filmkritika
Ma este a TV2 leadta reklám nélkül Kálomista Gábor Elxúrtuk cimű filmjét. Ez inspirált az alábbi kritika megírására.
Elkúrták. Nem kicsit, nagyon. 40 perc, az első, nézhetetlen: tehetségtelenség, unalmas szövegek, történet, hiányos emóciók és ráadásul felháborító dilettantizmus. Ez az első benyomás Kálomista Gábor filmjéről.
Nem lehet érteni, képtelenség megérteni, hogyan és milyen politikai okból nyomják le a nézők torkán ezt az unalmas maszlagot, azok torkán, akik eszmékért mentek az utcára, és szabadságjogokért. Gyurcsány meg sem jelenik, mert nyilván nem szempont megmutatni ki is az, milyen is az, akit gyűlölt már a nép, mert nem bírta azt a börtön államot amit épített, nem birta a zaklatásokat, a munkanélküliséget, a nyomort, a munkahelyekről való kitaszitottságot. Ha valaki hangot adott nem gyurcsányista véleményének. Mindezt nyomokban sem tartalmazza a film. Miért ezt a sekélyes szerelmes történetet kellett ráírni az akkori eseményekre? Ez a történet kit érdekel egyáltalán?
“If I prove honey mouthed, let my tongue blister.”-shakespeare-i káromkodás ötlik agyamba, ha elhallgatom az igazságot, és “hazug talpnyaló leszek, meg is érdemlem, ha kiütések jelennek meg a nyelvemen.”
A további részletek is csakúgy unalmasak, bár törekszenek a háttér akciók eseményszálak felgörgetésére, de véznák ezek a törekvések, vérszegények. Hiába is akarom megérteni, mit akar kihozni ebből az egész katyvaszból a rendezés, csak érthetetlen, ködös, és nem látok ok-okozati összefüggést. Ki kell mondani, erdélyi vagy inkább székely szemmel, ez kérem, egy nagy fos. Nem lehet szebben körbeírni, mert minek is.
Az emberek egy hittel teli, utcai harcok képkockáit akarták látni, reményt, hitet jövőt, felemelkedést, ezt kapták, ezt a semmit. Mintha filmet csináltak volna március 15-éről, 1848-ban Petőfi nélkül. Toroczkai meg se jelenik benne. Ezért igazán kár volt filmet rendezni, ha már állítólag jobboldali kezekből származik e munka, minek is kell aláásni a jobboldali eszméket? És miért pont ezt a szereplőgárdát választották, igazán kérem, felettébb gyenge. Szép képek a liftekről, Tabánról, Lánchídról, jó vágások, de ettől még nem lesz jó a film.
Endre cigis monológja a budai villa kertjében az első amelynek van valami mondanivalója. Gyurcsány mint cigigyár reformer, igazan passzoló kép, mivel ő önmagát többször is reformernek nevezte. Saját körzetének embere ez az Endre aki Réka főnöke a filmben, és a szondázásokat végzik, közvélemény kutató, valamint egyetemi tanár. Réka színlelt szenvedései annyira laposra sikerültek, hogy szinte kínlódva nézzük a filmet. Valahogy nem tudja meghatni az embert, hogy kiteszik az állásából.
Nem lehet érteni, nem ezt vártuk, egy jobboldali kormány által pénzelt produkciótól némi realitás érzéket, némi szenvedélyt, hitet, s nemzeti akaratot akartunk látni. Ez nem sikerült. Ahogy a film címe is mutatja, Gyurcsány kedvenc mondatából kiragadva: elkúrták.