Squid game (Nyerd meg az életed) 1. évad – sorozat ajánló
Szerző: Bozóky Balázs
Micsoda szimbolika. Rózsaszín szalaggal átkötött koporsók. Vezér, katonák, dolgozók. Négyzet, háromszög, kör. Egy titkos társaság, a kiválasztottak abszurd játszótere szemben az adósságcsapdákban vergődő tömeggel. Fájdalmas társadalomkritika. Alaposan kidolgozott karakterek. Jók, rosszak csoportja. Az autoriter és demokratikus döntések ambivalenciája ketyegő óra árnyában. Kék Duna keringő. Elképesztő látvány. David Lynch világának kommersz ábrázolása nyomokban, tömegesítve, megforgatva a Hunger games (Éhezők viadala) és a Battle Royale fáradt emlékében. A vezér alakja és barlangja áll talán legközelebb hozzá. Az ékszerekkel kivert nyuszifej a kirakati bábun és az egyedi kivitelezésű játékbaba zenekar állvány, amelyből egyúttal el is lehet menekülni a szigetről, mind kommersz utánzatai az ismert képi világnak. Blue velvet és Mulholland drive cukormázzal leöntve.
Egy percet nem pihenhet a néző. Nincs lötyögés. “A legtöbb játékban a férfiak az ügyesebbek” – mondja az okos. De kiderül, mégse. A nők szebben és racionálisabban játszanak. Az okosból aljas lesz. Az aljasból ravasz. Beszél, aki keres, hallgat, aki, talál. Játékok a játékban. Millió mini-dráma. A csapat ereje, az ész, a bölcsesség, a tervezés, az összetartás és a munkamegosztás, az állati ösztönök megrázó katarzisa és viadala.
Nincs karakterfejlődés. Mindenki ugyanabban a pillanatba beleragadva mutatja poklának tüzét. Mind a játszók, mind az alkotók. A vallásosság realizálása majd kifigurázása több utalással megjelenik: a legerősebben mikor a jók csapata lefelé liftezik a kötélhúzás után és az imádkozó játékos álszent karaktere megkérdőjelezhetetlenül hiteltelenné válik. A játék végén is kapunk egy ateista nyakast, amikor a nyertest kidobják a limuzinból – Isten dícséretét hirdető elmeháborodott emberrel találkozik először a külvilágból. A hit és a vallás degradálása. A rendezés sokat markol, keveset fog. Indokolatlanul elhúzódó vécézések, feledésbe merülő nyomozó szál, szeleburdi dialógok, felesleges, öncélú, hatásvadász vágások, elnéző igénytelenség, ismétlődő dilemmák, egy rakat pénz haszontalanul beleöntve a látványba.
A 6. epizód magaslata után válik lapossá a történet. Nincs kétségem afelől, hogy be ne fejezzem az első évadot ami egyre inkább kiszámítható és talán ezért is csalódás a vége. Az ateista lúzer nyertes befesti haját, nem nyer semmit, mert a szeretet és az igazán fontos dolgokat pénzért nem adják. Megette őt a disznófejbe szórt pénz, amit gondosan kigondolt szabadkőműves szimbólumok tárházával felszerelt kellékek közt szolgál fel a rendező. A zene kiemelkedően jól sikerült, most egy darabig még egy fül-orr gégész sem tudja majd kikaparni a fülbeszámó Strauss keringőt a fülemből. Az aláfestő melódiák is piszkosul jól sikerültek. Folytatás borítékolhatóan lesz. A Netflix egyik legsikeresebb saját gyártású sorozata páratlan érdeklődéssel számol. Összességében az első évad elgondolkodtatott és szórakoztatott.
Talán azért volt annyira izgalmas végignézni, mert általa nagyobb áttekintést kaptam arról, mit fal a világ tömegkultúrája, mik a trendek, milyen irányba “fejlődik” a tömeg-lélek. Végső konklúzióm mégiscsak az, hogy ez egy nagyon agresszív, gondosan kitervelt vallás-ellenes propaganda anyag, ami két vágás közt ülteti bele az új világrend doktrináit a nézők fejébe. A hit pontosan ott kezdődik, ahol a gondolkodás megszűnik (Søren Kirkegård).
(2021. 12.12.)