Vasárnap Bécsben helyhatósági választások lesznek. A koronavírus-járvány miatt a választók rekordszámú szavazólapot igényeltek postán, ezek időben meg is érkeztek.
A választópolgár a délutáni kávéval leül szépen a füles fotelba, áttanulmányozza a listát, a favorizált párt mellé behúzza az ikszet, és elégedetten hátradőlve várja a vasárnapi eredményhirdetést. A választási iroda válaszborítékról is gondoskodott, ezen nyomtatva rajta áll a választó neve, címe. Rossz belegondolni, mi van akkor, ha a borítékokat szortírozó alkalmazott a név alapján, mint Tóték postása, politikai irányultsága szerint önhatalmúlag eldönti, mi megy a kukába, és mi tovább a hivatalba.
Azt a játékot, amit a magyar szivárványkoalíció tavaly októberben Budapesten és a nagyobb városokban eljátszott, mármint külföldiek hirtelen lakcímkártyához juttatását, Bécsben most a járványügyi korlátozások miatt nehéz lenne lehozni. Nemcsak az utazási nehézségek miatt, hanem mert az osztrák választójogi törvény sokkal szigorúbb, és csak az uniós állampolgároknak engedi a voksolást. (Nálunk a menekültként, bevándoroltként vagy letelepedettként elismert nagykorú személyek is urnához járulhatnak, de ez nem tartozik a jogállamiság feltételei közé.) A 2019-es hivatalos statisztikai adatok szerint a császárváros lakosságának negyvenöt (!) százaléka migrációs hátterű, egyharmada, mintegy hatszázezer (!) ember külföldi, ebből kétszázötvenezer uniós állampolgár, a többi balkáni, török, ázsiai és afrikai vendégmunkás vagy migráns. A statisztika nem terjed ki a vallási megoszlásra, de a bécsiek tudnának mesélni arról, mennyi a keresztény és mennyi az igazhitű muszlim közöttük.
Ausztriában az állampolgárságot kemény feltételekhez kötik, ezt kellene lazítani. A baloldali pártok egyöntetűen követelik a választójog sürgős reformját, mert választásokat dönthetne el a kieső, csak Bécset számolva is félmilliónyi szavazat! Az érzékenyítés már 2015-ben megkezdődött. Hogy lehet az, hogy itt van annyi kedves fiatal, beilleszkedni vágyó, adófizető migráns, akik ki vannak zárva a politikai jogok gyakorlásából? A fiatalok elszoknak a demokráciától, és abból nagy baj lehet!
Bécsben nincs szivárványkoalíció, kilenc párt verseng a városvezetésért. A kilencből hat balos, a Néppárt (ÖVP), a Szabadságpárt (FPÖ) és az Ibiza-botrány miatt ebből kiváló Strache csapata képviseli a nemzeti jobboldalt. Bécs az anschlussos barna időket leszámítva, hagyományosan baloldali érzelmű város, most is szocialista főpolgármester regnál, de az egyik alpolgármestere, Dominik Nepp, „jobboldali populista” FPÖ-s. Bécsben ugyanis a választáson elért eredmény alapján az ellenzéknek is kijár az alpolgármesteri hely, olyan, mintha Karácsony mellett Tarlós vagy valaki más a jobboldalról helyettesi széket kapna.
Az utolsó választási barométer szerint a szocik most is toronymagasan, 42 százalékkal állnak az élen. A Szabadságpárt korábbi népszerűségét sikerült a botránnyal harmadára leszalámizni, a választók egy része a Néppárthoz, mások a zöldekhez álltak át, Strachét pedig hű emberei követték a számkivetettségbe.
Bécs európai világváros, látni a választási plakátokon, ez a szocik jelszava. Bécset az Európai Unió példaképként állíthatja a többi főváros elé, mert Bécs mindenkit befogad, befogadta például a „Budapestről elüldözött” „világhírű” Soros-egyetemet, a CEU-t. Kevesen tudják, hogy a bécsi CEU csak egy magánegyetem működtetésére bejegyzett GmbH, azaz korlátolt felelősségű társaság, amelyet egy közhasznú magánalapítvány, a Central European Academic tulajdonol. Ignatieff rektor úr az üzletvezető, és a cégnél ő van – magánemberként – minden joggal felruházva. A „Vörös Bécs” befogadja a migránsokat is, az elesetteket felkarolja, és szociális bérlakásokhoz juttatja őket. A szociális bérlakásokból mára százötvenezer felújításra szorulna, mert a bentlakók rendesen lelakják. A városvezetést ez nem zavarja, lényeg, hogy a koncepciót nemzetközileg, például Brüsszelben jutalmazzák.
