Close

Kiszivárgott jelentés

A Német Szövetségi Belügyminisztérium (BMI) egyik hivatalnoka átfogó jelentést készített a koronavírus okozta válságról, a járványkezelésről és annak várható társadalmi-gazdasági következményeiről.

Az elemzés elkészítésében vagy harminc tisztviselő vett részt, a közbiztonsági osztálytól kezdve a minisztériumi válságstábig. Áttekintették az infrastruktúra túlélés szempontjából fontos egységeit, az ivóvízellátást, az egészségügyet és az informatikai rendszer védelmét, feltárták a hiányosságokat, mérlegelték a kormány intézkedéseit.

A világjárvány kezelésére hozott rendeletekben súlyos hiányosságokat tapasztaltak, mert a kormány szerintük a válságot kézi vezérléssel, ad hoc kezelte. Az adatok kiértékelését követően a jelentés egy exitstratégiát is megfogalmazott.

A március óta folyó vizsgálat részeredményeit a referens, név szerint Stephan Kohn kormányfőtanácsos időről időre felettesei asztalára tette, de a kutya sem törődött vele. A végleges, vaskos kiértékelő jelentés május 7-re készült el, emberünk nemcsak főnökének, hanem a válságstábnak és a tartományi belügyminisztériumoknak is szétküldte. Szerette volna, hogy az alapos, de igen kellemetlen figyelmeztető elemzés minél több hivatali kollégához eljusson. „A Covid–19 megfigyelhető hatásai és össztársadalmi következményei arra engednek következtetni, hogy hibásan jártunk el, a »válság« téves riasztás volt” – írta a kísérőlevélben. Mire a szétküldött anyag körbeért a minisztériumban, megérkezett a főnök levele is, amiben arra kért mindenkit, hogy a felettesekkel való egyeztetés nélküli küldemény az összes melléklettel, táblázattal és tartalmával együtt nem lényegbe vágó, tekintsék egyszerű gondolatkísérletnek. Hogy a sok felesleges munkába belefáradt kormányfőtanácsos kipihenhesse magát, „szabadságolták”, azaz állásából felfüggesztették.

Tegyük hozzá, nem a nyilvánosságnak szánt dokumentumról van szó, hanem egy belső jelentésről, amelynek célja, hogy a válságkezelés optimalizálásához impulzusokat adjon, intézkedési terveket teljesítsen. Ezért a jelentés kíméletlenül nyílt, készítője a bürokrácia bikkfanyelvén fogalmazva sem rejti véka alá mondandóját.

A „Coronakabinet” ülésein nem volt szó a védekezési intézkedések összehangolásáról, az összköltségekről, a gazdasági következményekről, a munkaerőpiac fejlesztéséről. Pedig a „lockdown” – véletlenül sem használnák a korlátozás, karantén és hasonló német szavakat, mert akkor rögtön az alapvető emberi szabadságjogok megnyirbálására asszociálnának a népek, és attól Isten ments! – csökkenti az adóbevételeket, nő az állami kiadás, az eladósodás az egekbe szökken,
a jelenlegi tízmillió „Kurzarbeiter” potenciális munkanélkülieket jelent, kis cégek és nagy konszernek mennek tönkre. Az elemzés 2020-ra nyolc–tízszázalékos GDP-csökkenéssel számol, ami a jóléti színvonal hosszú távú esését jelenti.

De mindez csak következmény, a világjárványnak kikiáltott Covid–19 idézte elő. A védelmi intézkedések következtében naponta súlyos károk keletkeznek az egészségügyben. A kórházakban mindenütt helyet kellett felszabadítani az esetleges vírusos betegek kezelésére, ezért aztán elhalasztották vagy lemondták a tervezett műtéteket. Csak becsülni lehet, mennyit, korábbi évek adatai alapján március–áprilisban két és fél millió műtét maradt el a járványkezelés égisze alatt. Hogy mennyien haltak meg emiatt, és hány embernek lesz a későbbiekben szövődménye, nem tudni.

Lemondták a súlyos betegek utókezelését, a halálozási ráta ebben a betegkörben is megemelkedett. Miután a kórházi ellátás a koronavírusos betegekre koncentrált, más betegségeknél emelkedett a mortalitás. A tanulmány szerint a sürgősségi esetek ellátása késlekedett, ez is megnövekedett halálozási rátát indukált. Németországban három és fél millió ápolásra szoruló ember van, akiknek gondozása a korlátozások miatt akadozott, ebben a körben ezért növekedett a halálozások száma. A depresszióra egyébként is hajlamos társadalomban a szokásosnál többen követtek el öngyilkosságot, sőt megnőtt a családi belüli erőszak mutatója is.

