Ha éppen szerelmi bánattól lesújtva vagy egy új vonzalom kapujában állva az ember egy kis szárnyalásra vagy éppen csendes nosztalgiázásra vágyik, akkor nem is kérdéses, hogy egy Zaporozsec koncerten a helye. Szombat este az én kissé melankólikus lelkemnek is éppen jót tett Varga Bence zenekarának romantikus őrülete az Akvárium Klub kishalljában.
Bemelegítésnek a Fák alatt nevű formáció táncoltatta meg a gyülekező közönséget. Őszintén bevallom, ritkán jutok el az előzenekarok koncertjére, most mégis nagyon örültem, hogy már nyolc óra előtt megérkeztem, ugyanis kár lett volna kihagyni a budapesti székhelyű bandát. A négyfős formáció a klasszikus dob-basszus-gitár felállás mellé becsempészett egy hegedűt is és ez már elég volt ahhoz, hogy életre hívják „bölcsészdance” zenéjüket. A zenekarnak egyébként 2017-ben meg is jelent albuma, folyamatosan koncerteznek kisebb-nagyobb klubokban, a rajongótáboruk is egyre növekszik, így egészen biztosan a hallunk még róluk.
Noha az Akvárium Klub Kishallja még nem a Fák alatt miatt telt meg, de szép felvezetést csináltak az este fő fellépőinek, a Zaporozsecnek, akik ígéretükhöz híven igazi, izgalmas showt teremtettek a színpadra.
A zenekar éppen a harmadik nagylemezén dolgozik, melyről az első dalt már február 1-én be is mutatták a nagyérdeműnek és amelyhez egy videóklip is készülőben van, melynek első képkockáit éppen a szombati koncerten rögzítették. A sajtóhírek szerint az új album dalai onnan viszik tovább a szálat, ahol nagyjából egy évvel ezelőtt a Pixelek album Négyzetek közt című számával abbahagyták. Vagyis egy újabb rockos, funkys, diszkós őrületre számíthatunk, melyet továbbra is a zenekart és a főhőst érő impulzusok, útkereső kalandok, a közben megjárt mélységek és magasságok jellemeznek majd.
Mindez egyébként abszolút átjött a koncerten is, az új dalok tökéletesen belesimulnak a lelki vívódásos ihletkörbe. Akadnak őszinte, szerelmes, gondolkozó, felrázó, kiábrándult, reménykedő dalok egyaránt, melyek hol hangos üvöltésre, hol elmélázó lassúzásra ösztönöznek. És ez így is van jól, hiszen a Zaporozsec számokban éppen az a fantasztikus, hogy akármilyen hangulatban is van az ember, egészen biztosan akad egy-két dal, melyet éppen ott és akkor csak neki játszik a zenekar. Az ötletes szövegek mellé – melyek hol az univerzumból repítenek kifelé, hol pedig két lábbal a földhöz szegeznek – jönnek még a fülbemászó gitártémák, a laza ritmusszekció és az a kifogástalan szomszédfiús attitűd, melyet kevés banda tud mesterkéltség nélkül színpadra vinni.
Azt hiszem, a szombat este remek ráhangolódás volt a Zaporozsec új anyagára, melyre már izzítjuk is a hallójáratainkat.
Fotó: Nagy Róbert
Szöveg: Kaiser Vivien