A 16. század utolsó harmadában a spanyol korona elindított egy programot, hogy megkapja az Újvilág teljes térképét. A projekt a Relaciones Geográficas néven ismert felméréseket használta fel.
Több mint 50 kérdést tartalmazó kérdőívet küldtek minden településnek. Ezeken a térképeken, amelyek pintúrákként (festményekként) ismertek, hiányoztak a földmérések, ebből következően a fokbeosztások, valamint a földrajzi koordináták. Csak néhányat fejezték be az európai térképkészítés normái szerint. Ezek között a legfontosabbak a sevillai navigátor, felfedező, kozmográfus és térképész Francisco Gali által készített térképek – írja a phys.org tudományos-ismeretterjesztő portál.
Manuel Morato, aki a Sevillai Egyetem Műszaki Főiskolai Karának (ETSI) kutatója, tudományos cikket publikált a Tlacotalpa-térképről, a spanyol-amerikai helyi tengerészeti térképészet egyik első példájáról, amelyet Francisco Gali készített egy polgármesterekből álló csoport nevében, akiknek teljesíteniük kellett a Relaciones kérdőívet, amit II. Fülöp rendelt meg. Tlacotalpa, napjainkban Tlacotalpán egy kicsi folyami város Veracruz állam délkeleti részén, a mexikói Papaloapan régió határain belül.
„Ezek a helyi köztisztviselők, ahelyett, hogy a térképek megrajzolásához helyi művészeket szerződtettek, a legjobban kihasználták, hogy Gali, a kartográfiai ismeretekkel rendelkező tengerész a csendes-óceáni part felé haladt a király parancsára, hogy útvonalat találjon a Fülöp-szigetekre Mexikó nyugati partjától” – magyarázza Morato.
Gali készített egy kézi rajzolású hajózási térképet 1580 februárjában nagy pontossággal, ennek az időszaknak a normái szerint. Nagy részletességgel mutatja a partot, a folyók torkolatait, öblöket, hegyfokokat, lagúnákat és folyókat és egyes területeken a víz mélységét jelzi. Mind a térképet, mind a Relación szövegét a Királyi Történeti Akadémián őrzik Madridban. A Relación szövege alapján, a helyi nyelvben a „náhuatl-Tlacotalpa” „megosztott földterületet” jelent, ami arra a tényre utal, hogy a falut a prehispán időszak idején alapították egy szigeten a Papaloapan folyón, ahogyan a térképen szerepel.
A Gali-térképet összehasonlították a jelenlegi műholdas fényképekkel, és a képek gyakorlatilag ugyanazok, eltekintve a korszak távolsagaitól és a lakott területek növekedésétől, mint Veracruz kikötőváros és környéke” – teszi hozzá a kutató.
Tehát a térkép síkmértani deformációja, a jelenlegivel összehasonlítva, eredhet abból a tényből, hogy Gali nem végzett megfelelő méréseket vagy így tett, de túl gyorsan, mert csak átment a területen.
Észak-amerikai szakemberek, mint Barbara Mundy felveti, hogy ezeknek a deformációknak oka lehet az, hogy Gali egy létező padrónt használt (egy kapitányi térképet, amit frisítettek amint egy új területet fedeztek fel) ami tartalmazta ezeket a deformációkat.
Ebben az esetben Galinak csak az elhelyezkedések hozzáadásával és a földrajzi adottságok részletezésével kellett befejeznie az információt. Manuel Morato azt állítja, hogy ez a hipotézis meglehetősen valószínűtlen a Padrón Real titkos jellege miatt, amelyet féltve őrzött a Sevillai Casa de la Contratación, és amelyeknek elavult példányait megsemmisítették, hogy ne kerüljenek idegen hatalmak kezébe. Más okokat az eredeti helyén végzett mérések hiánya motiválhatott volna és a földrajzi hosszúság meghatározásának lehetetlensége a 16. században.
Francisco Gali világszerte ismert a transz-csendes-óceáni útjai miatt, de keveset vagy semmit nem tudunk róla amerikai megjelenése előtt. Feldezte az acapulcói útvonalat Manilába 1583-ban, a sevillai Archivo General de Indias-ban tárolt adatok szerint. Felfedezte Hawaii szigetvilágának szigeteit, Kalifornia partvidékét és az első felfedező volt aki látta a San Francisco-öblöt, bár nem kelt át rajta. Felfedezését így Gaspar de Pórtolanak tulajdonították 1769-ben és Juan de Ayalának, aki előszőr kelt át az öblön vitorláshajóval 1775. augusztus 5-én.
1585-ben, ez a sevillai navigátor megírta az Utazás, felfedezések és megfigyelések Acapulcótól a Fülöp-szigetekig, a Fülöp-szigetektől Makaóig és Makaótól Akapulcóig című könyvét.
A kéziratot eljuttatták Mexikó alkirályához, de ismeretlen okok miatt, a holland Jan Huygen van Linschoten (1563-1611) kezébe jutott, aki azt hollandul adta ki Az indiák győzelme címen (Amszerterdamban 1596-ban, 1614-ben, 1626-ban). Szintén lefordították angolra és németre 1598-ban, latinra 1599-ben és franciára 1610 és 1638 között. Azonban sosem adták ki spanyolul. Ráadásul Gali földi maradványának holléte ismeretlen, egy másik rejtély, amely körülveszi ennek a férfinak az életét.
Gali térképészként dolgozott három Relaciones Geograficas-on: Tlacotalpa (1580 februárjában), Coatzacoalcos (1580 áprilisában) és Tehuantepec (1580 szeptembere-októbere). Az első két térképet szerzőjük írta alá, míg a Tehuantepec-térkép névtelen, „bár ennek van egy félreérthetetlen hasonlósága a másik két Gali által készített térképpel. Azonban ez a térkép nem kap nagy figyelmet, mivel hiányos. Nyilvánvaló, hogy nem ugyanazokkal a mérési technikákkal készült, mint amiket Gali használt másik két öbölbeli térképén” – Mondja Manuel Morato.
Morato szakemberekkel együtt a Spanyol-amerikai Tanulmányok Iskolától [EEHA] a Tudományos Kutatási Tanácsnál (CSIC) 2010 óta dolgozik a terület történeti távlatból végzett ábrázolásáról szóló tanulmányon, 16. századi térképeket használva, különösen azokat, amelyek az amerikai kontinens felfedezésével és gyarmatosításával kapcsolatosak.