján voltak a quaestorok (30 évesen lehetett valaki), aztan aedilis vagy tribunus plebis (37 évesen), praetor (40 évesen) és consul (43 évesen). Censor es dictator csak “konzulviselt lehetett” (Benedek, Pókecz id. 24.)

A jogállamiság elve az Európai Unióban

Bokros Attila adjunktus összegzi a jogállamiság fogalmát napjainkban a következőképpen:

(A jogállamiság fogalma és a jogállamiság értékét védő eljárások az Európai Unió jogában)

Az Európai Unió sajátos, nemzetközi jogalanyisággal rendelkező entitás, mely az Európai Unióról szóló Szerződés (a továbbiakban: EUSZ) 2. cikke értelmében többek között a jogállamiság és a demokrácia elveire épül 2 . Ezek az elvek a közös tagállami alkotmányos hagyományokra tekintettel valamennyi tagállam alkotmányos rendszerének is alapját képezik, bár annak tartalmában eltérések tapasztalhatók 3 . Mint részben értékközösség, biztosításuk és védelmük az Európai Unió egyik fő érdeke és kötelezettsége. Továbbá a jogállamiság és demokrácia elvei szerint szervezett politikai berendezkedés valamennyi tagállam Szerződésekből eredő kötelezettsége. „Ugyanakkor az egyes tagállamokban nemrégiben lezajlott események 4 rávilágítottak arra, hogy a jogállamiság elvének figyelmen kívül hagyása, illetve ennek következtében az olyan elveknek a figyelmen kívül hagyása, melyek védelmére éppen a jogállamiság elve hivatott, valódi problémává vált.

„Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.” 3(  LÁNCOS (2014): 2. 4 Ld. pl. C-286/12. sz. Bizottság kontra Magyarország, C-518/07. sz. Bizottság kontra Németország, C614/10. sz. Bizottság kontra Ausztria.) 5 

A jogállamiság értékének sérelme olyan rendszerszintű problémákhoz vezet, amelyek a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségét veszélyeztetik 6 . Mivel a 7. cikk szerinti eljárás gyors reakcióra képtelen, a kötelezettségszegési eljárás pedig többlet feltételeket tartalmaz a puszta jogállamiság értékének veszélyeztetésén túl és csupán „pontszerű” válasz adására képes egyes konkrét ügyekben, a Bizottság 2014. évi javaslata a rendszerszintű fenyegetések kialakulásának megakadályozására hivatott, gyors választ adni képes mechanizmust tartalmaz. Ezt a preventív szemléletet vallotta a korábbi és vallja a jelenlegi Bizottság is. Erre az Európai Bizottság elnökének, Frans Timmermansnak Elnökök Értekezlete 2014. október 7-i meghallgatásán elhangzott beszéde is megfelelő példaként szolgál: „Elsődleges feladatomnak tekintem, hogy a jogállamiság értékét veszélyeztető rendszerszintű fenyegetéseket megelőzzük. Őszintén hiszem, hogy a megelőzés jobb, mint a javítás. Az érintett tagállammal való gyors párbeszéd kezdeményezése pedig önmagában segítségünkre lehet ilyen problémás helyzetek megoldásában.”

Preventív magatartás versus uniós lehetőségekből való kizárás

Az EU preventív magatartása a jogsértésekkel szemben mindazonáltal nem példaertekű. Jól lehet hangzatos szavakkal illetnek mindennemű jogsértést a tagállamokban, legfőképp a szólásszabadságot Magyarországon, azonban visszás ugyanez a magatartás mikor például a törökök jogairól van szó  Németországban. A török bevándorlók már a kilencvenes években ellepték Németországot, s olyannyira jogállammá akart válni az ország annyira bizonyítani akarta az egyenlő jogokat, hogy mára már oda jutott hogy iszlám mecsetekből többet építenek, mint keresztény templomokat, vagy éppen becsületgyilkosságok borzolják a kedélyeket, ahogy arról tavaly júliusban is beszámoltunk. Mindeközben a német nem fogadja el a  török kisebbségit, az akkor is csak kisebbségi marad, vagy a többi bevándorlót, még akkor sem ha fehér bőrű, vagy történetesen erdélyi szász, s óvodáskorban már ráerőszakolja az állam nyelvét, s ha a gyerek nem beszéli azt tökéletesen, az óvónéni megrójja. Konkrét esetek ezek, konkrétan érezhető a német magatartásban annak bizonyítani akarása, hogy ők kiválóan betartják az EU által előírt jogállam törvényeit, miközben magatartásban semmilyen mértékben nem mutatnak ezirányú fejlődést.

És itt jönnek a kellemetlen kérdések, hogy is állunk akkor azzal, hogy bár van mindennemű sajtóorgánum Magyarországon, sőt a regnáló hatalom ellenlábasai kezében van a kultúra, az egyetemi élet irányítása, a család fogalma sem szent már ebben az országban…mindennek ellenére  a liberális Európai Unió nem tartja hazánkat jogállamnak, a szólásszabadságtól megfosztottaknak tekint bennünket, s alig várja, hogy újabb és újabb szankciókat szabjon…Mi kellene ahhoz, hogy megszülessen az ideális jogállam, bármely EUs tagállamban? 

Sajnos ezen az EU nem gondolkodik. Nem gondolkodik csak büntet, s mi már azt se tudjuk olykor miert is. 

Shares
scroll to top