A Kelet-cserháti Tájvédelmi Körzetben található garábi tölgyes első ránézésre átlagos, középkorú faállományban olyan újszerű, természetvédelmi kezelési tevékenység zajlik, amely eddig példa nélküli az országban.
A mintegy 25 hektáros mintaterületen a fő cél a tölgyes erdő természetességének növelése. A szélviharok vagy más természeti események okozta természetes erdőkárokat és sérüléseket utánozva beavatkozásokkal gyorsabban kialakíthatók a természetes erdőkben jellemző lékek, jelentősen növelhető az álló és fekvő holtfa mennyisége, sőt olyan, ún. mikroélőhelyek is létrehozhatók, mint a leváló fakéreg. Az ilyen tölgyerdő jóval ellenállóbb az egyre gyakoribb természeti katasztrófák és a tömegszaporodásra hajlamos rovarok hatásaival szemben.
A tölgyerdők mindig is könnyen elérhető, nagy értékű, magas minőségű faanyagot biztosítottak, melyet a civilizálódó ember a történelem során úgy használt, hogy nem számolt a következményekkel. Mára tölgyeseink a vágásos erdőgazdálkodás következtében egykorúak, homogén szerkezetűek lettek – hiányzik belőlük a változatosság –, ebből következően pedig az állatvilág tagjai sem találják bennük megfelelő élőhelyüket. Bár ezek az erdők laikus szemmel rendezettnek tűnhetnek, a természetes, egészséges erdő nem ilyen „kihalt”: fiatal, öreg, hajlott, sőt, már halott fák, sok cserje, kifordult gyökértányérok, odúk és tócsák összessége alkotják azt a környezetet, mely sok különleges, értékes állat- és növényfajnak nyújt menedéket.
A vadmacska, a mogyorós pele, a nagy fakopáncs és a vad orchidea-félék egyedszámai vészesen csökkennek ezekben az erdőkben, hiszen azok már nem tudnak számukra megfelelő otthont biztosítani. Partnereivel a WWF Magyarország azon dolgozik, hogy újra természetessé és élhetővé tegye ezeket az erdőket.
„A Life4Oak Forests program keretében partnereinkkel közösen azért dolgozunk, hogy a Natura 2000 hálózathoz tartozó, közösségi jelentőségű tölgyes élőhelyek biológiai sokféleségének csökkenését megállítsuk – mondta Bódis Pál, a WWF Magyarország erdővédelmi projektvezetője. – Ezeket a degradációs folyamatokat úgy próbáljuk lassítani, illetve megállítani, hogy a projektterületeken olyan előremutató erdőművelési és élőhelykezelési eljárásokat alkalmazunk, melyek elősegítik az erdők szerkezetének összetettebbé válását és a fajgazdagság gyarapodását. Ezek segítségével olyan mikorélőhelyeket hozunk létre, melyek a speciális élőhelyigényű fajok – például holtfában élő rovarok vagy denevérek – számára nyújthatnak megfelelő környezetet. Egyes területeken az idegenhonos, intenzíven terjedő növényfajokat, az akácot, a bálványfát vagy az ostorfát is visszaszorítjuk, illetve vadvédelmi kerítésekkel támogatjuk az erdei ökoszisztéma természetes működését, az erdő regenerációját – fűzte hozzá.
„Bízunk benne, hogy a gyakorlatban végrehajtott élőhelymegőrzés és -fejlesztés meghozza gyümölcsét. Célunk nem kevesebb, mint hogy közös munkánk jó gyakorlatot, kiindulási alapot teremtsen ahhoz, hogy tölgyerdeink Magyarországon, esetleg szélesebb körben, Európában is természetesebbé váljanak, és fennmaradjanak a következő generációk számára. Szeretnénk, ha néhány év múlva május 10-e, a Madarak és Fák Napja valóban az erdő ünnepe lenne”– fogalmazott Bódis Pál.
A Life4Oak Forests projekt a LIFE Nature program keretében az Európai Unió támogatásával és a Földművelésügyi Minisztérium társfinanszírozásával valósul meg. Az együttműködésben a Bükki, a Duna-Ipoly és Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóságok, az MTA Ökológiai Kutatóközpont, a WWF Magyarország, az Érmelléki Természetvédelmi és Turisztikai Egyesület, valamint az olasz Ente di gestione per i Parchi e la Biodiversita-Romagna természetvédelmi igazgatóság vesz részt.
Bognár Mária