Balsors vagy szerencse? Azon csillagászati jelenség, amely során égi kísérőnk teljesen eltakarja előlünk a Napot az egész történelem folyamán lenyűgöző, ám annál ijesztőbb esemény volt. Hogyan élték meg az eszkimók, az ókori Kínában vagy a viking társadalomban élők a napfogyatkozásokat? Miben tért el és miben hasonlítottak az egyes magyarázatok?
Az ősi Kína és a napevő sárkány
Az első írásos forrás, amely a napfelkeltéről szól, Kr. e. 2136-ból való, és egy történetet mesél el. A legenda szerint Chung K’ang császár kivégeztette az udvari csillagászait, Hót és Hít, mert nem látták előre, hogy napfogyatkozás lesz. Mindez nem azért volt főbenjáró vétek, mert az uralkodó nem tudta percre pontosan, mikor kell a bekormozott üveglapot szeme elé helyeznie. A mítosznak megfelelően Kína sorsa függött ettől. A korabeli elképzelés szerint egy – kutyára vagy sárkányra hajazó – hatalmas szörnyeteg kívánta időközönként elfogyasztani a Napot. (Tény egyébként, hogy a kínai „si” szó, amelyet a napfogyatkozásra használnak az „enni” igét is jelenti.) Hogy elijesszék a bestiát, a kínaiak az ókorban gyakorta vették elő a dobokat, hogy zajt csapva elhajtsák a sárkányt/kutyát, amelynek eltávozását követően ismét ragyogóan sütött a Nap.
A vikingek és a farkas testvérek
Kínához és sok más ősi kultúrához hasonlóan a vikingek is úgy vélték, hogy napfogyatkozás idején valaki vagy valami meg akarja enni a Napot. A legenda szerint két farkas, Hati és Skoll a ludas, míg az előbbi a Napot, az utóbbi a Holdat kívánja elfogyasztani. Amikor egyikük elkapta a zsákmányát, a fények lassan kialusznak. A vikingek szintén arra a felismerésre jutottak, hogy zajt csapva a főbűnösök elijeszthetőek, az égitestek pedig ily módon fokozatosan visszanyerik erejüket és fényüket. A skandináv mitológia szerint a Ragnarök, vagyis a apokalipszis (a világ végén vívott végső csata) akkor fog eljönni, amikor a farkasokat már nem lehet elkergetni, és az égitestek fénye végleg kihuny.
Az eszkimók és a civakodó testvérek
A Grönland, Alaszka és az Antarktisz vidékein élő eszkimók két testvér, Annigan, a holdisten és Malina, a napisten marakodásával magyarázzák a napfogyatkozást, valamint a holdfázisokat. Minden azzal kezdődött, amikor Annigan egy harc után üldözőbe vette Malinát. Az állandó üldözés közepette elfelejtett enni, ereje fogyóban volt, súlya csökkent (a Hold fogyatkozó ciklusát szimbolizálja), végül teljesen eltűnt (újhold). Ekkor megállt, erejét összeszedte (holdtölte), majd újra kezdték a fogócskát. Az eszkimók szerint akkor érte el végre nővérét, Malinát, amikor a Földről úgy látszott, hogy eltakarta, vagyis napfogyatkozás következett be.
Az afrikai törzs és az első anyák
A délnyugat-afrikai Benin és Togo államokban élő batammaliba törzs tagjai úgy vélik, a napfogyatkozás arra való, hogy kibékülj családtagjaiddal, szomszédjaiddal és barátaiddal. Ide vonatkozó legendájuk a világ első két nőjéről, Kuijecokéról és Puka Pukáról szól, akik egy falu matriarchái voltak. Ahogy a település folyamatosan nőtt, úgy lettek a lakói egyre idegesebbek és veszekedősebbek, és gyakran hajba kaptak egymással. A két asszony próbálta kibékíteni őket, és véget vetni az egyre inkább elharapódzó harcoknak, ám senki sem hallgatott rájuk. Erre elsötétítették a Napot és a Holdat, hogy megfélemlítsék a falubelieket. A terv bevált, a lakosok halálra rémültek, abbahagyták a vitákat, és odafigyeltek Kuijecokéra és Puka Pukára. Békét ajánlottak haragosaiknak, amivel sikerült visszahozniuk a fényt. Ez a hagyomány egyébként mind a mai napig jelen van a törzsnél.
Lapozgassa a Ring nagysikerű 20. százdról szóló történelmi sorozatát: (El)múlt képek?
Forrás: Múlt-kor történelmi portál