Európának saját kezébe kell vennie sorsát – emelte ki egy vasárnapi beszédében Angela Merkel német kancellár.
A jobbközép CDU elnöke a München melletti Truderingben pártja és a testvérpárt bajor CSU közös rendezvényén a világ legfejlettebb ipari államait összefogó G7 csoport előző nap véget ért csúcstalálkozójára utalva hangsúlyozta: az utóbbi napokban megtapasztalta, hogy egyre inkább véget ér az a korszak, amelyben Németország és az Európai Unió teljes mértékben támaszkodhatott partnereire.
Ezért „nekünk, európaiaknak tényleg saját kezünkbe kell vennünk sorsunkat”, és ugyan meg kell őrizni a barátságot az Egyesült Államokkal és az EU-ból távozni készülő Nagy-Britanniával, és jó szomszédságra kell törekedni Oroszországgal és más államokkal, „de tudnunk kell, hogy nekünk kell megharcolnunk a saját jövőnkért” – mondta Angela Merkel.
Németország „ahol csak tud, segít” európai uniós partnereinek, mert „Németországnak csak akkor mehet jól a sora, ha Európának jól megy a sora” – tette hozzá a kancellár.
A Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung (FAS) című vasárnapi lap szerint a berlini kancellári hivatalban már formálódik is egy terv az EU megerősítésére, amelynek kidolgozására a brit uniós tagság megszüntetése (Brexit) és Donald Trump amerikai elnökké választása ösztönzi a kancellárt.
A lap a Titkos terv Európának című írásában rámutatott, hogy Angela Merkel néhány hete új, szokatlanul szenvedélyes hangnemben beszél az EU-ról, illetve Európáról. Hozzátették, hogy a kancellári hivatal megbízásából belső használatra készülő közvélemény-kutatásokból Merkel és környezete azt érzékeli, hogy a Brexitről szóló népszavazás és Donald Trump választási győzelme óta EU-, illetve Európa-párti irányba változik a közhangulat. Az ország újraegyesítése óta most először a németek relatív többsége pártolja az uniós integráció felgyorsítását, elmélyítését.
A kancellár EU-politikáját a 2005-ös hatalomra kerülése óta elsősorban a válságkezelés jellemzi, először az EU működését szabályozó Lisszaboni szerződést kellett megmenteni a bukástól, majd az euróövezeti pénzügyi, gazdasági és államadósság-válsággal kellett birkózni. A Brexit és Donald Trump megjelenése miatt most változás következik, eljön az EU továbbfejlesztéséről szóló tervek ideje.
A FAS szerint Angela Merkel úgy látja, hogy a legfontosabb és a legnehezebb feladat a migrációs válság megoldása. Az EU jövőjét tekintve kulcsfontosságú az Észak-Afrika felől a Földközi-tengeren keresztül az EU-ba irányuló migrációs hullám megállítása. A megoldás nagyban függ a polgárháború sújtotta, észak-afrikai Líbia stabilizálásától, aminek kilátásai egyelőre „borúsak” – írta a FAS.
A másik fő területen, a védelempolitikában jobbak az esélyek. Angela Merkel a védelmi kiadások növelésének folytatását tervezi, védelmi minisztere, Ursula von der Leyen pedig építi tovább a Bundeswehr – a német hadsereg – együttműködését uniós partnerekkel. A német-francia, a német-holland és a német-lengyel közös egységek után Csehországgal és Romániával is létrehoznak közös alakulatokat, Brüsszelben pedig kiépül a közös, EU-s műveleteket irányító központ.
