Azoknak, akik nem értik
Franciaország képzeletbeli végnapjait tárja fel az olvasó előtt Laurent Obertone. A könyv szerkesztésében és témaválasztásában roppantul emlékeztet Matthieu Kassowitz 1995-ös filmjére (A gyűlölet). A történet lineárisan meséli el egy polgárháború kirobbanását Franciaországban 3 nap leforgása alatt valamikor a közeljövőben. A könyvben is egy rendőrök okozta incidens vált ki visszafordíthatatlan eseményeket mint a filmben. Némely ismerős karakter is feltűnik a filmből. A fejezetek óránként, percenként mutatják meg az eseményeket ugrándozva a párizsi helyszínek közt. Lelki szemeim előtt kattog az óra, pereg a film. A nagyon pörgős és rövid fejezeteket nagyon gyorsan lehet olvasni. Laurent Obertone lényegre törően fogalmaz, nagyon választékosan ír. Rendkívül sok a magyartalan mondat a fordításban ami megnehezíti az olvasást. Nem feltétlenül a fordító hibája, az is lehet, hogy a szerző csapongón fogalmaz az írás hevületében. A karakterek nincsenek részletesen kibontva, az újságíró nem törekszik részletes ábrázolásokra. Nem ez a lényeg. Az események láncolatán van a hangsúly, a miértek contextusán.
Laurent Obertone egyértelműen jobboldali nézeteket vall.
A szerzőt állítása szerint a hatóságok által megírt előrejelzések és az általuk felvázolt katasztrófa modellek inspirálták. A művet néhány nap alatt el lehet olvasni. A történetvezetés szinte már addiktív, az olvasó nem bírja letenni a könyvet. Egy véres akciófilm kellős közepébe érkezünk az elejétől fogva, ami nem is tűnik olyan elképzelhetetlennek. A legfontosabb üzenete a szerzőnek az, hogy figyelmeztessen arra, hogy a Franciaországban tapasztalható úgynevezett társadalmi béke ingoványos talajon áll. Ez persze egész Nyugat-Európára is elmondható. A szerző politikai thrillere meggyőző és erőteljes. Az agresszió sohasem öncélúan jelenik meg a könyvben, hanem a mára már valósággá érett helyzetből következik. Franciaország és Nyugat-Európa a végnapjait éli mert nincsen igazán olyan lépés amivel integrálni tudnák a társadalom leszakadó részeit. Nem szűnik a feszültség a népcsoportok között. Sőt.
Laurent Obertone disztópiája éppen ezért nem is regény, hanem a szerző nemzetről alkotott társadalmi és politikai elképzeléseinek összessége.
A Gerilla egy rendkívül vad és erőszakos könyv a francia társadalomról. A közeljövőben, ahol játszódik, teret nyertek a legabszurdabb és legradikálisabb nézetek, melyekben a társadalom bizonyos részei önmagukat hibáztatják állandóan ha valami történik a bevándorlókkal. Öngyarmatosítás. Egy veszett, gyilkosságra kiéhezett társadalom képe rajzolódik ki előttünk amiben a gonosznak beállított arab és fekete külvárosi lakosok állnak szemben a naiv fehér emberekkel. Nagyon sok klisé és abszurditás jellemzi mindkét oldalt. Az író művét biztosan sokan tekintik fikciónak, de a közelmúlt bebizonyította, hogy forgatókönyve meglehetősen reális.
A polgárháború talán már a küszöbön áll.
A szélsőséges nézetek is elburjánztak. A könyv olvasása során végig egyértelmű marad, hogy Laurent Obertone újságíró és nem regényíró. Prózája nélkülözi a stílust, a történetének bizonyos elemei teljesen szürreálisak és abszurdok. Mi a könyv valódi üzenete? Talán az, hogy a francia társadalom egy időzített bombán ül, és csak idő kérdése, hogy mikor fog az felrobbanni. Meg akarja győzni azokat, akik nem értik, hogy ha ez így megy tovább milyen következményekkel kell számolni. Társadalomkritika is egyben. A néha túlságosan elhúzódó jelenetek során erősen kritizálja a feminista, globalista mozgalmakat, emberi jogi szervezeteket, bevándorláspárti mozgalmakat. Kimondatlanul is ezeket hibáztatva a kialakult helyzetért.
Igazából nem találni olyan karaktert akiért végig lehetne izgulni, de rendkívül széles skálán ábrázolja a szerző a francia társadalmat. Magáért a társadalomért izgul az olvasó. Az író nem kímél minket. Az egymásból következő katasztrófák láncolata hitelesen van egymás után fűzve. A káosz elkerülhetetlen. Vajon elkerülhetetlen lesz a polgárháború a valós életben is?
írta: Bozóky Balázs