A Covid–19 Németországban igazoltan eddig 174 098 embert fertőzött meg, de százötvenezren kigyógyultak belőle, és mindössze 4,4 százalék, azaz 7861 ember halt meg. Lényegében azok, akik rövidesen úgyis meghaltak volna, mert súlyos krónikus betegségben szenvedtek, és szervezetük már nem tudott megfelelően védekezni. Az elemzés készítői úgy látják, hogy a Covid–19 veszélyességét túlbecsülték, mert az a fertőzöttségi és halálozási arányokat figyelembe véve nem nagyobb, mint sok más vírus. „Egy világméretű, máig el nem ismert téves riasztás történt” – állítja a referens, és ezért közvetve a médiát teszi felelőssé.

Mert horrorképek és horrorhírek érkeztek Kínából, Olaszországból, naponta sokkoló fertőzésszámok, eszközhiány, feltételezések és nyilvánosságot befolyásoló kijelentések, a történések dramatizálása. És persze az ismeretlen vírus narratívája, ami a döntéshozókat drákói intézkedések meghozatalára sarkallta. Nem lehetett kibújni alóla. Mindenütt a világon minden lehetséges csatornát, közösségi hálót vírusként lepett el a koronavírus, tematizálta a magánéletet, a közéletet, a politikát, a gazdaságot, és mindenki egytől egyig érintve érezte magát benne. Világméretű társadalmi kísérlet zajlott.

Nem csoda, hogy a német belügyminisztérium elhatárolódott tisztviselője munkaanyagától. Ő pedig sértettségében a pellengérre állított úgynevezett alternatív (magyarul ellenzéki) sajtóhoz fordult. Ők lehozták a dokumentumot, háttéranyagot szolgáltattak hozzá, és sorozatban elemzik a benne foglaltakat. A lap főszerkesztője, Roland Tichy eredetileg neoliberális volt, ma – Németországban egyáltalán nem meglepő módon – mértékadó jobboldali konzervatívnak számít. Az igazságot keresi. A minőségi média (magyarul kormánypárti) a minisztérium közleményét jelentette meg: „A Belügyminisztérium egyik munkatársa saját szakállára elemzést készített az új koronavírussal kapcsolatos kormányintézkedésekről, és ezt nagy körben a minisztérium fejlécét használva terjesztette. Nem kapott rá felhatalmazást, ráadásul az írás homlokegyenest ellenkezik a minisztérium állásfoglalásával.”

A Szövetségi Orvosi Kamara elnöke ambivalens módon értékelte a jelentést. Bár Stephan Kohn hivatalból illetékes volt az egészségügy teljes körű felügyeletéért, de jelentése a kamaraelnök szerint valódi bizonyítékok nélküli félelmet generál.
A felvetett kérdéseket ennek ellenére fontosnak találja. Kohnt meneszthetik az állásából, de a kérdőjelek megmaradnak.
Az állásából felfüggesztett kormányfőtanácsos a kancellár felelősségét is felvetette. Merkel csődöt mondott, mert hiányos információkra támaszkodott, kevés szakértővel konzultált, és nem épített fel saját, kritikus pozíciót. A közszolgálati média mégis általánosságban véve pozitívan reagál a kancellár bármely megnyilvánulására, mindegy mit mond éppen, és hogyan áll az adott kérdésekhez, vagy éppen hogyan változtatja meg korábbi véleményét.

A médiafogyasztó pedig mindent elhisz, és kritikátlanul magáévá teszi, amit a hírekben tálalva kap. A legfrissebb felmérés szerint a lakosság kétharmada elégedett Merkel válságkezelésével.

Szerdán a kormányhoz intézett kérdések órája volt a Bundestagban. Angela Merkel tizenöt évnyi kancellári tapasztalattal válaszolt a kérdésekre, azaz remekül hárított. A végén vastapsot kapott a képviselőktől. Másnap a minőségi Süddeutsche Zeitung Merkel felemelkedéséről beszélt, a koronavírus-válság kezelése újra helyzetbe hozta. Júliustól Németország az EU soros elnöke, ez újabb pozitív szereplés lehetősége. Mire elindul a jövő évi választási kampány, Merkel újra helyzetbe kerülhet, miért ne lehetne újabb, immár ötödik ciklusra vagy akár örökösen Németország kancellárja?

Rab Irén
(A szerző történész)
Forrás: Magyar Hírlap

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások:
Shares
scroll to top