A választási ígéretekben minden jól hangzik, amit a szocialisták rutinosan mondanak: az influenza elleni, most mindenkinek ingyenesen felajánlott védőoltás, az átgondolt közlekedésfejlesztési program, ingyenes egész napos iskolák. A nyitott, szocialista Bécs éllovas akar lenni a vallások békés egymás mellett élése tekintetében, Michael Ludwig jelenlegi és jövőbeli polgármester szívügye, hogy a „vallások campusát” felépíthesse Bécsben. Ami nekem a legjobban tetszett, az a „spekulációstop” ígérete. Most is ők vannak pozícióban, ezek szerint a „spekulánsok” eddig is kaszáltak, azaz nagy volt a korrupció. A számvevőszék rengeteg szabálytalanságot állapított meg, a fővárosi beruházásoknál költségtúllépéseket: az északi kórház félmilliárd euróval került többe, a bécsi 4-es metró felújítása 44 millió euróval. Tiltott pártfinanszírozást is gyanítanak, mert a szocik pártrendezvényeit a városháza pénzéből fizették, itt szintén több millió euróról van szó. A vörös városvezetés az integrációs pénzekkel is trükközik, olyan menekülteknek fizet ki alapellátást papíron, akik már rég nincsenek Ausztriában. Higgyük el, hogy a vörösök október 11-től megjavulnak, hogy ezentúl minden tisztességesen fog működni?
A Vörös Bécshez képest a Zöld Bécs programja, ha lehet, még színesebb. Polgármesterjelöltjük, Birgit Hebein most is hivatalban van, vörös főnökére fittyet hányva ontja a képtelenebbnél képtelenebb zöld választási ígéreteket. Ő egyébként a városfejlesztésért, közlekedésért, klímavédelemért és az energiatervekért felelős helyettese a polgármesternek, ért is ezekhez a témákhoz, hiszen diplomás szociális munkás, és hosszú ideig dolgozott különböző világmegváltó NGO-k-nál. Most válogatott zöld ruháiban járja Bécset, sétálgat, szóba elegyedik az emberekkel, és mindenkinek azt mondja, amit az hallani szeretne. Ha ő lenne a polgármester (erre tíz százalék az esélye, tehát ígérhet, amit csak akar, nem kell beváltani), akkor 35 órás lenne a bécsi munkahét, az emberek ingyen utazhatnának a tömegközlekedéssel, autómentes lenne a város, és a fő közlekedési csomópontokba épített medencékbe csobbanhatna a megfáradt vándor. Hogy mennyire komolyan gondolja mindezeket a zöld jelöltnő, mutatja, hogy a Gürtelnél a járvány kellős közepén százötvenezer euróért építettek már egyet.
Tisztára, mint a mi hasonló színű főpolgármesterünk, szakmai hozzáértésben és populizmusban egyaránt. Hebein pár napja a várost járva felfedezte, hogy a galambpiszok folyós és fehér, bepiszkítja az utcákat és az épületeket. A galambpiszok állaga a hiányos és egyoldalú táplálkozás következménye – állapította meg –, a magvakat evő madarak betegek lesznek. A megoldás „galambkórházak” létrehozása lenne, és párttársaival együtt követelik a teljes lefedettségű galambgondozást a városban. Karigerinek van még mit tanulnia bécsi elvtársaitól, hiszen ő még csak a rovarhotelig jutott el, igaz abból felavatott már egypárat.
Akármi lesz a pontos végeredmény vasárnap este Bécsben, biztos, hogy vörös polgármester és valószínűleg vörös-zöld városvezetés lesz. Vigyázó szemünket vessük tehát Bécsre, és kísérjük az ottani fejleményeket! Jó lenne, ha a Duna-parti két főváros közötti másfél évszázados versengés – hogy melyikük a szebb, a nagyobb, a világvárosiasabb –, tovább folytatódna. De nem kellenek galambkórházak és pancsolómedencék a Blaha közepére, biciklisávok sem kellenek a közúti forgalom akadályozására, és lemondanánk a multikulti bécsies élményéről is. Élhető város kell, ennyi az egész.
Rab Irén
(A szerző történész)
Forrás: Magyar Hírlap