A Szépművészeti volt a kedvenc múzeumom. Mindig volt, ami érdekelt, Monet, Dürer, bár Dürert Nürnbergben is láttam, és még sorolhatnánk a kiállításokat, amelyeknek helyet adott.Történetéről vajmi keveset tudnak, pedig már 1906-ban megnyitotta kapuit, az 1896. évi millenniumi törvény határozata szerint; és nemrégi 2018-as restaurálását követően ezzel párhuzamosan az állandó kiállítások is megújultak: az 1800 előtti magyar művészet – amelyet 1957 után két lépcsőben különválasztottak az egyetemes művészettörténet emlékeitől és a Magyar Nemzeti Galériába helyeztek – hosszú idő után ismét itt kapott helyet. Jelenlegi megtekinthető tárlatok: az Ókori Egyiptomi műtárgyak, Klasszikus Ókor, Európai Művészet (1250-1600), Európai Szobrászat (1350-1800), Magyarországi Művészet (1600-1800) és a Reneszánsz és Román csarnok.
A harmadik emeleten kezdtük, a 13. századi németalföldi festészettel, melynek sem színvilága sem mondanivalója nem állt közel hozzám. Élmény volt rábukkani a híres Rákóczi festményre, mely egy kisteremben külön került kiállításra. Egy szinttel lejjebb a barokk festészet korából találni alkotásokat, és meglepô, hogy egy barokk angyal szárnyai alá állhattunk. Rodin Csókja jut eszünkbe, pedig e szobornak más jellege van, színvilága fehér és arany, és jóval nagyobb, szárnyaival betölti a terem sarkát. Később El Greco Bûnbánó Magdolnája ugyanúgy megelevenedett, mint a szárnyas, festett oltár szerû alkotás, vagy Ádám és Éva.
Az alkotások háttere is jelentős lehet, amikor valaki eldönti melyik kiállítást válassza.
“tudd viselni a keresztedet és higgy. Én hiszek és már nem fáj úgy. És ha a hivatásomra gondolok, már nem félek az élettől.” Nyina monológja applikálható e kép mondanivalójára: Mária Magdolna, akit mindenki kurtizánnak hitt, lemondva önmagáról megalkudott az ördöggel, hogy aztán Jézus lábát megmossa könnyeivel és új hitet, új életet kapjon hit által. Csehov sirálya szintén tört szívű lélek aki Kosztyával beszéli meg élete traumáját hiszen számára maga a lét trauma, a totális megsemmisülés. A benne létben soha nem lehet a Heidegger-i dasein nélküliség az ő hazája, az ontológia legalján szenvedi el mindennapjait, kérdések nélkül színésznőnek gondolván magát. Mária Magdaléna színészete azért szívfacsaró, mert Krisztus az egyetlen aki felismeri benne az esendő nőben a tisztaságot és a lelki nagyságot, mert micsoda erő kell ahhoz, hogy azok elôtt, akik őt elítélik, szinte megkövezik, Jézus elé merjen járulni, Isten fia elé!
A lelki nagyság szimbolikáját El Greco vissza tudja adni, hatalmas mély barna sírós szemek, szőkésbarna hosszú haj, mely szinte flörtöl a vásznon minden férfival, mellére teszi jobb kezét mint aki meghatódik vagy nem hiszi el hogy a csoda vele is megtörténhet, és isteni kegyelemben részesül. Ki tudja hány férfi ölelte már, hányan bontották le fűzőjét erényének, s kebleit hányan simogatták, de mikor Jézus ránéz tudja, hogy a lelkét senki másnak nem adta még oda soha. Jézust nem ábrázolja a festmény, helyette az égi fényt világos színhatásokkal, mely egyértelműen a mennyország a bűnbánat és ima hatására az isteni fény szétáradását hivatott jelezni. A lélek él, s bár porlad a koponya másik keze alatt, a halandóságban lehetett ő az ördög asszonya, de az égiek szemében valószínűleg ugyanolyan angyal, mint a többi.
A szikla a háta mögött sokatmondó, ábrázolásnak kitűnő, kemény a hite mint a szikla, s bár palástja, mely szintén égi szimbolika, kék színű, bomlik le vállairól, a hit az egyetlen, ami megtartja: így nyer bűnbocsánatot. A könyv a koponya alatt valószínűleg a Biblia, egy olyan kurtizán ő, aki a Bibliát forgatja, akinek testéért fizethetnek, de lelkéért soha. A mű elkészülte 1576-78 – ra tehető. El Greco ikonfestészetére a bizánci stílus jellemző, ám sokat tanult Tizianótól mind színkezelésben, mind a testek mozgásának kifejezésében. Eredeti nevén Theotokopulosz 1570-ben érkezett Rómába a vonzó manierizmus központjába. Ez az alkotás is ott készült.
Nem tettünk még említést a földszinten lévő kisteremben a Vadászati kiállításról, ahol karcokon elevenednek meg a vadászati élmények. Érdemes elmenni a Szépművészetibe még ha nincs is időszaki nagy kiállítás, még így is tud újat adni.