A harmadik terület a gazdasági- és valutaunió továbbfejlesztése. A központi elem az euróövezeti költségvetés és a közös pénzügyminiszteri intézmény megteremtése. A még nem teljesen kidolgozott elképzelések szerint a közös büdzséből a szerkezeti reformokra vállalkozó tagországok kaphatnának támogatást. A forrásokat valamely adófajta, esetleg az általános forgalmi adó egy részének átirányításából teremtenék elő. Egy másik változat szerint az euróövezeti gazdasági kormányzat önálló kötvények kibocsátásával szerezne forrásokat az egész közösség javát szolgáló beruházásokhoz. Az értékpapírokért a tagországok ugyan közösen viselnék a felelősséget, de ez mégis másféle konstrukció, mint a tagországok már meglévő államadósságának törlesztésére szolgáló euróövezeti közös kötvény gondolata, amelyet Angela Merkel továbbra is elvet.
A FAS szerint a kancellár a szeptemberi szövetségi parlamenti (Bundestag-) választás után kész kompromisszumokat kötni. Az egyeztetések témái közé kerülhet az Európai Központi Bank elnöki tisztségének betöltése is, ezzel kapcsolatban Merkel arra törekszik, hogy Mario Draghit a német központi bank vezetője, Jens Weidmann váltsa 2019-ben.
A kancellária törekvéseinek fontos céljai közé tartozik az új francia államfő, Emmanuel Macron támogatása. Senkinek sem lehet az az érdeke, hogy öt év múlva Marine Le Pen, a Nemzeti Front vezetője kerüljön hatalomra – mondják Merkel környezetében a FAS szerint.
A vasárnapi bajorországi rendezvény volt a Bundestag-választást felvezető kampány első nagyobb szabású CDU/CSU-s eseménye. A hagyományos módon egy sörsátorban rendezett politikai fórum leginkább annak bemutatását szolgálta, hogy a testvérpártok félretették a menekültügy körüli vitákat és együtt küzdenek a választási győzelemért. Angela Merkel mellett a CSU elnöke, Horst Seehofer bajor miniszterelnök is felszólalt, nagyon jónak nevezte a CDU és a CSU együttműködését, és hangsúlyozta, hogy a kampány középpontjába a biztonság és a jólét megőrzését állítják.
A rendezvényt eredetileg keddre tervezték, és a manchesteri terrortámadás miatt halasztották el.
***
Német sajtó: Merkel „sörsátras beszéde” a választási kampány része, de mélyreható változás kezdete is lehet
A szeptemberi szövetségi parlamenti (Bundestag-) választást felvezető kampány részeként érdemes értékelni Angela Merkel vasárnapi beszédét, azonban a Bajorországban egy sörsátorban kifejtett gondolat az Egyesült Államoktól és Nagy-Britanniától függetlenedő Európáról mélyreható változások kezdete is lehet – emelték ki keddi német lapkommentárok.
A konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) szerint a saját sorsának irányítására törekvő Európa gondolatából az is következik, hogy szakítani kell a Németországot évtizedek óta jellemző visszafogottsággal, a „tartózkodó magatartás kultúrájával”.
Ha Merkel komolyan gondolja kijelentéseit és helytálló az a feltételezése, hogy nem lehet többé az Egyesült Államokra támaszkodni, akkor Németországnak és általában véve Európának „más húrokat kell pengetnie”. Mindenekelőtt a biztonságpolitikában, mert ha önállóan kell gondoskodnia biztonságáról, legyen szó az Oroszországgal szemben alkalmazott „klasszikus elrettentésről” vagy a fölkavart Közel-Keleten működő terrorszervezetekről, akkor nem biztos, hogy elég lesz a védelmi kiadásokat felemelni a hazai össztermék (GDP) 2 százalékának megfelelő összegre, a NATO által elvárt szintre.
Ha Európa valóban saját kezébe akarja venni sorsát, akkor „világpolitikai hatalmi tényezővé kell válnia, amely okosan és bátran érvényesíti érdekeit”. Ehhez más mentalitásra és több erőforrásra van szükség – tette hozzá a FAZ, kiemelve: az elszakadás Amerikától „hatalmas horderejű” fejlemény volna, és Európa hamar észrevenné, hogy mégis erősen függ az Egyesült Államoktól, például a hírszerzési együttműködésben. Így „az igazság az, hogy a partnerség Amerikával az elnökválasztás után is alapvető fontosságú”, és Donald Trump amerikai elnöknek „nem minden követelése eleve butaság, őrültség vagy felelőtlenség”.
