Close

Izland utazása a Föld belsejébe

A Krafla vulkán türkizkék krátertavával, füstfelhőivel és kénes gázbuborékaival Izland egyik leglenyűgözőbb természeti csodája. Itt, az ország északkeleti részén egy nemzetközi kutatócsoport arra készül, hogy fúrást végezzen a vulkán szívébe: egy Jules Verne regényét idéző projekt keretében két kilométer mélyen a Föld belsejébe akarnak fúrni, hogy megépítsék a világ első földalatti magma-megfigyelőközpontját.

A Krafla Magma Testbed (KMT) csapata azt reméli, hogy fúrást végezhet a vulkán magmakamrájába. A felszín alatt lévő olvadt kőzet tulajdonságait ugyanis – ellentétben a kiömlő lávával – még mindig rejtélyek övezik.
Paolo Papale, az Olasz Nemzeti Geofizikai és Vulkanológiai Intézet vulkanológusa szerint a KMT lesz a világ első magma-obszervatóriuma. “Soha nem figyeltünk meg földalatti magmát, eltekintve a fúrások közbeni véletlenektől Hawaii és Kenya vulkánjaiban, valamint a Kraflánál 2009-ben” – magyarázta Papale.
A tudósok remélik, hogy a projekt előrelépést tesz az alapkutatás és az úgynevezett szuperforró kőzetekből származó geotermikus energia, valamint a vulkánkitörések előrejelzésében. Ahhoz, hogy felkészüljünk egy kitörésre, “döntő fontosságú, hogy tudjuk, hol van a magma” – hangsúlyozta Papale. “E tudás nélkül szinte vakok vagyunk.”
Sok tudományos áttöréshez hasonlóan a magma-obszervatórium is egy váratlan felfedezés eredménye. A Krafla geotermikus erőmű bővítése során a mérnökök véletlenül 900 Celsius fokos forró magma buborékra bukkantak, miközben 2,1 kilométeres mélységben lyukat fúrtak. A fúrólyukból füst szállt ki, ugyanakkor a láva kilenc métert emelkedett és megrongálta a fúróberendezést. De senki sem sérült meg, és nem volt kitörés.
A vulkanológusok megállapították, hogy egy körülbelül 500 millió köbméter térfogatú magmakamra hatótávolságán belül vannak, és meglepődve tapasztalták, hogy ilyen kis mélységben magmát találnak. Erre csak 4,5 kilométeres fúrási mélységtől számítottak.
A kutatások szerint a magma hasonló tulajdonságokkal rendelkezett, mint egy 1724-es kitörésé, így legalább 300 évesre tehető a kora. “Ez a felfedezés hatalmas áttörést hozhat számos dolog megértésében a kontinensek kialakulásától kezdve a vulkánok és a geotermikus rendszerek dinamikájáig” – mondta Papale.
A véletlen találat az üzemeltető, az állami tulajdonú Landsvirkjun áramszolgáltató számára is szerencsét hozott. A folyékony magmához ilyen közel, a kőzet extrém hőmérsékletet ér el, így a folyadékok “szuperkritikusak”, azaz a folyékony és a gáz halmazállapot közötti állapotba kerülnek. Az ott termelt energia ötször-tízszer erősebb, mint egy hagyományos fúrólyukban.
Két szuperkritikus folyadékkal működő kút elegendő lenne az erőmű 60 megawattos teljesítményének előállításához, amihez jelenleg 18 kútra van szükség. A Landsvirkjun most azt reméli, hogy a KMT-projekt segítségével mélyebbre tud fúrni és hasznosítani tudja ezt az új energiát.
De az ilyen extrém környezetben végzett fúrás technikailag megerőltető: a készüléknek ellenállnia kell a szuperforró gőz okozta korróziónak. John Eichelberger, a Fairbanksi Alaszkai Egyetem geofizikusa azonban alacsonynak tartja a vulkánkitörés kockázatát: “Összességében három különböző helyen (a világon) egy tucat fúrás találkozott magmával, és semmi rossz nem történt.”

nau.ch

(Nyitókép: északi fény Izlandon (illusztráció). Fotó: DPA)

Shares
scroll to top