Az Országgyűlés 2014 decemberében március 16-át a magyar zászló és címer napjává minősítette. Az időzítés nem véletlen, hiszen ugyanezen a napon fogadták el azt a törvénycikket, mely kimondja: nyilvános ünnepek alkalmával az összes közintézmény és magyar hajó esetében kötelező a nemzeti lobogónak és az ország címerének használata.
Bár napjainkban már egyre kevesebb család helyezi ki az 1848-as forradalom évfordulóján a magyar trikolórt, Papp János, az egyik legnagyobb múltú magyar zászlóüzem ügyvezető tulajdonosa arról beszélt, hogy vannak olyan települések, ahol az önkormányzat ingyen vagy nyomott áron biztosítja azt a lakosság számára 2014 decemberében határozott úgy az Országgyűlés, hogy március 16-át a magyar zászló és címer napjává nyilvánítja. Az indoklásban kifejtették, hogy a magyar nemzet összetartozását, a magyar nemzeti függetlenséget kifejező piros-fehér-zöld színű zászló, valamint az Alaptörvényben meghatározott címer a nemzeti kulturális örökség része, tiszteletük az intézmények, a szervezetek és a magyar nemzet polgárainak közös felelőssége.
Papp János, a Poliform ügyvezető tulajdonosa elmondta, hogy nem véletlenül esett az Országgyűlés választása március 16-ra, hiszen ilyenkor az előző napi állami ünnephez kapcsolódó törvényi kötelezettségeknek köszönhetően országszerte zászlóárban úsznak a közterületek és a hivatali intézmények egyaránt.
A zászlótörvény előírja, hogy minden önkormányzati hivatal és azok intézményei előtt nyolcméteres zászlórúdon kötelező egész évben egy 100×200 centiméteres trikolórnak lobognia. Ezeket szükség szerint, de legalább háromhavonta tisztítani kell, hiszen a szmog és az egyéb légszennyező anyagok rendkívül rossz hatással vannak a színezetükre és az állapotukra.
Fontos továbbá, hogy ezeket a nemzeti zászlókat legalább évente – az állapotuktól függetlenül – kötelező cserélni, ezért a település jegyzője a felelős.
Papp János elmondta, hogy a három legnagyobb nemzeti ünnepen: március 15-én, augusztus 20-án és október 23-án a közterületeket és a forgalmasabb utakat fel kell díszíteni, a villanyoszlopokra kültéri lobogókat kell kitenni.
„A legtöbb településen ilyenkor a főutakat felzászlózzák. Attól függően, hogy az ünnep milyen napra esik, 2-3 nappal előtte szokták kihelyezni a lobogókat, és 2-3 nappal utána szedik le azokat. Mindez azért is nagyon fontos, mert a magyar nemzet több mint ezeréves történelme és az azt szimbolizáló zászló nemcsak külföldön dobogtatja meg a honfitársaink szívét, hanem itthon, akár a saját utcájukban is” – magyarázta a zászlószakértő.
Az egyik legnagyobb múltú magyar zászlóüzem ügyvezető tulajdonosa kifejtette, hogy 25-30 évvel ezelőtt szinte minden második család kihelyezte a magyar zászlót a nemzeti ünnepen a házára, a kapujára, még ha az a legkisebb méretű, legszerényebb áron beszerezhető lobogó is volt.
„Az utóbbi időszakban ez eltűnt, a rohanó világban már a legnagyobb ünnepeinken sem mutatjuk ki oly módon a nemzet iránt érzett tiszteletünket, ahogy az egyébként megérdemelné” – értékelt Papp János.
Hozzátette, hogy szerencsére a mai napig akadnak olyan települések, ahol sok száz, akár sok ezer kisebb méretű zászlót rendelnek a lakosság részére, ők pedig ingyen vagy jelképes összegért vihetnek haza azok közül ingatlanuk feldíszítésére, esetenként tartóval, nyéllel és csúcsdísszel együtt. Ennek az a nagy előnye, hogy a legtöbben az ünnep után sem szedik le a zászlót, mert jó érzéssel tölti el a tulajdonosokat a látvány.
„Ezek a települések tényleg pompáznak, és nemcsak a központban, hanem sokszor a mellékutcákban is, hiszen ott is ugyanolyan értékű emberek élnek. Egy-egy idős néni vagy bácsi a napok zömében csak a szomszéddal megy ki beszélgetni a kerítésen kívül, de így ő is át tudja érezni ezt a magasztos hangulatot” – mondta a zászlószakértő, megjegyezve, hogy a koronavírus-járvány idején hatványozott jelentőséggel bír egy-egy ilyen önkormányzati akció, hiszen mindenki nehéz időszakon megy keresztül.
Fotók: Ambrus Marcsi Foter.com