Egy héttel a világ legjobb vizes sportolóinak seregszemléje után a Masters világbajnokságra érkezett sportolók vették birtokba a budapesti uszodákat. Akadt olyan helyszín, ahol nagyítóval kellett a nézőket keresni, ám a Hajós Alfréd uszoda ma este is megtelt. Nem véletlen: többszörös magyar olimpiai bajnokok ugrottak vízbe.
Bántóan üres volt ma délután a Duna Aréna, ahol nem is oly rég még Hosszú Katinka aranyérmének tapsolhattunk. Katka azóta már Moszkvában és Berlinben is nyert világkupa versenyeket, mialatt a hatalmas pesti uszoda olyan benyomást kelt, mintha egy szellemkastélyban járna az ember. Pedig látogatásunk idején épp női műugró versenyek zajlottak a létesítményben – gyér érdeklődés mellett.
A Margitszigeten szerencsére kevesebb dolog változott, a többszörös olimpiai bajnokok sorát felvonultató „magyar válogatott”, a Millenium sok nézőt vonzott, azaz a hangulat maradt a régi. Csak az uszoda változott meg egy kicsit, eltűnt egy-két tribün és jócskán átalakult a médialelátó.
A kivetítőn Kásás Tamásék legnagyobb sikereit élhették át újra a magyar drukkerek, amíg az egykori nagy kedvencek vízbe nem ugrottak. Az ellenfél a török Galatasaray csapata volt, amely nem echte török alakulat, jutott a csapatba egy-két „légiós” is, például a magyar Vincze Balázs és Persely József.
A szabályok az öregfiúk mérkőzésein annyiban másak, hogy a támadóidő picit, 5 másodperccel hosszabb, illetve a negyedek egy perccel rövidebb. Az ellenfél nemes gesztust gyakorolt, amikor a bemutatásnál egy hatalmas drapériát tartott maga elé, amelyen ez állt: „Soha nem felejtünk Gulyás Zoltán”. A tréner két éve hunyt el, többször nyert bajnokságot, sőt török szövetségi kapitányként kivezette a török válogatottat az Európa-bajnokságra is. A mihez tartás végett: ez arrafelé nem olyan gyakori, mint labdarúgásban…
A Millenium csapatának tagjain alig látszott az évek múlása, persze semmi meglepő nincs ebben, ha felidézzük, hogy Biros Péter vagy Steinmetz Barnabás tavaly még aktív profi játékos volt. Az első támadásunkból Molnár Tamás azonnal gólt szerzett, s nagyjából ez maradt a felállás az egész negyedben. Csodás passzoknak, pompás megúszásoknak, fineszes svédcsavaroknak, zúgó bombáknak, svájci reteszként működő védekezésnek tapsolhatott a lelátót szinte teljesen megtöltő közönség, amely olyan önfeledten szurkolt az egykori nagyoknak, mint tette egy hete a világbajnokság döntőjében.
A második negyedben kicsit visszavettek a magyarok a tempóból, néha már túlcifrázták a támadásokat, amelyek végén a lövések gyakran csattantak a kapufán vagy haltak el Sacalir kapusban. Azért a különbség így is folyamatosan nőtt, a publikum pedig nagyon boldog volt, s úgy ünnepelt minden gólt, mint annak idején, amikor körmét rágva szurkolt a fiúknak egy-egy olimpiai vagy világbajnoki fináléban.
Kemény Dénes kapitány talán „megmoshatta” a játékosok fejét, akár egykor, mert a harmadik negyedben már komolyabban vették a helyzetkihasználást játékosaink, és szebbnél szebb gólokat szereztek. A termelésben Kiss Gergely járt az élen. A negyed felére már ötször került a labda a török hálóba.
Az utolsó játékrészt Kásás majdnem a félpályáról lőtt gólja vezette be, majd a szünetben beállt Gergely kapus védett ötméterest. A huszadik magyar találat után a török edző időt kért, de talán csak rutinból. S tényleg hiába, mert Kiss saját labdaszerzése után úgy szólózott végig a pályán, mint fénykorában, majd Marcz pókhálózta ki a felső sarkot előnyben. A „fiúk” még arra is ügyeltek, hogy minden társuk dobjon gólt, így talált egy szép összjáték végén Steinmetz Barnabás is a hálóba. Az utolsó találatot a törökök szerezték, igaz, azt is magyar játékos, Persely József. A gól után a csatár és a magyar kapus nevetve ölelte meg egymást.
FINA Masters világbajnokság, férfi vízilabda, 40+ korosztály
Millenium-Galatasaray 22-5 (7-0, 3-1, 7-1, 5-3)
Kiss 4, Kásás 3, Biros 2, Benedek 2, Marcz 2, Varga Zsolt 2, Varga Tamás 2, Székely 1, Molnár 1, Vári 1, Fodor 1, Steinmetz 1, illetve Karaca 2, Silay 1, Persely 1, Kabaca 1