Miközben az elmúlt közel két évtizedben nem megtizedelődött, hanem sajnos legalább megfeleződött (!) a hazai fecskeállomány, azaz mára minden második madár eltűnt az ereszek alól, a madárcsoport szerepe a klímaváltozás miatt egyre fontosabbá válik az emberek, társ- és haszonállataink egészségvédelme szempontjából.
A melegedő időjárással új szúnyogfajok és az általuk terjesztett kórokozók jelennek meg Magyarországon. A melegebb égöv változatos nyavalyáit terjesztő szúnyogok a kontinensen észak, így hazánk felé terjeszkednek, illetve a világkereskedelem révén behurcolt egyedek nem pusztulnak el. A Nyugat-nílusi láz és a szarvasmarhákat veszélyeztető kéknyelv-betegség már jelen van az országban. Az afrikai eredetű Chikungunya-lázat terjesztő ázsiai tigrisszúnyogot már több mint 12 európai országból mutatták ki. Európa mediterrán térségeiben is egyre gyakoribb a Dengue-, más néven csonttöréses láz, és Magyarországon is feltűnt a kutyák szúnyogcsípéssel terjedő, halálos szívférgessége.
Az egészségünket veszélyeztető és mezőgazdasági kártevő szúnyogok és legyek elleni biológiai védekezésben is óriási szerepe van azoknak az állatoknak, például a fecskéknek (és a denevéreknek), melyek természetes úton csökkentik ezek számát. Ezért is aggasztó a településeken élő fecskefajok állományainak ezredfordulót követő megfeleződése, melynek hátterében: az élőhelyek átalakítása (például fészkelőhelyek megszűnése); a táplálékbázis csökkenése (háztáji- és legelőállat-tartás összeomlása, túlzott kemizálás, nem megfelelően végzett szúnyogirtás); a klímaváltozás (például a sár fészekanyag hiánya a szárazodó tavaszokon), és ami a legmeglepőbb, a kedvezőtlen társadalmi változások, a fecskefészkek leverése, a madarak elzavarása áll. Mérési adatokon alapuló becslés alapján minden fecske körülbelül 1 kg, muslicától a nagyobb légy mérettartományba tartozó repülő rovart fogyaszt el csak a költési időszak alatt. Figyelembe véve, hogy Magyarországról nagyjából egymillió fecske tűnt el az ezredfordulót követően, ez azt is jelenti, hogy legalább egymillió kg, azaz ezer tonna kártevő és betegségeket terjesztő rovar évről évre a környezetünkben marad!
A napjainkra teljes egészében városiasodott, sárfészket építő fecskék védelmében a lakosságnak egyedülállóan fontos, gyakorlatilag nélkülözhetetlen szerepe van. Állománycsökkenésük megállítását, megfordítását mindenekelőtt a meglévő, aktív természetes fészkek és telepek fokozott védelmével (a fészekleverések hatósági bejelentésével), valamint az ezek mellé még áprilisban kihelyezett műfészkekkel, sárgyűjtőhelyek létesítésével, valamint az ember-fecske konfliktusok hátterében álló ürülékpotyogást megszüntető fecskepelenkák felszerelésével érhetjük el. A lakosság a parti fecskéket is segítheti költőfalaik felújításával, ásóval, lapáttal függőlegesre faragásával.
MME fotó Csonka Péter