Kik is az élményturisták? Azok az emberek, akik valójában nem egy adott látnivaló, vagy a minőségi kikapcsolódás reményében kirándulnak, hanem azért, hogy mások irigyeljék őket. Ez az írás egy mementó róluk, sajnálnivaló viselkedésükről, és arról, hogyan élvezzük nyaralásainkat a megjátszott jókedv helyett.
Az élmények habzsolása és a hamis környezet
„Élménytársadalomban” élünk, ahol mértéktelenül gyűjteni és habzsolni kell az élményeket, így nem meglepő, hogy ehhez járulékosan megjelentek az élményturisták is. Ez a mentalitás egy félelmetes, görcsös megfelelési kényszer: a közösségi hálókon azt látod, hogy barátaid eljutottak egy pompás helyre és boldogok. Talán ez utóbbi, hamis image a legfontosabb: azt látod, hogy elutaztak valahová, ezért ők már boldogok. Így neked is utaznod kell, és boldognak kell lenned, nehogy lemaradj a többiektől.
Mi is a címben említett turista tekintet? Egy előre legyártott élmény passzív befogadása. Az élmény a marketingesek, a befogadás a turista részéről. A folyamat valahogy úgy történik, hogy a hétköznapok sivárságába belesüppedt ember intenzív örömökről álmodozik, mely vágyat mesterségesen gerjesztett benne egy látványos film, vagy egy jól beállított fotó egy adott turistadesztinációról (célpontról). Ezek alapján az idegenforgalmi marketing szakemberek legyártják a megálmodott, vagyis inkább megálmodtatott ideákat és az ehhez megfelelő környezetet: így „készült” többek között a romantikus Párizs ideálja, vagy a magyar puszta képe. A turisták egy kreált, valójában nem autentikus buborékvilágot kapnak, távol az otthon nyűgétől és elszigetelten a helyi lakosságtól, a valós élettől. A nyaralás azonban nem biztos, hogy olyan tökéletes, mint ahogy azt előre megálmodtatták.
A megfelelési kényszer
Így hát két értelemben is kemény munka vár rád, amennyiben élményturistaként egy kirándulás alatt ezeknek az elvárásoknak meg akarsz megfelelni: egyrészt a közösségi hálók igényeinek megfelelően rengeteg szelfit kell lőnöd boldognak tettetett műmosollyal, mivel e hazug image a neten valós bizonyítékként szolgál arra, hogy jól érzed magad. Másrészt a nyaralás a folytonos, talán fel sem ismert szorongás újabb terepévé válhat azáltal, hogy a korábban fejedbe ültetett ideális kikapcsolódás és a valós nyaralásod minősége között szakadékot érzékelsz. Mert előfordulhat, hogy lekésel egy buszt, vagy egy betervezett múzeumot zárva találsz, esetleg nem tetszik egy állatkert. De nem, ilyen nem fordulhat elő, a nyaralás alatt minden tökéletes. Vagy ha nem, hát hazudjuk ezt.
Az Egek ura című filmben egy szegény házaspár nászút helyett önmagukról mintázott bábukat ad a George Clooney által játszott gazdag és folyton utazó HR-esnek, hogy a különböző országok jellegzetességei előtt készítsen róluk fényképeket, így úgy tűnik, mintha ők jártak volna ott.
Érdemes megnézni A vonzás szabályai című film egy jelenetét is, ahol az amerikai Viktor egy öt perces, szinte követhetetlen gyorsaságú és intenzitású blokk alatt összefoglalja európai körútját, ahol mindent megtapasztalt. Vagyis inkább semmit. Olyan ez a jelenetsor, mint egy kábítószeres látomás, és a jelenet végén azt kérdezzük: ez valóban megtörtént, vagy csak valamiféle tudatmódosító hatása volt, amit láttunk?
Ahogy nézem azokat az embereket, akik folyamatosan önmagukat fotózzák, és boldognak próbálnak látszani, úgy érzem, a szegény házaspárhoz és Viktorhoz hasonlóan valójában nincsenek is ott. Az ő előre legyártott buborékvilágukban a történelem, kultúra, ezer szenvedés és szenvedély, ami az adott helyen történt, egy pillanat alatt egy marketingesek által diktált, egoizmus által fűtött, görcsös önmegvalósítási kényszer segédtárgyává silányul.
A rólunk szóló utazás
Ne dőljünk be a műanyag gyárosok ócska elképzeléseinek! Mit tegyünk, hogy az utazás értünk legyen és ne fordítva?
-
Fogadjuk el, hogy a nyaralás alatt is történhetnek bakik, ez az élet velejárója. Lehet, hogy úgy tűnik, másoknál ez sohasem fordul elő, de ez szimplán nem igaz.
-
Magunk miatt utazzunk. Nekünk van szükségünk pihenésre, és arra, hogy jól érezzük magunkat. Az élmények is a sajátjaink. Arra szolgálnak, hogy mi épüljünk, tanuljunk belőlük, kikapcsolódjunk általuk. Meg lehet osztani másokkal, de ha ezt az elismeréséért teszed, vagy azért hogy irigységet válts ki másokból, akkor már beleestél az élménytársadalom elvárás-csapdájába.
-
Ha hosszabb utazást szervezünk, lássuk meg az adott hely valódi arcát, ne csak a forgalmas turistaútvonalat, ahol minden tökéletes, ahonnan eltávolították a turistákat zavaró hajléktalanokat. Lássuk meg az eldugott utcákat, olcsó büféket, akár a nyomort is, az unalmasabb körzeteket, a helyi élet nehézségeit és apró örömeit. Ha elutazunk valahova, legyünk ott teljes valónkkal.
-
Adjuk vissza a képek méltóságát! Egy kép épp a pillanatiságával vagy a beállított képek alacsony számával adja meg a varázsát. Megörökíthet egy legendát, egy elkapott mosolyt, mely többé már ugyanúgy sohasem jön vissza. Legyen egy fényképnek érteke, ahogy Marion is látja a Bolond Pierrot című filmben:
„… A fényképek mindig megdöbbentenek. Látjuk egy alak mozdulatlan képét, mögötte egy legendával: hitvány, vagy derék ember. De abban a pillanatban, amikor a kép készült, senki sem tudja megmondani, hogy valójában ki is volt ő, mire gondolt. A feleségére? Szeretőjére? A múltra? Jövőre? A kosárlabdára?”
Ha nem fényképezünk tucatszámra, talán épp ez növeli a meglévőknek az értékét.
Források:
Jean-Luc Godard: Bolond Pierrot, 1965
Jason Reitman: Egek ura, 2009
Roger Avary: A vonzás szabályai, 2002 (valamint Puzsér Róbert véleménye a filmről)
Kraiciné Szokoly Mária: Kulturális turizmus egyetemi jegyzet
Török Csaba (2009): Bölcsességkeresők, L’Harmattan kiadó, Budapest
Képek
Grafika: Varga Zita
Jason Reitman: Egek ura, 2009
Roger Avary: A vonzás szabályai, 2002