Az információs technikai forradalom új korszakába léptünk, elérkezett a digitális inkvizíció kora. A fő inkvizítor maga az állam, a végrehajtó a Biztonsági Szolgálatok, az inkvizíció áldozata pedig a számítógépet, okos telefont használó ember, azaz mindenki. Németországban mindezt törvényi felhatalmazással, az állampolgár érdekében teszik. Írásunk Heribert Prantl a Süddeutsche Zeitung 2018. január 26-27-i számában megjelent jegyzetei alapján készült.
Egy sebtében lefolytatott törvényalkotási folyamat eredményeképpen a német Szövetségi Bűnügyi Hivatal (BKA) törvényi felhatalmazást kapott arra, hogy magánemberek számítógépére, okos-telefonjaira trójai vírusként elhíresült kémprogramot telepítsen. Természetesen titokban. Az „állami Trója” lehetővé teszi, hogy az ember összes számítógép felhasználói szokását, legyen az a múltban vagy a jelenben, megfigyelhessék. Az állami Trójánál nagyobb, átfogóbb, titkosabb és veszedelmesebb beavatkozás az alapjogokba még nem volt a Német Szövetségi Köztársaság történetében. A Trója felzabálja az alapjogokat – állítja a szerző.
Mert mit tud az állami Trója?
Az adatokhoz titokban fér hozzá, és nem egyszeri vagy szórványos módon, hanem hosszabb időn keresztül. Nemcsak az új kommunikációs tartalmakat, hanem minden, az IT-rendszerben tárolt, adott esetben sok évre visszamenő tartalmat és az összes felhasználói magatartást megfigyelhetővé teszi, a naplószerű feljegyzésektől kezdve a film- és hangdokumentumokig mindent ellenőriz. Ráadásul úgy, hogy a digitális térben történő megfigyelést észre sem vesszük.
A törvény – Gesetz über die Quellen-Telekommunikationsüberwachung – 2017 augusztus 24-én lépett életbe. Ennek az új jogi helyzetnek „digitális inkvizíció”–ként való leírása igen találó. Nem okoz testi fájdalmat, egyszerűen ott van, meggátolja a szabad kommunikációt, és a legintimebb információkat is a nyomozók analóg vagy digitális aktái közé helyezi. Mostantól kezdve mindennemű kommunikáció állami ellenőrzés alá kerülhet, a számítógépen folyó mindennemű intimitás láthatóvá válik a hatóság számára. Azok a korlátok, amelyek a lehallgatások korában még megvoltak, nincsenek többé. Az alkotmánybíróság valamikor így rögzítette: „A szabad és védett kommunikáció elemi feltétele a polgárok cselekvő és együttműködési képességére alapozott szabadságszerető állameszmének.” Ennek mára vége. És nincs már sok értelme az alkotmánybíróság 2008-ban, az online-keresésről hozott ítéletének sem, amely szerint „az információs rendszerek integritása és a titkosság szavatolása alapjog”.
A Bűnügyi Hatóság nem szereti az állami Trója elnevezést, egyszerűen csak TÜK-forrásról beszélnek, azaz a telekommunikáció forrásának megfigyeléséről. A megfigyelésnek ez az új formája a 9-11-politika újabb csúcspontja. 2001. szeptember 11 óta a nyugati világ, így Németország politikája is megváltozott, a jogállamot preventív és biztonsági állammá igyekeznek átépíteni. A preventív és biztonsági állam pedig elsorvasztja és felemészti a régi jogállami garanciákat.
Miért hagyják a polgárok, hogy ez megtörténjen?
Minden bizonnyal három okból. Először: a politika folyamatosan a terrortól való félelemmel riogat, ezért a polgárok majd mindenbe beleegyeznek, ami a valós vagy feltételezett veszélyt elhárítani tudja. Másodszor: a polgárok a legtöbb szabadságkorlátozást nem is érzékelik; a legtöbb beavatkozás, így az állami Trója-vírus alkalmazása is titokban folyik. Harmadszor: mert Németországban a polgárok hisznek abban, hogy az Alkotmánybíróság majd szükség esetén ezt is helyreigazítja.
Adatvédők, IT- biztonsági specialisták és ügyvédek már a törvény elfogadásakor panaszt nyújtottak be az „állami Trója” bevetése ellen az Alkotmánybíróságnál. Ennek ellenére az állami kémszoftvert már beélesítették. Jöhetnek az újabb panaszok az érintettektől – azaz mindenkitől, mert potenciálisan mindenki érintve van.
Rab Irén történész, közíró