A magyar politikus férfi, tehetetlen, hozzá nem értő alak, közéleti zaklató, demagóg szónok, megélhetési politikus, számára saját anyagi boldogulása az elsődleges, a köz gondjai csak másodlagosak – ez az értékelés az 1990-2000 közötti, rendszerváltás után keletkezett politkai gúnyrajzok alapján körvonalazódik ki. Óriásplakátok ugyan akkortájt még nem voltak, viszont a napilapok rendszeresen fejezték ki alkotóik véleményét humorba pácolt rajzokkal. Ezt rajzolták meg akkor, a korszak akkori politikusaikról. Heti témánk a Ring Magazinban, meddig értő, sértő egy plakát? Hol a sértés és értés helye és határai? Hol a helye egy kampányban?
Az utcára került Gengszterek plakáttal és hatásaival tegnapi irásunkban foglalkoztunk. Mivel a közélet személyeségei és Orbán Viktor miniszterelnök is érintve volt az óriás fotókon, annak igyekeztünk utána járni, hogy ki és mit is várt és várhat egy ilyen plakáttól. Ma a közéleti csúfolódás és gúnyolódás sértő és értő határait feszegetjük.
„Nem dolgozni jöttem ide, Nem dolgozni jöttem ide, Törpe-fejű, mit akarsz tőlem? Nehéz munka az enyém, Nehéz munka az enyém, Mi vagyunk az Új Undokak…Mindent kétszer mond, mindent kétszer mond” – ez Karinthy Frigyes, aki Ady Endréből Hady Endrét írt, a a Disznó fejű nagyúrból, pedig törpefejű-t. A dátum 1908.
A karikatúra régi eredetű fegyver. Írásban is rajzban is. A fent maradt krónikák alapján az első karikatúrák már az ókorban megszületettek. Egy görög művész volt, aki új szemléletmóddal jelentkezett. Egy alkalommal egy vágtató ló képét rendelték meg tőle, meg is festette a száguldó állatot, a patái által fölvert, hatalmas porfelhővel a lábai alatt. Ám azután fejjel lefelé állította a képet, amitől úgy látszott, mintha a ló a porban fetrengene. Ezzel becsempészve a humort a művészetben. Maga a caricature, az olasz eltúloz szóból ered, nemzetközileg elterjedt, hazánkban is ez honosodott meg. A szó mögött mindenképpen a humoros vagy a gúnyos ábrázolás áll. Magyarországon 1945 után a politikai karikatúra műfaja csak néhány évig virágzott, népszerű volt a Szabad Száj, és a Pesti Izé is és számtalan, később elhíresült karikatúra. Az ötvenes évek légköre azonban megfojtotta ezt, a politikai karikatúra mint műfaj csak a rendszerváltás után, az 1990-es évek elejétől nyerte vissza szellemi és kifejezésbeli teljességét. Nem volt kíméletes.
Horn Gyula ezt kapta 1995 januárjában
Argejó Éva médiakutató foglalkozott a témával behatóbban és publikálta is nem régiben ezt: ha a magyar politikus „ideáltípusát” a politikai karikatúrák alapján határozzuk meg, meghökkentő kép tárul elénk – fogalmazta meg. A magyar politikus megélhetési politikus, akinek saját anyagi boldogulása az elsődleges, a köz gondjai csak ezután következnek. Számtalan karikatúra foglalkozik azzal 1990-től a jelenséggel, hogy míg a Parlamentben az ország sorsát meghatározó fontos kérdések megszavazása időnként csak nagy nehézségek árán sikerül, addig a politikusok javadalmazásukat mindig elsőre megszavazzák.
Amikor a Parlementben mindenki megkapta a magáét … 1995.
A karikatúrákban a rendszerváltás utáni évek parlamenti képviselőknek két típusát lehetett elkülöníteni. Egyrészt a tehetetlen alakok: akik enerváltságuk okán, vagy képességek híján képtelenek az ország ügyeinek intézésére. A legtöbbször szakértelem hiányában végzik munkájukat, komolyan megsértődnek, ha alacsony presztízsű feladatot kínálnak fel számukra, semmihez sem értő, de politikai indíttatásból az államigazgatásban magas pozícióhoz juttatott pártemberekről mesélnek a rajzok. A másik megrajzolt típus a 90 – es évek végéről az exhibicionista politikai-közéleti zaklató, aki személyes karrierje érdekében mindig ígér, ám a hatalomra kerülés után, nem állja a szavát. Stílusát tekintve demagóg szónok, aki egyazon időben tud mindenkinek jót ígérni, még ha az ígéretek betartása a különböző csoportok számára ellentétes következményekkel jár is.
A sajtó és a karikatúra műfaja nem kíméletes külföldön sem, a nagyhatalmak vezetőihez sem:
Kevés magyarázatot igénylő rajz a napokból ( The Washington Post )
Hogy egy karikatúra sértő, vagy értő gyakran maga a szemlélő dönti el.
Értő, sértő, vagy csak finoman sugalmazó, megmosolyogtat, esetleg durván üt, nem kegyelmez és megdöbbent?
A karikatúra és a politikai provokáció között hatalmas különbség van – fogalmazta meg induló Karikatúra rovatunk, a Humorban pácolva vezető szerkesztője, Fábry János Purlitzer díjas művész. – A Gengszterek plakát az utóbbiak közé tartozik
Vagyis: bőven van miről beszélnünk eheti témánk kapcsán.
Címlapon: Karikatúra, Medgyessy Péter 2002
(Folytatjuk)