2016-ban Londonban jártunk átutazóban Saint Austellbe tartva öregotthonba ápolónak. Ha már ott jártunk, szétnéztünk mit is érdemes Londonban vásárolni, valamint azt akartuk felmérni hol olcsóbb: Budapesten vagy Londonban?
12 oldalas aláírt szerződéssel, jogi szöveget átbogarászva, garanciákkal felszerelve miért is ne menne ki a fiatal értelmiségi a brit fővárosba, vagy bárhova Angliába nagyobb anyagi elismerés naiv reményében?
Lássuk utunk gyakorlati hasznát:
Az első kerület az Oxford Street-i bevásárló utca volt. Ruhák, cipők még akcióban is borsos áron kaphatóak. Egy bőr férficipő csinos oldal csattal, csak 180 font. Ugyanezt a terméket műbőr formában 25 fontért dobják utánunk East Ham-ben, London keleti városrészében, az Upton Park station és az East Ham station között. Mit érdemes venni, mikor és milyen áron? Megállapítottuk, hogy Semmit.
Az élelmiszerek még mindig nagyon olcsónak számítanak a brit bérek függvényében. Két hét alatt mindössze harmic fontot költöttünk élelmiszerre, hiszen több nem jutott. Vártuk lelkesen a fizetést, melyet két hetes kifezetésben igértek meg, szerződés szerint. Az egyszerű értelmiségi úgy vélte, a beígért bér megszerzése után még vissza is tud utazni a brit fővárosba Nyugat-Angliából, mert itt legalább vannak olcsó üzletek, és majd bevásárol: „Akkor ehetünk majd, ha lesz mit, addig reménység anyánknak szívom édes emleit”– ahogy költőnk is megmondta vala a 19 században már.
Ruházat. A ruházati cikkeket érdemes előszőr is a Primark áruházakban megnézni. Férfi kosztüm már akár 38 fontért kapható, gyönyörű királykék zakóval, minden méretben. A női fehérneműk is olcsók. Míg Pesten az intimissimi boltokban dobunk ki húszezreseket egy-egy melltartóért, Londonban mindezt 5 fontért megvásárolhatjuk. Női kosztümöket azonban nem találtunk, hiába is bóklásztunk az angol főváros belvárosában egy teljes napig, amíg vártuk a csatlakozást.
Amit még érdemes kinn beszerezni, az a nagy képernyős televízió, vagy plazma tv itthoni nevén. Mindössze 250 fontért kínálják. Iphone-okat üzletben 140ért, utcán, használtan de kiváló állapotban és minőségben 75-95 fontokért.
Miért is érdemes még Londonba látogatnunk, ha szűk a pénztárcánk? Városnézésre, színházi előadásokra, valamint a külvárosokban található nagyáruházakban való bevásárlásokra. Ezek voltak a tények 2016 nyarán egy futó londoni túrát követően.
Menjünk Londonba! Jobbak az árak, mint Magyarországon, olcsóbb a megélhetés, az élelmiszer, csak a lakások nagyon drágák. 800-1000 font egy studio flat, azaz egy szobás konyha és fürdőszobával ellátott apartman. De hátha „bejön” a nagy fizetés, a mindegy milyen munkáért, csak végre legyen valami.
Eredmény: a Saint Austell melletti öregotthonban, iszonyúan deprimáló közegben, halál közelében lévő emberek megsegítése után (etetés, fürdetés napi 12 órában, úgy hogy a törzsőrmester főnökasszony ordít ha 4 óránként le merünk ülni egy székre, mert fizikálisan nem bírjuk a talpalást) végül 1 szál félig sem elszívott cigaretta miatt „lecsap ránk:” mily érdekes, pont fizetés előtt, jutalmunk az elbocsátás.
Küldhetünk hát elbocsátó szép üzenetet brit barátainknak, de mit érünk vele. Mehetünk ügyvédhez, kiverni belőlük azt a kis bért is, amiért keményen megdolgoztunk, hiszen fizetni nem akarnak. Sőt a felettes nem is elérhető, az az ember aki a szerződésünket aláírta, közvetítő cégen keresztül vállalta, hogy szállásunkat, repülőjegyünket megtéríti, valamint a bért is utalja. Ez történt 3 éve: az olvasó okulhat a tapasztalatból, azt a bért azóta sem kaptuk meg. Tehát: önköltségen utaztunk ki, önköltségen jöttünk haza, úgy hogy hihetetlen stressznek kitéve, fizikálisan és lelkileg túlterhelten „túléltük” a közvetítő cégen keresztül szerzett hivatalos munkát. Se pénz, se posztó.