A konzervatív Die Welt a Merkel és a hiú férfiak című kommentárjában kiemelte, hogy a kancellár vasárnapi „sörsátras beszéde” egész biztosan nem pusztán „kampánymanőver” volt, mégis megadhatja az alaphangot választási kampány utolsó szakaszához.
A magát „aszkétaként” bemutató kancellár a több európai és nemzeti önbizalmat sürgető beszédével még inkább „kiragyog” az „ösztönvezérelt államférfi” Donald Trump és a „finnyáskodó radikális” Theresa May mellett, és kampányát segíti a hazai gazdasági fellendülés is, amelyet „hisztérikus vásárlási láz” és a teljes foglalkoztatottsághoz közeli állapot jellemez.
Mindeközben Angela Merkel „olyan lelki nyugalommal tanulmányozza a körülötte lévő, állítólagosan roppant hatalmas férfiak pávatáncát, mint egy ornitológus”. Ismeri az amerikai George Busht, a francia Nicolas Sarkozyt és Francois Hollande-ot, az olasz Silvio Berlusconit, az orosz Vlagyimir Putyint, „feltérképezi gyengeségeiket és kivárja, hogy azok elő is jöjjenek”. Martin Schulz esetében is kivárt, és szociáldemokrata kihívójának most már nem áll rendelkezésére az Európai Parlament elnöki tisztsége révén uralt „strasbourgi színpad, amelyet gyakran virtuóz módon használt”.
A Die Welt hozzátette: aki az utóbbi hetekben megfigyelte „a szabad világ nemhivatalos vezetőjének” szerepébe helyezkedő kancellárt, nehezen tudja elképzelni, hogy a németek kormányváltó hangulatba kerülhetnek. A három tartományi választással ezelőtt feltételezett helyzettel szemben a szociáldemokraták nem egy „béna kacsával” szemben indulnak a választási küzdelembe, hanem „a Nyugat ikonja” lesz az ellenfelük.
A baloldali Frankfurter Rundschau szerint Merkel „előre kiszámított és szándékolt” hatású beszédét mondott, méghozzá egy kampányrendezvényen, ami ugyan nem csökkenti szavainak horderejét, de más megvilágításba helyezi őket. Azt is jelzi, hogy a kancellár az „erős szikla a hullámverésben” szerepet kívánja betölteni a Bundestag-választás kampányában.
Hirtelen megint Európa kerül a középpontba, ahol „Merkel a megkérdőjelezhetetlen vezető”. A kancellár így Martin Schulzot a tegnap embereként állítja be legfontosabb témájában, az Európa-politikában – írta a Frankfurter Rundschau.
A liberális Süddeutsche Zeitung szerint Angela Merkel és Donald Trump olyan, mintha „intellektuális és kommunikatív ellenpólusok” lennének. Amit egyikük gondol és mond, arról a másik nem csupán nem beszélne, de az eszébe sem jutna. Miközben Trump a „hümmögésével elértékteleníti a szavakat”, Merkel a kancellári tisztségben eltöltött minden egyes nappal egyre inkább olyan, mintha egy „jegybankelnök lenne, akinél már egy beszéd közben rossz helyen elejtett köhintés is elég ahhoz, hogy árfolyamzuhanást idézzen elő”.
A lap hozzátette, hogy Merkel „még nem szakít az Egyesült Államokkal, de megsemmisítő és fájdalmas ítéletet hoz”, kimondja, hogy Amerika már nem megbízható. Ez „súlyos ítélet, és olyan ára van, amelyet nem ismernek sem a németek, sem az európaiak”.
MTI